HVG, Mr.Gabee, Csepel.info
Két nappal az október 23-ai ünnepségek után, két nappal Antall József kórházba vonulását követően az MDF vezette kormány hirtelen bejelentette: drasztikusan, 65 százalékkal megemelik a benzin és a gázolaj árát. A döntést hihetetlen erejű felháborodás követte. A taxisblokád következményei azonban még ma sem teljesen világosak – erről is szól cikkünk, amelynek végén az akció rövid kronológiáját közöljük.
1990. október 25-én a Népszabadság azzal jelent meg, hogy „a kormány ülésének napirendjén nem szerepel a benzináremelés témája”, viszont az előzetes információk szerint 14 előterjesztést tárgyal a kabinet. Gyanús lehetett ez a hír sokaknak, különösen azoknak, akik aznap egy Népszavát is vásároltak. Abban ugyanis ez volt olvasható: „56 forintot kell fizetni a kutaknál egy liter normálbenzinért. A szuper 59-be, az extra pedig 62 forintba kerül ma, nulla órától. Az ólommentes benzinért 61 forintot kérnek. Emelkedett a gázolajok ára is, most – minőségtől függően – 42-45 forintot fizetnek értük az autósok, literenként.” (Forrás: Magyarország politikai évkönyv, 1991)
Túl hirtelen volt az áremelés, aztán jött a kapkodás
Tehát az áremelésről csak a legjobban értesült lapok tudtak, vagyis a lakosságot – és különösen a megélhetésükért rettegő taxisokat – hirtelen érte a hír. Erre az intézkedéssel legjobban sújtott csoport, az egymással folyamatosan kapcsolatban álló személyfuvarozók extrém módon, blokáddal reagáltak.
A kormányt váratlanul érte a tiltakozás. A tizenegy miniszterből négy külföldön tartózkodott, Antall József pedig kórházban feküdt. (1990. október 23-án egy szűkszavú MTI-hír adott hírt arról, hogy még aznap este pár napra kivizsgálásra megy a kormányfő.) Antall távollétében Horváth Balázs belügyminiszter látta el a miniszterelnöki feladatokat, utólag visszatekintve kapkodásával és időnkénti fenyegetőzésével aligha pótolta ügyesen Antallt.
A HTO/gázolaj-árolló kinyílása
Csak húsz év elteltével látható a taxisblokád egyik áttételes – és nem túl pozitív – hatása: ezekben a hetekben, hónapokban dőlt el néhány óriási vagyon születése és a maffia megerősödése. Ekkoriban kezdett ugyanis szétválni a háztartási tüzelőolaj (HTO) és a gázolaj közötti árolló. Kénsavazással a színezett HTO-ban semlegesíthető a belerakott – a gépkocsik motorját tönkretevő – ferrocén, így a HTO-szállítmányokat gázolajként lehetett továbbadni. Az ilyen „olajszőkítőknél” voltak ügyesebbek is – ők már a határon megoldották, hogy bele se kerüljön a ferrocén a HTO-nak szánt szállítmányokba, így simán vihették tovább és adhatták el gázolajként az anyagot. Ez a biznisz a rendszerváltás óta elképesztő profitot termelt néhány érdekcsoportnak, és máig tisztázatlan a szőkítésből származó pénzek sorsa.
Mindezen az sem változtat, hogy a taxisok szempontjából átmenetileg sikert hozó blokád elérte az árak mérséklését, így a gázolaj/HTO-árolló 1990-ben még nem nyílt 30 forintosra. Az olló a Wikipedia szerint 1994-ben szélesedett a legnagyobbra, 44 forintra.
Rendszerváltás és ősbizalmatlanság
Az 1990-es taxisblokád, ami akkor sokak számára csak egy „jó bulinak” tűnt, valójában alapvetően megrendítette a bizalmat néhány politikai erő között Magyarországon. Márpedig az egymásba vetett bizalom nagyon fontos egy demokráciában. Nem véletlenül mondta Bibó István erről, hogy demokratának lenni annyit tesz, mint félelem nélkül élni. Nem véletlen az sem, amit idén Berlinben mondott egy cseh professzor, Jiri Pehe húsz évvel a rendszerváltás után egy német-cseh külpolitikai fórumon, amelyen e sorok írója is részt vehetett. A térségbeli választások – Szlovákia, Csehország, Magyarország – tapasztalatait elemezve ugyanis Pehe megállapította: ma Kelet-Közép-Európában demokráciák vannak – demokraták nélkül.
