csepel.hu
Borbély Lénárd polgármester Facebook oldalán írta meg, hogy “a Magyar Kormány jóvoltából 750 millió Ft támogatás érkezik az idei esztendőben a csepeli egészségügy fejlesztésére. Az Egészséges Budapest Program keretében a Vermes Miklós utcai volt szülőotthonban fogunk olyan régóta várt fejlesztéseket megvalósítani, amelyek színvonalas, könnyen elérhető ellátást tesznek lehetővé a csepeli lakosok számára.”
A támogatásnak köszönhetően a volt szülőotthonban többek között az alábbi szakrendeléseket fognak elindulni: gyermek pulmonológia, gyermek fül-orr-gégészet, gyermek pszichiátria, védőnői szolgálat és neurológia.
2017–2020 között a program keretében több mint 27 milliárd forintot adott át a kormány a fővárosi és Pest megyei egészségügyi alapellátás és járóbeteg-szakellátás fejlesztésére.
Köszönjük a Kormánynak a támogatást!
Jóvoltából? Mióta amerikai nagybácsi a Magyar Kormány, így nagybetűvel? És mióta
intézmény, hogy nagybetűvel kellene írni? A magyar kormánynak eleve KÖTELESSÉGE
az ilyen fejlesztések támogatása, nem a saját pénzüket osztogatják, még ha ők úgy is
akarják beállítani. 27 milliárd 3 év alatt, miközben 290 milliárd a sportra, 150 milliárd az
egyházaknak 1 év alatt? Észnél vagy?
Azóta amióta Vigyoriék minden pénzt magukra és a választásra költik/tartalékolják!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nagyapó!
Maga szemét módon hazudik.
Horváth János! Igazi DK-s riposzt. Nincs érv, jön a rágalmazás, a’la Arató, Vada, stb.i eetársak.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Na, itt a válasz, hogy Vigyori miért nem költ Csepelre! Igaza is van, nem értem a problámát?
Nagyapó!
Magának érveket? Számtalanszor megpróbáltam, de nem jut el az agyáig.
FLUOR SEGGE ALATT a MAGYAR GAZDASÁG/GAZDAGSÁG!!!
BRUTÁLIS ÁLLAMCSŐD ORBÁNIÁBAN/MAGYARMATON!!!…- MIKÖZBEN az ADÓ és MUNKAKERÜLŐ ÉLŐSKÖDŐK is az UTOLSÓ CSEPP VÉRÜNKRE SZOMJAZNAK a TÖBBSÉGI MAGYAR TÁRSADALOM, ADÓZÓ ÁLLAMPOLGÁRAIBÓL!!!
MINDEZT TETÉZVE EGEKBEN SZÁRNYAL az ún. „MAGYARORSZÁG” ÁLLAMADÓSSÁGA is!!!
VÉRFORRALÓ, DE a LEGGÁTLÁSTALANABB MÓDON MÉGIS „CSAK” ORBÁN VIKTOR DEVIZA-KUPEC és MATOLCSY GYÖRGY SPEKULÁNS-KINCSTÁRNOK RABOLJA KI a MAGYAROKAT…- MERT a KARVALYTŐKE DRÓTON RÁNGATOTT BÁBJAI!!!
RETTENETES, HOGY a FELCSÚTI VADKAN és DEVIÁNS KRUPIÉJA MINDENT ELCSALTAK/NAK/6NAK; – ÚGY, HOGY KÖZBEN MÉG a DÉDUNOKÁINKAT is FEJBÚBIG ADÓSÍTOTTÁK/JÁK EL!!!
Pesten száz embert kellett kirúgni, Berlinben senkit – magyar és német válságkezelés a Szimpla-alapító szemével
Stumpf András·2021.03.24
Nemcsak a pesti romkocsma-forradalmat kirobbantó Szimplát alapította húsz éve negyedmagával Kiss Attila, a berlini Szimpla is az ő munkájának gyümölcse volt, s most is két helye van a német fővárosban. Ki mást is kértünk volna meg, hogy vesse össze a vendéglátóknak nyújtott segítségeket a két országban? Az eredmény: ég és föld. Ott egy éve az állam fizet szinte mindent, rögtön tudják folytatni, ha a járványnak vége, itthon 116 munkavállalóból mára alig több mint tíz maradt. S hogy mi köze volt Wichmann Tamásnak az eredeti Szimplához? Miért nem szerették egyáltalán a romkocsma kifejezést? Egyáltalán: honnan származik ez a szó? Nagyinterjúnkból ez is kiderül.
