regeszet.aquincum.hu, Mr.Gabee, Csepel.info
Egy 7. századi avar temető száz sírját, köztük lovastemetkezéseket tártak fel a Csepel-sziget északi részén a szakemberek. Mészáros Boglárka, a Budapesti Történeti Múzeum ásatásvezető régésze írt összefoglalót.
A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma 2020 júniusában megelőző- és egyben leletmentő ásatást végzett a Csepel-sziget északi részén, a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai Zrt. leendő beruházása során érintett területen. 2020 januárjától márciusig a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vezetésével 940 négyzetméter nagyságú területen került sor egy előkészítő/szondázó jellegű próbafeltárásra. Az általuk nyitott árkokban ötvenöt kora avar kori sírt dokumentáltak, majd negyvennyolc feltárását végezték el. Emellett más régészeti korszak jelenségeit is azonosították.
A nyesést követően kirajzolódott sírfoltok
A II. katonai felmérés (1819–1869) térképén jól látható, hogy a szóban forgó területen egykor egy északkelet–délnyugati irányú dombhát húzódott. Ennek az egykori dombhátnak az északkeleti csücskén, annak északnyugat–délkeleti irányú lejtőjén sikerült rábukkanni az azonos tájolású, diagonális szerkezetű avar kori temetőrészletre. Ez a dombhát, amely a 19. századi térképen még jól látható, mára eltűnt, hiszen a kikötő kiépítése során a terepet erőteljesen átalakították. Az elmúlt évtizedekben a Szabadkikötő területén végzett építkezések és földmunkák régészeti szakfelügyelete során már több lelőhelyet sikerült azonosítaniuk a főváros régészeinek. Az előbb említett dombhát környezetéből ismerünk őskori, avar kori, Árpád-kori temető- és településrészlet, illetve késő középkori települési objektumokat. Vagyis a terület a különböző korszakokban egyaránt kedvelt helyszíne volt a megtelepedésnek.
Az egykori övre függesztett vaskarika és az arról lelógó pipereeszközök
Az idei régészeti feltárásra azért kerülhetett sor, mert a leendő épület alapozásához 8–9 méteres mélységbe fúrt cölöpöket készítenek, melyek megbolygatták volna a lelőhelyet. A feltárás kezdetén a legnagyobb gondot a temetkezések kibontása jelentette, mivel a sírok eléréséig csaknem öt métert kellett mélyülnünk, ugyanis az elmúlt években több méter magas feltöltést halmoztak fel a területen. Eleinte 124 négyzetméter feltárására kaptunk engedélyt, majd a későbbiekben körvonalazódott, hogy az építkezés az avar kori temető nagyobb területét érinti, így végül 428 négyzetméteren végeztünk megelőző feltárást és leletmentést.
Épségben megmaradt váz, amit nem érintett a korabeli sírrablás
Munkánk során a gépi erővel nyitott hat árok közül ötnek a mélyítése során találtunk régészeti jelenségeket, amelyek többnyire a humuszban vagy a humuszból indulva jelentkeztek. Összesen nyolcvan avar kori sírt azonosítottunk, amelyekből ötvenkettő feltárására nyílt lehetőségünk, huszonnyolc temetkezést pedig foltként dokumentáltunk – sajnos azokat a sírokat, amelyek nem estek a cölöpözés vonalába és a megnyitott árkokba sem lógtak bele teljes felületükkel, nem tárhattuk fel. Emellett előkerült még három bronzkori urnatemetkezés és néhány késő középkorra keltezhető objektum is. A bronzkori temetkezések minden bizonnyal nagyobb számban lehettek jelen a területen, azonban az urnákat már az avar kor folyamán, a sírgödrök kiásása során megrongálhatták, elpusztíthatták, hiszen betöltésükből jelentős mennyiségű bronzkori kerámiatöredék került napvilágra. A késő középkori jelenségek közül két árok avar kori sírokat metszett.