A félelem nélkül élő demokraták valóban nem Magyarország tipikus politikusai: az 1990-es választásokon második helyre jutó legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ attól tartott, hogy a kormány erőszakot alkalmaz a taxisblokád idején. A pár hónapja kormányzó MDF viszont kényszerhelyzetbe került a szovjet olajszállítások furcsa akadozása és az első iraki konfliktus miatti világpiaci árdrágulás miatt. Ezért kellett benzinárat emelniük, és ezért vádolta az MDF a szabad demokratákat azzal, hogy egy törvénytelen mozgalom mellé állva semmilyen módszert sem vetnek el a hatalom megragadására. Annak az ősbizalmatlanságnak a szülőpontja ez, amin a rendszerváltás óta nem léptek túl a politikai erők.
1990. október 19.: A Népszava címe: Árulás: jön az 56-62 forintos benzin. Ez az első híradás az esetleges benzináremelésről.
október 24.: a Magyar Hírlap szerint október 29-étől drágul a benzin. Az MTI későbbi közleménye szerint a kormány másnapi ülésének napirendjén nem szerepel az áremelés. (Ezt a hírt veszi valószínűleg át másnap a Népszabadság is, míg az október 25-ei Népszava jól értesültebb, amint az cikkünk elején kiderül.)
Október 25. – az elégedetlenség kirobbanása
Csütörtök reggel: a Népszava ismét beszámol az áremelésről, immár gyakorlatilag tényként kezelve azt.
Délután: parlamenti sajtótájékoztatón bejelentik az üzemanyagár 65 százalékos emelését. A kormány szerint az áremelést a szovjet olajszállítások csökkenése, valamint az augusztustól tartó öbölháború váltotta ki.
Késő délután, koraeste: magántaxisok százai gyűlnek össze Budapesten, a Hősök terén, hogy az áremelés ellen tiltakozzanak. A gépkocsisor a Kossuth Lajos térre hajt. Siklós Csaba közlekedési miniszter a Parlamentből kimegy a tüntetőkhöz. A taxisok alkalmi szóvivője, Horváth Pál kifejti: a benzinár emelésének ez a mértéke megélhetésüket fenyegeti, ezért kérik, hogy a kormány visszakozzon. Siklós Csaba szerint erre nincs mód, hiszen a kormány kényszerhelyzetben van, nincs pénze, hogy a szovjet szállítások kiesése miatt dollárért importáljon nyersolajat. Az áremelés egyik célja volt az is – mondja Siklós –, hogy takarékosságra késztessék az autósokat.
Késő este: a taxisok, akik CB-, illetve URH-rádióhálózatukon folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással, lezárják Budapest összes hídját, megbénítva a város közlekedését.
23 óra 30 perc: a Budataxi diszpécsere szerint a Parlament előtt még mindig több száz taxis várakozik. Éjfél előtt a Petőfi és a Szabadság híd volt még többé-kevésbé járható, a többi Duna-hídon nem lehet átjutni.
Éjfél: országossá szélesedik a blokád, amelyhez csatlakoznak a magán- és teherfuvarozók is.
Október 26. – blokád alatt az ország
Hajnal/reggel: az ország főútjain, a nagyobb városokban szinte teljes a blokád, a határokon áll a forgalom. A Ferihegyi repülőteret a fővárosból nem lehet megközelíteni. Budapest belső területein egyedül a metró közlekedik. A tüntetők csak a mentőket és az egyéb megkülönböztetett jelzést viselő, illetve az élelmiszert szállító gépkocsikat engedik közlekedni.
Reggel: László Balázs kormányszóvivő törvénytelennek nevezi a taxisok akcióját, arra hivatkozva, hogy azt a gyülekezési törvényben előírtaknak megfelelően nem jelentették be 72 órával korábban. Az Árpád hídhoz rendőri alakulatokat vezényelnek.
Délelőtt: a kormányt váratlanul éri a tiltakozás. A 11 miniszterből négy külföldön van, a miniszterelnök kórházban fekszik. Így Horváth Balázs belügyminiszter látja el a kormányfői feladatokat, bejelentve: a kabinet minden törvényes eszközzel helyreállítja a rendet. Ugyanakkor Barna Sándor vezérőrnagy, Budapest rendőrfőkapitánya a Népszabadság beszámolója szerint azt mondja: „ha parancsot kap rendőrei bevetésére a tömeg ellen, azonnal lemond”.