KÖSZÖNJÜK!
A Válasz Online szerkesztőségi tulajdonban van, létét „előfizetőinek” köszönheti. Kérjük, csatlakozzon támogatói körünkhöz, cserébe napi tartalomajánlót, klubmeghívót küldünk!
CSATLAKOZOM
– Húsz éve ilyenkor még épp tervezés alatt volt a Szimpla?
– Már építkeztünk, alakítottuk az első helyet. Húsz éve ilyenkor valószínűleg éppen vertem a vakolatot.
– Aztán ősszel meg is nyílt a város első igazi romkocsmája, amely elég gyorsan átalakította a környéket és a pesti vendéglátást. Ahogy a járvány is most. Korszakhatár a huszadik évforduló?
– Próféta nem vagyok, de azt hiszem, az. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ugyanoda visszatérjünk, ahol a járvány előtt volt a vendéglátás. 2019-ben még kétmillió ember fordult meg a Szimplában. Nem tudom, van-e még hely a városban, ahol ennyien. Azt sem, lesz-e.
– Ennek csak a vírus, vagy annak kezelése az oka?
– Abban a szerencsés, vagy éppen szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy két országban is tapasztalom, a bőrömön érzem, hogyan áll az állam a kérdéshez.
– Épp ezért kerestük meg. Merthogy a berlini Szimpla alapítója is, de az itthoni működtetésében is részt vesz. Mi a különbség a német és a magyar kormány hozzáállásában?
– Röviden: ég és föld.
– Hosszabban?
– Berlinben egyetlen embernek sem kellett felmondanunk, ott nem fenyeget a veszély, hogy be kellene zárnunk, ráadásul egyetlen kollégát sem tudok, aki bezárna a járvány miatt. Sőt, még olyanról sem tudok, aki tud ilyenről.
– Berlinben tehát most is nyitva vannak?
– Dehogy! Nem így értettem. Az a veszély nem fenyeget, hogy le kell húznunk a rolót. Hogy nem tudjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Természetesen zárva vagyunk Berlinben is, csak éppen már a negyedik normatív támogatási programon vagyunk túl épp.
„Elképzelhetetlennek tartom, hogy ugyanoda visszatérjünk, ahol volt a vendéglátás.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs
– Normatív. Szóval nem az van, hogy aki támogatta a CDU-t, az kap most puszira.
– Nagyon nem. Egy éve, amikor mindent be kellett zárni, szerdáról csütörtök virradóra megszavazta a Bundestag, ellenzékestül egyébként, hogy jön a Kurzarbeitergeld. Magyarul:
a szövetségi állam járulékostul kifizeti a dolgozók bérének egy részét. Ez akkor 65 százalék volt, ma már 80-at fizetnek.
Gyorssegélyt is megszavaztak aznap a vállalkozásoknak. Másnap, azaz péntek déltől lehetett online pályázni, hétfőn pedig mind a 250 ezer berlini kisvállalkozás számláján ott volt 15 ezer euró. De még ez sem minden. Novemberben és decemberben a tavalyi forgalom 75 százalékát kifizette az állam. Nem a nyereségét. A forgalomét.
– Túl szép, hogy igaz legyen.
– Az érem másik oldala, hogy Berlinben egy éve tényleg zárva vagyunk, a Badehaus nevű élőzenés koncerthelyszínünk mindenképp.
– Ezt régen Badehaus Szimplának hívták. Az úgy túl magyar volt Berlinnek?
– Inkább félrevezető volt, azért szedettem le róla a Szimplát végül. A vendégek romkocsmára számítottak a név miatt, aztán meglepődtek, hogy belépőjegyet árulunk koncertekre, nem pedig sört, amely mellé ingyen jár a koncert. Az eredeti berlini Szimpla még a járvány előtt bezárt egyébként, ebből a szempontból szerencsés módon, viszont van még egy helyem, a Hopfenreich, amely kézműves söröket árul. Onnan sem kellett elbocsátani senkit – a különféle állami és tartományi támogatásoknak köszönhetően. Ez egyébként az első kézműves sörökre specializálódott bár Berlinben. Kicsit büszke vagyok rá.
– Ha tíz éve elmeséli nekünk a nagy ötletet, hogy sört visz a németeknek, biztosan visszakérdezünk, hogy a Szaharába nem akar-e homokot szállítani.
