csepel.hu
Bányay József: „Az ötvenes és a hatvanas években voltam gyerek, a Tölgyes utcában laktam, amely a Czipri közértnél kezdődött. A közértben dolgozók igazán lelkiismeretes, becsületes emberek voltak, eszébe nem jutott senkinek, hogy bárkit becsapjanak. Mindenki ismert mindenkit. Egy érdekes dolog is volt, amely megelőzte az akkori kort: az árukiszállítás.
A vevőknek le kellett adni a vásárlandó áruk listáját. Volt egy fiatalember, aki a megrendelt termékeket triciklivel kihordta. Kissrác koromban a Czipri már közért volt, de a vendéglős bácsi még ott lakott egy külön lakrészben. Ahogy kezdtek épülni a nagyobb bevásárlóhelyek, a Czipri közért lassan elveszítette a jelentőségét, és szép lassan bezárt. A bolt megszűnésében közrejátszott, hogy a Gyopáros utcában megnyílt egy másik közért.”
Tóth Vali: „Én 1975 és 1978 között dolgoztam a Czipri közértben a pult mögött és a pénztárban. Nagyon szerettem a munkámat, szép emlékeim maradtak abból az időszakból. Burján Edit néni és Mózer Klári néni voltak a főnökeim. A környékbeliek mind oda jártak vásárolni, jól ismertük a visszajáró vevőket. Abban az időben az idős Czipri bácsi a közért melletti lakásban lakott a feleségével. Még a mai napig Czipri közértnek hívjuk az épületet, noha a bolt már régen megszűnt.”
Zémann István: „Czipri Jakab jó vendéglős hírében állt. Előnye származott abból, hogy mindig friss hentesárut tudott beszerezni. Később közért lett a vendéglőből, magam is gyakran megfordultam ott. Királyerdőben több hasonló, családi vállalkozásban működő egykori vendéglőről, kocsmáról tudok, amelyeknek jó része már bezárt vagy átalakult. Ismert volt a Szélesi kocsma, amely a Béke téri stadion mellett állt, de a nyolcvanas években megszűnt. A Kassai és a Széchenyi utca sarkán előbb egy hentesüzlet volt, majd kocsma. A Szebeni utcában is működött egy vendéglő családi vállalkozásban. A Mária királyné utcában, ahol lakom, szintén volt egy népszerű közért. Egy maszek üzemeltette, aki a környékbeli gazdáktól vásárolta a terményeket. A közértek aztán állami tulajdonba kerültek.”
Juharos Klára: „Rendszeresen a Czipri közértbe jártam a vásárolni, szerettük a boltot. Igaz, eleinte még hosszú sorban álltunk a pénztár előtt, de türelmesek voltunk, mert a közelben más közért nem is létezett. Az eladók kedvesek voltak, mindig meg lehetett velük beszélni, mikor érkezik a friss áru. A hely annyira népszerű lett, hogy az ottani buszmegállót is Czipriről nevezték el. Én a mai napig Cziprinek hívom a buszmegállót.”
Összeállította: Csarnai Attila
Képeink illusztrációk
