Csepel.hu
Életének 92. évében meghalt Kóczián Antal labdarúgó, az 1958-59-es idényben magyar bajnokságot nyert Csepel csapatának a középhátvédje. Összesen 115 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és hat gólt szerzett. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett. 1976 és 1978 között a Csepel vezetőedzője volt az élvonalban.
Tavaly az október 23-ai nemzeti ünnepünkön az önkormányzat Csepel Örökség-díjat adományozott a hatvan évvel ezelőtti csepeli bajnokcsapatnak, amelynek három élő tagja vehette át az elismerést: Kóczián Antal, Gondos Tibor és Pál Tibor.
Kóczián Antal 1951 és 1953, illetve 1956 és 1961 között játszott a Csepel labdarúgócsapatában. A Csepel az 1958-59-es idényben lett negyedszerre, és eddig utoljára bajnok. Az előző idényben csak a tízedik helyen végzett, az ellenfelek nem számoltak vele komolyan. Végül mégis a Csepel lett az első, mert jobb gólkülönbséggel megelőzte a kor két híres együttesét, az MTK-t és a Honvédet. Visszaemlékezésekből tudható, hogy a leghíresebb magyar labdarúgó, Puskás Ferenc is nagyra tartotta Kóczián Antalt, akit a magyar bajnokság legjobb hátvédjei között emlegetett.
A csepeli önkormányzat éppen egy esztendővel ezelőtt emlékezett meg az 1959-es bajnokcsapatról, amelyen Borbély Lénárd polgármester köszöntötte fel születésnapján Kóczián Antalt. Az ünnepelt ezt nyilatkozta akkor lapunknak:
„Szívesen emlékszem vissza a dicsőséges korszakra. A Csepelnek súlya volt azokban az években, az ellenfelek megtanulták, hogy komolyan vegyenek minket. A csapatban remek játékosok szerepeltek, mindenki a közös érdeket nézte. Sokat számított a szorgalom, kitartás, a vezetés pedig támogatott minket. Jávor Pál olyan edző volt, aki személyiségével hatni tudott ránk. A bajnokságban a Ferencváros ellen játszottuk az utolsó mérkőzésünket, amely döntetlen lett, ezzel elsők lettünk. Véletlenül lettem hátvéd, mert az egyik védőnk megsérült, s szóltak, hogy én helyettesítsem. Jól fejeltem, tehát megfeleltem a posztra. Folyton azon voltam, hogy én legyek a legjobb. (…) A mai fiataloknak azt tanácsolnám, hogy legyen fontos számukra a szorgalom és a játék szeretete. Tisztelni és támogatni kell egymást a közös siker elérése érdekében, és akkor újra dicsőséges lehet a magyar foci.”
Cs. A.
