Mr.Gabee, Csepel.info
Nincs mit tennünk: bizonytalan ideig nem tudunk fogadni senkit… Megpróbáljuk leírni, hogy mi a helyzet velünk, és mit próbálunk megtenni azért, hogy minél hamarabb egyenesbe jöjjünk.
Hosszú hetek óta őrlődtünk, húztuk-halasztottuk ennek a posztnak a megírását. Sorban jöttek az újabb és újabb állatok, akikre nem tudtunk nemet mondani. De valahol vonalat kell húznunk. Réges rég eljutottunk a határainkhoz, sőt, már régen átléptünk rajta. Ebben a tempóban nem lehet tovább csinálni felelősségteljesen. Időben, fizikálisan, anyagiakban is tarthatatlan a helyzetünk.
Mindig és mindent a mentett állatainknak rendelünk alá. Mindig is mindent megtettünk azért, hogy életben maradjanak, meggyógyuljanak, szerető családban találják magukat. Hisszük azt, hogy jót és a lehetőségekhez mérten jól tettünk. Próbáltunk és próbálunk mindig maximálisan megfelelni mindenben azoknak, akikért felelősséget vállaltunk.
A posztírás előtt már a lehetőségekhez képest próbáltunk lassítani. Sorban mentek és mennek az örökbefogadások, gazdijelöltekkel való ismerkedések. Két hete még majdnem 60 állat volt a gondozásukban…
Így is van jelenleg 45 állatunk. És mindemellett van még egy olyan dolog, amit hónapok óta görgetünk magunk előtt: nagyjából másfél millió Ft-os tartozásunk az orvosi számlákban… Előtte soha nem tartoztunk senkinek, mindent mindig kifizettünk időben. Most azonban hónapok óta nem tudunk kilábalni ebből a helyzetből. Ezt is muszáj lesz valahogy rendbetenni. (Csak, hogy legyen viszonyítási alapotok: a múlt vasárnap elütött Malaheb orvosi költsége eddig ~180.000 Ft volt. Kedvezményesen.) Mivel továbbra sem kérünk soha egy állat posztja alatt sem, így mindig a havi elszámolós posztunk hatására várjuk a csodát. (Szintén viszonyítási alapnak: ilyenkor egy hét alatt kb. öt-nyolc utalás szokott lenni maximum.) Bevalljuk, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs, hogy ebből hogy fogunk tudni kilábalni…
Szeretnénk utolérni magunkat abban is, hogy sokkal több információt adjunk át nektek egy-egy állatról. Szeretnénk új posztokat, új képeket készíteni, hogy a beragadt mentettkék végre családot találjanak maguknak.
Szeretnénk a már örökbe adott állatokkal, gazdijaikkal is többet törődni. Jó lenne még több erőt meríteni a jóra fordult sorsokból, hogy tudjuk: van értelme annak, amit teszünk.
Összességében: szeretnénk továbbra is jól végezni a vállalásainkat, tisztességesen, becsülettel haladni tovább azon az úton, amit kijelöltünk magunknak. Ehhez most meg kell pihennünk, át kell szerveznünk, levegőt kell kapjunk. Reméljük megértitek.
És még egy dolog, a legfontosabb. ❤️Elmondhatatlanul köszönjük mindazoknak, akik segítettek, segítenek minket az utunkon. Köszönjük Nektek, akik velünk vagytok és segítetek bármilyen formában. Köszönjük Nektek, drága ideiglenes befogadók, önkéntesek, állatorvosi asszisztensek, állatorvosok, örökbefogadók, adományozók. Köszönjük Nektek, akik akár csak egy jó szót is szóltok, bíztattok: sokat segít nekünk. Nélkületek sehol nem lennénk, sehol nem lennének mentettjeink. Sosem fogjuk tudni kellően megköszönni, vagy akár csak elmondani, hogy mennyit jelentetek nekünk. ❤️
Nem maradt más hátra, mint türelmet kérni, amíg levegőt kapunk és rendezzük a helyzetünket. Köszönjük, ha megértitek. Reméljük nemsokára újra leírhatjuk és tartalommal is fog párosulni a megszokott zárósorunk:
Megyünk tovább.
A pénz és lehetőség hiánya miatt őszintén sajnálom a kerületi állatkákat. Ők a vesztesei ennek a helyzetnek. Jó volt a segítség csepeli állatok számára. Jó lenne, ha minél többen adományoznának, hiszen sokan szeretik az állatokat. A kerületi ingyenes ivartanítási lehetőség szuper lenne és sokat lendítene az állatvédelmen, tényleges segítség lenne. Nagyon nagy köszönet az Agenor-nak.
Az állatvédelem ügye egy folyamatosan újratermelődő probléma. Nem egy örökös tűzoltásra, hanem olyan radikális megoldásokra lenne szükség, ami a problémák utánpótlását megszünteti, a gyökerüket elvágja. Az embereket felelős állattartásra kell rászorítani. Ehhez a jogszabályi környezetet át kell alakítani.
Nem tisztázottak a tulajdonjogi kérdések, a felelősség kérdése. A vadvédelmi törvény szerint a vad az állam tulajdonában van. Kérdés, hogy mely állat számít vadnak. Miért nincsen valamennyi állat a születésétől fogva automatikusan állami tulajdonban? Az állatok gazdái pedig mindössze haszonélvezői illetve birtokjogot gyakorolnának. Ezáltal az állatkínzás, az állat elpusztítása a köztulajdon rongálásának minősülne és kártérítési felelősséggel párosulna.
Ha meghal egy állat gazdája, az örökös ne tehesse ki az utcára az elárvult jószágot, hiszen a jog szerint aki vagyont örököl, az a terheket is megörökli. Aztán valamilyen módon szabályozni kell a kedvtelésből tartott állatok állományát (pl. egyes esetekben kötelező ivartalanítás). Ismét elő kell venni az ebadó bevezetésének kérdését, ami az egyik forrása lehetne a gazdátlan kutyák ellátásának. Az állateledelek kereskedelmének jókora piaca van, egy alacsony mértékű termékdíjat be lehetne vezetne ezekre az árucikkekre és az így keletkező bevételt megfelelő módon becsatornázni.