Hírextra
Fotó: Norc.hu
BKV-sztrájk, első nap. Lehet, az utolsó is? Á nem. Ki van zárva. Sebaj. Legfeljebb holnap is a nagyszüleim nyomdokaiba lépek, s gyalog teszem meg a csepeli Királyerdőből a munkabeszüntetés ideje alatt is futó HÉV-ig tartó, kétszer félórás távot.
Sétálni jó. Egészséges. Különösen sztrájk idején, személygépállat és kerékpár hiányában. Meg amúgy is. Séta közben az ember különös dolgokra figyelhet fel. Olyanokra, amikre a Budapesti Közlekedési Vállalatnál rendszeresített indigókék autóbuszok télvíz idején szürkére piszkolódott ablakaiból aligha lenne módja.
Aki teheti, maradjon otthon, hallik az ilyentájt szokásos ukáz. Én nem tehetem. Újfent, immár sokadszor rakoncátlankodó (mit rakoncátlankodó, egyenesen az ördöggel cimboráló!) bölcsességfogam bírt rá, hogy felkeressem a szigetország szívében fekvő Csepeli Háziorvosi és Szakorvosi Rendelő Intézet fogászati ambulanciáját. Éppen úgy, ahogy nagyapámék is közvetlenül a háború utánig. Vagyis gyalogszerrel.
A mifelénk húsz évvel rendszerváltás után is csak SZTK-nak szólított intézményben szerzett tapasztalataimmal a világért sem traktálnám az olvasót (fájdalmas történet, higgye el…). Annál inkább az oda-, illetve visszaúton magamba szívott élményekkel, melyekben rég, vagy tán soha még nem részesültem.
Mert a negyvenes évek dereka óta vajon mikor fordult elő a Királyerdőt a központtal összekötő Szent István úton akkora bringával, s persze gyalogszerrel közlekedő utcanép, mint az úr 2010. évének tizenkettedik napján? Mikor látni ezen az úton fagypont körüli időben a kölcsöncangához a legcsekélyebb mértékben sem passzoló szűk farmer miatt félig pucér fenékkel kerekező lányokat?
Mikor látni a napi buszozás álmos rutinjából egyszer csak kilépni kényszerülő, kettes-hármas csoportokban önfeledten tereferélő embereket? Mikor látni a máskor oly közönyös deszkás-srácot ráeszmélni, hogy kedvenc szórakozásához nélkülözhetetlen eszközére néha saját szülei is hálával tekintenek? …Mikor látni? …Mikor látni? Semmikor se látni.
Fél óra volt gyalog az SZTK-ig, fél óra hazáig is. Az ilyesminél csak a halál biztosabb. Kit érdekel most a sokak által sokszor átkozott 148-as számú járat? A megállók üresek. Egy óra séta napjában már egész egészséges mennyiség. Vajon e közel kétmilliós nagyvárosban hányan pattantak ma velem együtt lábbuszra vagy épp bicajra?
És vajon hányuknak jelentett akkora élményt, mint nekem? Bosszús arcot mindenesetre egyet se láttam. Rábukkantam viszont az ország alighanem egyetlen kereskedelmi egységére, amely – legalábbis a cégér tanúsága szerint – egyszerre funkcionál ital- ezenkívül szerszámboltként is! E még mifelénk is szokatlan képződmény, (benézve csak italokat láttam) mint kiderült, a Szent István úton közvetlenül a Sörömtanya (korábban Maligán Ambulancia) elnevezésű kocsmával szemben foglal helyet.
Most nézem csak, mennyi út menti öreg akácot kivágtak itt a nyári útburkolási munkák során. Persze láthatóan újakat is ültettek helyettük. Vajon a felújítást végző Főváros szem előtt tartotta a fakivágásra vonatkozó 2-1-es szabályt? (Minden egyes kivágott fa helyébe legalább kettőt kell ültetni.) Megtudnák ezt a Városházán mondani most, mikor lassan egyébként is úgy hullnak a fejek, mint a késő őszi falevelek?
Persze könnyen meglehet, a napi robotból este nyolc-kilenc körül a mínusz ötben hazafelé tántorgó családanya már kevéssé lesz feldobva az ő félórás penzumától, vagy a félig pucér fenékkel kerekező lányoktól mint jómagam. Ám a szokatlanul gyér oldalnövényzet, vagy a meggondolatlanul felfestett, majd hanyagul sárgával áthúzott gyalogátkelő még feltűnhet neki.
Kár, hogy a rakoncátlankodó (ördöggel cimboráló) bölcsességfogamra szedett antibiotikum miatt ma este nem koccinthatok a BKV-sztrájkot bejelentők majd foganatosítók, valamint a munkabeszüntetésnek az elmúlt évek menedzsmentjével alaposan megágyazók egészségére.
Forrás: Hírextra
Kár, hogy fényképezôt nem vitt magával a cikk írója. És mehetett volna a belsô utcákban, nem a Szent Istvánon. Nagyon furcsa dolgokat látott volna, olyat, amilyet 2010-ben falun már nem lát. Kráterek a földutakon…
Praktikus okokból van kapcsolva az ital és a szerszámbolt! Az ember ha olthatatlan szomjúságot érez egy kis demokráciára, bekap egy deci kordonbontó pálinkát, vásárol egy 16-os villáskulcsot és nosza, adjunk az érzésnek! Aztán majd jönnek az ügyvédek, oszt’ jónapot!
ződ:
2010. január 13. 12:23-kor
A nyolcmiliméteres csavarhóz 13-as
A tizmiliméteres csavarhóz 17-es
A tizenketőmiliméteres csdavarhóz 19- es, és igy tovább…
De valamikor volt 14 és 16- kulcs is…
lolka
16 os villás-csillag nélkül Francia autót lehetettlen szerelni.
Éljen a francia logika!
Hamika:
Francia autóhoz “franciakulcs” kell. A kottához, violinkulcs. A magyar kordonhoz, tizenhetes. A hányingerhez, heti hetes…
ejnye gyerek…. 🙂
… látszik, hogy közeleg az este és dolgoznak a homonok!!! 😉
Princess:
Csak kiváncsiságból:homonok?-vagy hormonok?-különben tők mindegy…
Pardon…c’ est la vie! 🙂 …bár látom azért érthető volt így is! 😉 De miért is lenne “tők” mindegy? (A nap végén, mikor már nem a sok borzalmon agyal az ember… mindenkinek jár egy kis jó is a kedvesétől, nem?)
Ha már a BKV sztrájkról ekkora cikket sikerült írni, akkor talán meg lehetett volna említeni benne, hogy Erzsébet felé NINCS tömegközlekedés.
Szerintem igazán semerre sincs közlekedés az én nagy bánatomra! 🙁 …így sütibe folytom bánatom 😉
lolka! Tehát megint egy dolog amihez halovány fingod sincs! Mik fognak itt még kiderülni?
Itt a remek alkalom, most várja az önkormányzat a javaslatokat kerékpártárolók kihelyezésére. Nyugodtan lehet nekik írni az info@csevak.hu e-mailre, hogy a hévmegállókhoz teleptísenek őrzött, zárható tárolókat. Ezen a három napon milyen jól jött volna, igaz? Még a szent-Imre téren sincs, pedig az a megálló lassan egy évszázada ott van, és kábé azóta lakatolnak keresztbe kasul a bringások a park korlátaihoz. Ott ázik, rozsdásodik a járgány. Lenne mit javítani Csepelen a mindennapi élet kulturáltságán.
ződ:
Az a lényeg, hogy neked mindenhez van f……..d, és a megszolalásaid annyit is érnek…