Csepel.info

– Sok minden vezetett el ehhez: bár Csepelnek, a csepeli munkásságnak kiemelt fontossága volt a kommunista politika szempontjából, az 1956. november 4-i újabb szovjet beavatkozás célpontja elsősorban az Országgyűlés és a kormányzati negyed elfoglalása, illetve a felkelőcsoportok elszigetelése és felszámolása volt. Ám nem feledkezhetünk meg a magyar haderő semlegesítéséről sem. Csepel inkább a munkásállami eszme szimbóluma, nem annyira stratégiai pont. Véleményem szerint a Corvin-köz, a Széna tér, a belvárosi felkelőközpontok semlegesítése volt az elsődleges. Ezáltal lehetett uralni a belváros politikai irányítás szempontjából elsődleges területeit. Ez nem kisebbíti a csepeliek érdemeit, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel, katonák, rendőrök segítségével kitűnően szervezték meg a védelmet, kihasználva a terep adta lehetőségeket is. Mindez vitathatatlanul komoly fejfájást okozott a szovjet csapatoknak, nem is beszélve a veszteségekről. A felkelőket a szovjet csapatok harckocsitámadásokkal, aknatűzzel, repülőgépes támadással igyekeztek megtörni.

– Mit tudunk a csepeli forradalmár alakulatokról, milyen felfegyverzettséggel, eszközökkel rendelkeztek? Milyen szerepet játszottak a légvédelmi lövegek a sziget védelmében?

– A civilek elsősorban kézifegyverekkel, szovjet dobtáras géppisztolyokkal, kézigránátokkal rendelkeztek. A légvédelmi lövegeket, amelyeket a Szent Imre téren és környékén helyeztek el, kezdetben vegyesen katonák és civilek kezelték, ám a katonák egy része – a kilátástalanság miatt – fokozatosan elhagyta a harcok területét. Pár száz ember vett részt aktívan a védekezésben. A légvédelmi lövegeknek legfőképpen a harckocsik elleni védekezésben volt szerepük. A szovjetek felderítése gyenge volt és kezdetben lebecsülték a csepelieket, nem számítottak ilyen ellenállásra. A szovjetek legalább nyolc harckocsit elvesztettek az összecsapások során.

– November 7-ét a felkelők egy Il 23-as gép lelövésével ünnepelték meg. Ezek szerint a légierőt is bevetették a szovjet csapatok Csepel elfoglalásakor?

– Igen, bevetettek gépeket, egy IL-28-as szovjet harcigépet sikerült lelőni, amely a csepeli temetőnél zuhant le. Nyilván a lövegeket akarták megsemmisíteni a repülőkkel és az aknatűzzel.

– A nemzetközi jog szempontjából, ha jól értelmezem, háborús cselekmények zajlottak november 4-étől Magyarországon. Lehetne-e a csepeli történéseket „az egyhetes háború”-ként értékelni?

– Sokak szerint szovjet-magyar háborúról lehet beszélni, szabadságharcról mindenképpen. Ne feledjük el azonban, hogy amennyiben háborúról beszélünk, akkor sem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a magyarokat, egykori ÁVH-s alakulatok tagjait, akik a szovjet csapatok mellett segédkeztek a szabadságharc leverésében. Sajnos ez nem puszta háború volt, hanem harc a szovjet típusú kommunizmus magyar kiszolgálóival szemben is. A csepeli történéseket nem nevezném egyhetes háborúnak. A 56-os forradalom és szabadságharc fontos összecsapásának mindenképpen. Ne feledjük el, hogy máshol – így például Pécsett, a mecseki láthatatlanok – tovább is küzdöttek, mint a csepeliek. Ez nem kisebbíti a csepeli felkelők tetteit, de azt kell látnunk, hogy itt komoly ellenállás és utóvédharcok alakultak ki több ponton is. A csepeli felkelők is bíztak az ENSZ és a nyugati csapatok segítségében. Ez a csalóka hit és remény eredményezte emberfeletti kitartásukat.

– Egy hétig tartották a szigetet Csepel védői. Mi lehet az oka annak, hogy igen csekély e hőstett emlékezetkultúrája?

– Azt gondolom, hogy ez nem speciálisan csak a csepeli harcok jellemzője. Ez nem Csepel vagy nem Csepel kérdése. Sajnos arról sem vagyok meggyőződve, hogy a közoktatás hangsúlyosan kezelné a pesti és vidéki lányok és srácok emlékét. Bár tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban, az 56-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója kapcsán komoly előrelépések történtek az ügyben. A felkelők, vagy a nevesebb felkelőcsoportok történetéről még mindig sokat kell beszélni ahhoz, hogy általánosan ismertek legyenek. Óriási ebben a felelőssége mindazoknak, akik a történelemmel foglalkoznak, az ismeretterjesztés is lényeges szempont. Nem múlt el a téma elbeszéletlenségének eredménye, amely a Kádár-korszakra nyúlik vissza. Sok még a tennivaló.

Forrás: Híradó