– Jó pillanatban voltunk. Már a Szimpla-sztori előtt két évet voltam ösztöndíjjal Berlinben, tizenhárom éve ott is élek, de mindig követtem, mi történik Budapesten. Bart Dani ráadásul jó barátom – ő volt itthon az egyik fő kezdeményezője ennek a „kézműves forradalomnak”, ami a söröket illeti. Nyilvánvaló volt, hogy Berlin tökéletes helyszín ehhez. Az imidzse és a lakói is ilyenek: imádják az újat, a helyit, a minőségit, az érdekeset. A városnak mégsem volt valódi sörkultúrája. A régi hagyománya a Berliner Weisse-val már kihalt, egy-két nagyipari főzde látta csak el. Elszórtan akadtak kis sörfőzők, de ezeket senki sem fogta össze, úgyhogy Danival elkezdtük végigjárni őket, összeszedni az embereket. Felhúztunk erre egy fesztivált – ez volt az első esemény Berlinben, amely a kézműves sörről szólt. Hét éve. Azóta elképesztő siker lett ez ott is, mindenhol kapni már kézműves söröket.
– Általában New York-ból előbb Berlinbe érkeznek a hipster-trendek, csak aztán Budapestre. Ha jól értjük, sikerült megfordítania az irányt.
– Jöttek azért New York-ból is sörfőzők, de főleg maguknak főztek csak, tehát alapvetően igen.
– Valami részesedést is szerzett ebből, vagy csak a dicsőség maradt?
– Inkább csak a dicsőség. Amikor láttuk, hogy nagy az érdeklődés, akkor nyitottuk a Hopfenreichot.
„Mindig követtem, mi történik Budapesten.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs
– Tehát onnan sem kellett kirúgni senkit a járvány miatt?
– Onnan sem. Nem csupán a béreket fizeti ugyanis az állam. Már a negyedik körben lehet támogatást igényelni a fix költségekhez. Egy éve az állam fizeti a bérleti díjunkat, a villanyszámlánkat… Normatív támogatások ezek, nem csak mi kapjuk meg. Mindenki. Ezen felül vannak még a pályázatok a kultúrszcénában is. A Badehausszal is már a másodikat nyerjük felújításra, átalakításra. Ezekre a támogatásokra jönnek még a tartományi támogatások-kiegészítések.
– Rendben, de a németek köztudomásúlag gazdagok. Megtehetik.
– Nyilván nagyobb a mozgásterük, de tényleg óriási a különbség. Bértámogatás itthon alig van, és az is későn lett bejelentve.
116 alkalmazottunk volt a járvány előtt. Ma már alig több mint tízen vannak állományban.
Ettől függetlenül nem feltétlenül kell másolni a németeket. A korábban befizetett adó arányában is lehetne támogatni a szektort, a mi elképzeléseink szerint annak húsz százalékával. Ez jóval szerényebb kiadás lenne a költségvetésnek, mint amilyen a németeké. Fel is vetettük – nem lett belőle semmi.
– Az elég rossz marketing a magyar kormánynak. Ha jól sejtjük, sokak számára ön a magyarügyi megmondóember Berlinben.
– Az ismeretségi körömben persze, meg mondjuk ha Magyarország vendég a Grüne Wochén, akkor is szeretnek megkeresni engem, a „díszmagyart”.
– És akkor öntől kérdezik a németek, hogy ami itt van, az ugye Faschismus?
– Gyakori. És rendkívül fárasztó mindig elmagyaráznom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Le is szoktam róla az utóbbi időben. Abban szoktam maradni, hogy bonyolultabb ennél a történet.
– Politikailag a Berlinben élő magyarok tényleg egyívásúan ellenzékiek?
– Egyrészt a közvélekedéssel ellentétben kevés magyar él Berlinben. Jó, ha ötezer. A fluktuáció is nagy és tapasztalatom szerint egyáltalán nem fedi a valóságot ez a kép, hogy nyugaton minden magyar ellenzéki.
– Egyébként ön miért szavaz az itteni választásokon, ha egyszer több mint egy évtizede kint él?
