Csepeli Hírmondó
“A szokásos, nagy izgalommal várt családi összejövetel az idén sajnos elmarad. Persze a találkozások, lopott órák, percek örömét igyekszünk a biztonság szem előtt tartásával minél gyakoribbá tenni. Már egymás látványa is örömteli, ám az ölelésekről, szeretet-puszikról most lemondunk, de valamennyien éreztetjük egymással, hogy gondolatban így teszünk.
Régebben ilyenkor már nagy izgalommal készültünk a családi ebédekre, vacsorákra, ahol népes és nagyszerű családom tagjai ülték körbe az asztalt. Ott volt a 91 éves édesanyámtól kezdve a legkisebb, kilencéves unokámig mindenki, és így együtt éreztük, hogy most valóban a szeretet ünnepe hat át bennünket. Ezeken a nem is olyan távoli karácsonyestéken tizenketten ültünk a vacsoraasztalnál, ahol az elmaradhatatlan halászlé és töltött káposzta mellett ott illatoztak az aszalt szilvával töltött, baconszalonnába tekert pulykaszeletek.
Végül mindig a karácsonyi diós és mákos kalács jelentette az igazi finomságokat. Mivel az unokák már jól tudják, hogy az ajándékokat csak a gyönyörű mesékben hozza a Télapó és a Jézuska, akikben saját lelki megnyugvásukért azért rendületlenül hinni akarnak, az ünnepi ajándékozásnál előre megbeszéljük, ki és mit szeretne a fenyőfa alatt látni. Persze azért a meglepetés örömét megőrizzük apró plusz ajándékokkal, amelyeket az utolsó pillanatban csempészünk a fa alá.
Az idei karácsony sajnos nagyon más lesz. Mi azonban elhatároztuk, hogy hiába szakított szét bennünket, a nagycsaládot a járvány, gondolatainkat az ünnep minden percében áthatja az egymás iránt érzett szeretet. Így tehetjük a maszkok alatt is a karácsonyt azzá, ami a lényege: a szeretet ünnepévé. Mert a szeretet ellen még a vírusnak sincs hatalma.”
Forrás: Csepeli Hírmondó
