Csepeli Hírmondó
“Életkorunk okán – a feleségem is elmúlt nyolcvanéves – a járvány kezdete, március közepe óta kettesben, otthonunk fogságában úgy próbálunk élni, ahogy ebben a viharos időben élni lehet. Másként, mint ahogy megszoktuk. Vásárolni sem járunk, mindent online rendelünk, ritkán megkérjük erre a családunkhoz tartozó ifjúságot.
Mindketten most is, bár online, de tanítunk az egyetemen, és ez sok újszerű, tanulva gondolkodást igényel. Sokoldalú személyes kapcsolatainkat is online tartjuk. Nagyon sok teendőnk van, mégis most olyanra is van időnk, amire eddig nem mindig jutott.
A karácsony örömére készülő régi családi hagyományunkat idén az ifjúság szervezi, szintén online. Az adventi vasárnapok délutánjain huszonegyen hét helyről bejelentkezünk, és Lukács evangéliumának, valamint Dickens Karácsonyi énekének egy-egy fejezetét felolvassuk. Ezt kötetlen boldog beszélgetés követi. Készül a Luca-napi búza csíráztatása is, hogy az ünnepen az életet a kihajtó búza díszítse asztalainkon. Az adventet évtizedek óta hasonlóan együtt, az „ősi” családi otthonban ünnepeltük, de természetesen személyesen és élvezve az Ildikó feleségem által sütött kalácsot és süteményeket.
A szenteste örömét, mint eddig is, a kis családok az otthonukban ünneplik. Másnap, 25-én, hagyományosan Ildikó vendégei voltunk mindannyian egy töltött káposzta ebédre. Idén ez nem lehetséges, Ildikó mégis arra készül, hogy ezúttal is megfőzi, de az ifjúságnak gondoskodnia kell az elvitelről.”
Forrás: Csepeli Hírmondó