Megbolygatott lovastemetkezés
A sírok többnyire északnyugat–délkeleti tájolásúak voltak, ettől csak néhány eset tért el nyugat–keleti irányba. Többségük korabeli rablás áldozatául esett. A fosztogatás során ásott gödör minden esetben a felsőtestre, azon belül is inkább a mellkasra irányult. Vagyis a sírrablók tudták, hogy a síron belül mit és hol kell keresniük. A temetkezésekhez készített sírgödrök lekerekített sarkú, téglalap alakú aknasírok voltak. Hosszanti oldalaiknál olykor padkát, vagy úgynevezett „füleket” alakítottak ki. A hosszanti oldalba vájt, egykor valószínűleg sírépítményhez tartozó két–két füllel ellátott sírgödröket életkorra és nemre való tekintet nélkül alkalmazták. A fejnél–lábnál gyakran lemélyítették a sírgödör alját, ami feltehetőleg a kerevet (halotti ágy) lábainak elhelyezésére szolgált. A korabeli bolygatás ellenére is megfigyelhető volt, hogy az elhunytakat háton fekve tették a sírba. Karok a váz mellett nyújtva, néhány esetben a kezek a medencére helyezve feküdtek. „In situ”, azaz eredeti helyzetben a lábak mellett elhelyezett használati és viseleti eszközök kerültek elő.
Drónfotó az egyik lovastemetkezés feltárásáról
Néhány sír esetében lovat is temettek a halott mellé. Erre már a sírfolt alapján lehetett következtetni, hiszen a méretük nagyobb volt, mint a környező emberi temetkezéseké. A nyári ásatás során három lovastemetkezést tártunk fel, amelyeknél a teljes lovat azonos tájolással a halott bal oldalára helyezték. A bolygatás nemcsak az emberi vázakat, hanem a lovakét, elsősorban fejük tájékát is érintette. Az érintetlen vázrészeknél azonban kengyelt, hevedercsatot és ezüst vagy bronz kantárvereteket találtunk.
Drónfotó az ásatásról
A halottakat viseleti elemeikkel (övveretek, övcsatok), használati eszközeikkel (tűzkészség, pipereszett, orsógomb, fatokos vaskés, csontfésű), ékszereikkel (karikaékszerek, karperec, gyöngyök, fülbevalók) és fegyvereikkel (hosszúkés, nyílhegy, fokosbalta, lándzsahegy – utóbbi kettő a Várkapitányság régészeinek ásatásán – került elő) temették el. A leletanyag és a temetkezési szokások alapján a temetőrészlet használatát előzetesen a kora avar korra, azaz a 7. századra tehetjük. Pontosabb keltezésre a leletanyag restaurálása és a feltárás eredményeinek kiértékelése után nyílik majd lehetőségünk. Azonban már most megállapítható, hogy a temetőben előkerült egyes tárgytípusokon érzékelhető a germán hatás.
A próbafeltárással együtt összesen százharmincöt avar kori sír foltjának regisztrálása történt meg, melyből száz sír feltárására volt lehetőség a beruházás keretei között. Sajnos a temető egészét nem tárhatjuk fel, de a két ásatásnak köszönhetően sikerült annak nyugati, déli és keleti oldalát lehatárolnunk. A jelenlegi beruházás területén kívül, északi irányban még további avar kori sírok előkerülésére lehet számítani. Reméljük a jövőben lehetőségünk nyílik ebben az irányban is a temető szélének meghatározására.
Örülök, hogy fejlesztenek, csak hol fognak közlekedni a kamionok?
Lassan már csak a prolikra számíthatnak szavazóként, szóval meg kéne kicsit támogatni Csepelt is.
Egyébként elképesztő, hogy bárhol leásunk, mi van alattunk nem is olyan mélyen.
Az hogy van hogy egy hatóság vagy valaki megtiltja a régészeknek hogy szigorúan csak a leendő épület alapja alatt áskálódhatnak,attól se jobbra se balra egy méterrel sem?Annyira hogy amelyik lelet csak félig esik az alapba már ahoz sem nyúlhatnak…
Most majd ráépítik az épületet helyszínre,meg majd körbebetonozzák ki tudja hány ezer m2 alapterületen ha ipari terület lesz-de a régész reméli hogy visszajöhetnek majd a következő ~50-100 évben amíg az az épület állni fog vagy hozzá nem építenek új alapozással?