csepel.hu
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A napról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.
Az emléknapon a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket szerveznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak, megrendezik az Együtt szaval a nemzet című programot és a Magyar Drámaíró Verseny döntőjét. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993-tól 2012-ig – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.
Béke vele!
Koszorúzás, vigyázállás nincs?
Többet adott a magyarságnak, mint a harmadrendű író, akinek szobra van Csepelen!
Biz’ ám.
…és hála a Jó Istenünknek áldott nevű látnok hazafink figyelmeztetése még ma is ánuszt ránt az örök rettegők és országveszejtők köreiben!!!
„[…] az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása.” – Kölcsey Ferenc: A szatmári adózó nép állapotáról (1830?)…mintha ma lenne!!!
Mit nem talál néha a Zember:
A helyzet egyre jobban hasonlít a Trianon utáni viszonyokra. S hamarosan be is következik a magyar tengerészet harmadik Trianonja. 2000 október 16.-án, délután fél négykor Rotterdamban lehúzták a magyar lobogót a VÖRÖSMARTY-ról. Nem nehéz elgondolni, mit érzett a hajó parancsnoka, Szabó Péter kapitány s a hajó személyzete abban a percben. A hajó a YONG KONG nevet kapta, s a kambodzsai lobogó került a farára. Az új tulajdonos, a NEPA egyik holland leányvállalata ukrán személyzetet vett a hajóra. Öt hónapig tartott a VÖRÖSMARTY másodvirágzása. Ez év március közepén Alangban őt is partra futtatták. Az utolsó magyar hajó sorsa ezzel végképp beteljesedett. Az építés alatt álló PANNON STAR és a PANNON SUN Asztrahanyban várja a sorsát, hogy valaki megvegye őket. A jelnlegi pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési kormányzat úgy véli, a magyar gazdaságnak, a magyar nemzetnek nincs szüksége tengeri hajókra, nincs szüksége tengerészekre. Nincs szükségük arra a politikai, gazdasági, kultúrmisszióra, amit a magyar tengerjárók, a magyar tengerészek hazájuk érdekében a világ kikötőiben több, mint száz éven át kifejtettek.
Horvát József: Mi lesz veled magyar tengerhajózás? Aqua Magazin, 2001. 24-25-26-27. sz.
Ki volt akkor a kormánynál? 👏😎