– Mert a magyar országgyűlés nem adóügyi képviseleti szerv. A magyar nemzetet képviseli. Ha ez így van, márpedig mondjuk egy ideje, hogy így van, amivel tudok is azonosulni, akkor indokolt, hogy valamilyen formában és arányban a határokon túl élő magyarok is beleszólhassanak ennek a parlamentnek az összetételébe. A határon túli magyarok kisebb súllyal tehetik meg, mint az itthon élők, hiszen csak listás szavazatuk van – azt viszont feladhatják levélben is. Ezzel nekem nincs bajom. Ugyanezt a lehetőséget viszont jó lenne, ha biztosítanák az itthoni lakcímmel rendelkező, de máshol élő, dolgozó honfitársainknak is.
– Minek? Három éve videóban magyarázta, mennyire könnyű regisztrálni és a követségen szavazni.
– Nekem az, hiszen Berlinben van követség. Ha mondjuk Hamburgban élsz, el kell utaznod, hogy szavazni tudj. Meg ugye hova menjen a hajószakács a Karib-tengeren? Egyébként én itthon is tevékeny vagyok, most is tervezgetünk a Szimplával. Ezért jöttem két napra, hogy a jövőt átbeszéljük.
– Jövőt? Mégis optimista.
– A környéken elég sok hely föladta már, de számunkra lesz jövő. Nagyjából ősztől, ahogy most látom.
„Szeretnek megkeresni engem, a »díszmagyart«.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs
– Olyasmi lesz a környék addigra, amilyen húsz éve, amikor még nem a külföldi turistákra lőtt az egész bulinegyed?
– Az egész bulinegyed életben tartására biztosan nem elég a helyi kereslet, de nem tudom mi lesz, már csak korosztályi helyzetemből fakadóan sem. A mai húszéveseket nem ismerem. Húsz éve más volt a helyzet. Amikor bölcsészként nekiláttunk helyet nyitni, semmiféle külföldiekre optimalizált üzleti modell nem volt a fejünkben.
Egyszerűen akartunk egy helyet, ahol jól éreznénk magunkat, meg a barátaink is, meg az ő barátaik is. Ismertük tehát a közeget, amelynek helyet nyitottunk, hiszen része voltunk mi is.
– A „körúton belüli balliberálisok”, „a romkocskák félhomályában merengő diplomások”, ha nem tévedünk.
– Ami a közeget illeti, nem tévednek, de azért nem ennyire egyszerű a helyzet – én például Moszkva téri vagyok, budai, ráadásul a piaristákhoz jártam, a magyartanárom Jelenits István volt. Amúgy persze stimmel.
– Hogy tudtak húsz éve bölcsészként betörni a pesti vendéglátásba anélkül, hogy az éjszakai élet maffiózói betörjék valamilyüket?
– Talán épp az lehetett az oka, hogy kis bölcsésznek néztek minket, kívül voltunk a köreiken. Atrocitások mindenesetre tényleg nem nagyon voltak. Egy-két kisebb figura olykor próbálkozott, de a nagyok nem vadásztak ránk. Az is lehet, hogy magától is elmúlóban volt már addigra a kilencvenes években tényleg jellemző éjszakai maffiavilág a pesti vendéglátásban. Amikor kezdtük, még rossz, maffiózógyanús mellékzöngéje volt persze ennek a szektornak, amin talán éppen a mi feltűnésünk változtatott. „Nézzenek oda, ilyen bölcsészfejek is nyithatnak helyet, hát akkor belefogok én is!” Előttünk is volt persze egy-két hasonló karakterű hely a városban, de azokat egyrészt kevesen ismerték, másrészt mindegyiket külföldiek vitték. Aztán ahogy megnyitottunk, elég széles közönségünk lett és elindult az, amit elég szerencsétlen szóval romkocsma-kultúrának hívunk ma már.
– Miért szerencsétlen a szó?
– A Szimpla Kert nevet adtuk a Király utca 25.-ben nyílt legelső helyünknek, pedig valójában nem is kert volt, hanem udvar, viszont addigi törzshelyünkre, a Rácz-kertre utaltunk így. Amúgy épp ott van az az ingatlanfejlesztés most, amely veszélybe sodorta a Wichmann-házat is. A két telek összeér, egy háztömb, így alakult, hogy az első Szimplában Wichmann azóta legendássá vált rántott húsos szendvicsét lehetett enni – mindig hozta át Tamás nyitáskor rekeszszám. Remélem, lefóliáztak azért egyet a Budapesti Történeti Múzeum számára. Talán megvan még egy itt valahol a székekből is…
– Székekből?
– Tamás még székeket is szerzett nekünk. Valami evezős telepen rohadtak a Gerbeaud régi székei, azokat hozta el.