Dél: visszavonják az Árpád hídhoz reggel kivezényelt rendőri alakulatokat.
Kora délután: Barna Sándor nyilatkozata után, Göncz Árpád köztársasági elnöktől távozóban Horváth Balázs a Népszabadságnak annyit mond: „Nem lesz erőszak.”
Délután: Horváth Balázs rádió- és tévébeszédben indokolja a kormányintézkedést, és bejelenti, hogy három válságstábot állítottak fel.
Délután: Kis János, a szabad demokraták elnöke szerint a kormány „elkövette azt a bűnös hibát, hogy a demonstrációkra első reakcióként erőszakkal fenyegetőzött”, ezért „a jelenlegi kabinet nem alkalmas az ország további vezetésére”. Kis szerint „a kialakult helyzetben az lenne kívánatos, hogy a kormánytagok keressék annak a módját, miként tudnák leggyorsabban átadni a hatalmat egy új kabinetnek”. Erre azonban reális esélyt maga Kis János sem lát.
Este: a kormány és a fuvarozók tárgyalnak, érdemi eredmény nélkül.
Késő este: Göncz Árpád köztársasági elnök beszél a tévében, az áremelés felfüggesztését javasolja a kormánynak, és ennek függvényében kéri a taxisokat a blokád abbahagyására.
23 óra 15 perc: a kormány megszakítja a fuvarozókkal folytatott tárgyalást, mert a köztársasági elnök bejelentése után módosul az álláspontja a kabinetnek.
Október 27. – egész nap tárgyalnak
Reggel: a magyar közutak teljes blokádjára ébred az ország. A taxisok, fuvarozók – a hozzájuk csatlakozott civilekkel együtt – megbénítják az egész ország közlekedését. Mintegy 600 helyen van útzár. Budapesten a Lánchíd kivételével az összes Duna-hidat lezárják, és 25 főbb csomópontot eltorlaszolnak.
Napközben: a fuvarozók és a kormány egész nap tárgyalnak.
Este: a kormány és a fuvarozók közös nyilatkozat közzétételében állapodnak meg. A kormány kinyilvánítja, hogy az Érdekegyeztető Tanács másnapi ülésén javasolná a literenként 10 forintos kedvezmény lehetőségét – bizonyos esetekben. A megegyezés feltételéül a blokád megszüntetését szabják.
Éjfél: az előzetes megállapodás alapján Szabó Győző országos rendőrfőkapitány a torlaszok lebontására szólít fel.
Éjjel-október 28. hajnal: megnyitják az útlezárásokat. A városok belterületén megindul a tömegközlekedés, elindulnak a helyi, sőt, a távolsági autóbuszjáratok is.
Október 28. – a megegyezés napja
Reggel: valamelyest enyhül a blokád a fővárosban. A határokon rend van, a közlekedés akadálytalan.
Reggel 9 óra: az országban mindenütt feloldották az „aktív benzinblokádot”. A kivezető utakon azonban még működnek az úgynevezett „passzív blokádok”, azaz a sofőrök a helyszínen maradtak.
Délben: megkezdődik az Érdekegyeztető Tanács ülése, amelyet a fuvarozók kérésére a televízió élő adásban közvetít. A kormányt Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter és Rabár Ferenc pénzügyminiszter, a munkavállalókat Forgács Pál, a Szakszervezeti Kerekasztal elnöke, illetve Nagy Sándor MSZOSZ-elnök, a munkaadókat pedig Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke képviseli.
Este: megszületik a megállapodás, eszerint október 29-én 24 órától 12 forinttal csökkentik a megemelt benzinárakat, amelyek az árliberalizálási törvények hatályba lépéséig érvényesek. A kormány képviselői a televízió nyilvánossága előtt megígérik, hogy a demonstrációban részt vevőket nem vonják felelősségre.
Késő este: a megállapodás aláírása után Antall József kórházi betegszobájában nyilatkozik a tévének az úgynevezett „pizsamás interjúban”. Elismeri a kormány felelősségét, hogy a benzináremelés bejelentésekor az előkészítő munkában hibákat követtek el. Szerinte a megállapodás létrejötte után nincsenek vesztesek és győztesek.