„A környéken elég sok hely föladta már, de számunkra lesz jövő.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs
– A kertbe, amely tehát valójában udvar volt.
– Igen. Aztán amikor látszott, hogy a Szimpla működik és nyílni kezdtek a további helyek, egyre többen Kertnek nevezték magukat. 2004-re már tele volt a negyed ezekkel, amit a nemzetközi sajtó inkább észrevett, mint a magyar. Nem volt még Airbnb meg Facebook, de jöttek. Lonely Planet-es fiatalnak hívtuk akkoriban ezt a fajta turistát, aki kifejezetten a „kertek” miatt érkezett. Így hívták ugyanis a jelenséget a nemzetközi sajtóban és ők egymás között is. „Budapest’s kert scene.” Könnyű kimondani angolnak, németnek, bárkinek.
Magyar szakos bölcsész vagyok, nagyobb jelentőséget tulajdonítok a szavaknak, mint az átlag – nagyon tetszett, hogy adunk egy nemzetközi megnevezést, amely magyar szó és mindenhol a vendéglátás bizonyos típusát értik rajta.
Itthon csak az Index és Földes András volt az, aki már akkor is írt a jelenségről, az ő egyik cikkében jelent meg aztán zsurnalisztikai fordulatként a „romkocsma” szó. Onnan terjedt el futótűzként, gyorsan leváltotta a kertet a nemzetközi sajtóban is. Persze azt senki sem tudja kimondani magyarul, úgyhogy fordították, ruin pub-ra – ami viszont borzasztó. Németül még rosszabb: Ruinenkneipe. Mintha valami középkori várromban lenne kosztümös előadás.
– Magyarul mondjuk nem rossz a kifejezés.
– Mégsem szerettük igazán. Túl hangsúlyos benne a kocsma. Mi mindig afféle posztmodern kultúrházként tekintettünk magunkra. Most is itt vannak a mozigépek, saját terjesztésű tunéziai tragikomédiákat vetítettünk rajtuk, regisztrált művészmoziként. Ez azért nagyon messze van a kocsmától.
– Azért az imént is épp kézműves sört hozott önnek mutatóba egy vállalkozó.
– Na, és az sem a sörről szól! Ez lesz Magyarország első irodalmi söre. Az egész projektet nem fecseghetem még ki, de olyan kortárs irodalmi antológián dolgozunk, amely a Szimpla Kert terében hallgatható angolul és magyarul. Ehhez kell egy sör is, ezt fogom majd kiválasztani. Dobozos sör lesz, amelyet ha hazaviszel, azzal egyben az antológiát is hazaviszed – hiszen kifizetted a sör árában. Nyilván nem fog tömegeket érinteni, meglátjuk, mennyire működik majd, de bölcsész valóm ilyenekért lelkesedik.
– Nincs is rajta a leggazdagabb magyarok listáján.
– Nem volt cél sosem.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Így jönnek vissza a kormány önkormányzati elvonásai, a párthű, kormánypárti kerületeknek. Lesznek újabb játszóterek, és az önkormányzat hithű dolgozóinak is jut belőle bőven. Triaonon emlékház, na ez kellett Csepelnek!
csakúgy! Látja, ezért szavaztak rosszul az ellenzéki kerületek. Vigyori ígért minden kerületnek CT-t. Hol vannak? A kormány megadja!
Terézváros 65,4 millió, VII. kerületben 135 millió Ft, Zugló 400 millió Ft, Havasi Gábor, a Momentum egészségpolitikusa pedig ekképp dicsekszik:” Nincs különbség fideszes és ellenzéki beteg vagy veszélyeztetett ember között. Jelentős támogatáshoz jutnak fideszes és ellenzéki vezetésű kerületek is.” Jé!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Nincs olyan hogy valamely kerület rosszul szavaz! Szavazzon mindenki a lelkiismerete szerint! A kormány meg ne tegyen különbséget a települések között az önkormányzat összetétele szerint!
MINDENKI EGYFORMÁN FIZET ADÓT, POLITIKAI HOVATARTOZÁSTÓL FÜGGETLENÜL!
AMELY KORMÁNY DISZKRIMINÁL A TELEPÜLÉSEK KÖZÖTT, AZT EL KELL ZAVARNI!
Kedves Nagyapó, tegnap Ön kérdezte, miért kell leváltani az Orbán-kormányt! HÁT EZÉRT!