Gyorsított eljárásban tárgyalja a csepeli galvániszap ügyét a VKKI
Hírextra.hu, Hír TV
Illés Zoltán és Németh Szilárd a csepeli galvániszap-lerakónál jártak. A Fidesz politikusai sérelmezték, hogy a veszélyes anyagok elszállítása nem történt meg, még több száz tonna maradt a helyszínen. Mégis, mi lapul az iszap alatt? Illés Zoltán beszélt az ügyről, megemlítve néhány gyanús momentumot. A hatóságok is nyakig benne vannak?
Mi a helyzet a csepeli galvániszap-telepekkel? Ahogy értesültem róla, újabb, elszállítatlan zsákokat találtak a helyszínen.
A Csepel Művek területén két helyszínen volt lerakat, az egyik helyen 400, a másikon 800 tonna iszap. Az előbbi helyről elszállították a szabadon tárolt veszélyes anyagot, és alóla a tendergyőztes Terszol Kft. állítása szerint a talaj 20-30 centiméter vastagságú rétegét is elvitték. Ezt én nem tudom igazolni, mert a havas táj miatt nem lehet látni. A szakmai vizsgálatokat végző két cég, a Bálint Analitika és a Pyros-Rumpold Kft. anyagában viszont az volt benne, hogy a szennyezés ennél mélyebbre hatolt már, és elérte a vízadó réteget is. Ezért üdvözlöm, hogy az első helyről elszállították a négyszáz tonnát, és szerencsésnek tartom, hogy leszedték ezt a kritikus talajréteget is, ugyanakkor nem elégséges ez a kialakult helyzetben.
Mik lennének akkor az elvárható további lépések?
Újabb feltárással meg kellene pontosan állapítani, hogy a szennyezettség milyen kiterjedtségű mélységét, és méretét tekintve. Eme alapos vizsgálat után meg lehet majd állapítani, hogy mennyi földet kell még elvinni. Ezt követően a szennyezett vizet is ki kell szivattyúzni, meg kell tisztítani, és így lehet majd csak visszabocsátani.
Mi a helyzet a nagyobbik lerakótelepen?
Ott ugye kétszer ekkora mennyiségű galvániszap volt, mostanra az én becslésem szerint 300, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a szállítócég adatai szerint 4-500 tonna maradt még. Nem is a becslések közti differencia problémás, hanem azok a kérdések, amiket az egész helyzet felvet. A Terszol Kft. a minisztériummal kötött szerződés értelmében 1200 tonna plusz-mínusz 30 százalékért vállalt felelősséget Karácsonyig történő elszállításra. Most az egyik lehetőség az, hogy ennek a bruttó 1560 tonnának az elszállítása még nem történt meg, és valóban ott van még 4-500 tonna a telephelyen. Ez egy nagyon rossz forgatókönyv lenne. De a másik sem sokkal kellemesebb, amely szerint tényleg elvitték időben a másfél ezer tonnát, és még ezek után maradt ott 4-500 tonna. Ekkor azonban érthetetlennek tűnik, hogy a minisztérium miért csak 1200 plusz-mínusz 30 százalékra írta ki az elszállítási pályázatot, holott a helyszínen majdnem ennek a kétszerese feküdt!
Mire gyanakszik, szakmai hiba, vagy szállítási késedelem történt?
Ekkorát nem lehet tévedni. Gyanúm szerint itt valakik csaltak, és pénzt akarnak elsíbolni. Miért gondolom ezt? Ez a mennyiség ugyanis csak akkor lehet a helyszínen, ha a szállítást felügyelő műszaki ellenőr is részt vesz a csalásban. Például elmegy egy kamion 25 tonnával, az ellenőr pedig beírja, hogy három jármű távozott. Eszerint papíron kitöltik az 1560-as kvótát, majd széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy rossz volt a kiírás, még ott van 4-500 tonna, adjatok még pénzt ezek elszállításához az adófizetők zsebéből. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy a minisztériumból ugyanazok írták ki az elszállításra a tendert, akik a döntést meghozták, és akik a műszaki ellenőröket kiküldték. Ez a minisztérium háttérintézménye, a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Már a tender kiírása gyanús volt, a meghozott döntés pedig egész egyszerűen nevetséges. Három pályázó közül kettőt abszurd módon elimináltak. Az egyiknek azt mondták, hogy a pályázati anyagában beadott üres lapokat nem húzta át, ezért kiesik. A másikat pedig azért zárták ki, ez egyébként a már említett Pyrus volt, mert ők valaha elkészítették a Bálint Analitikával együtt a galvániszap-lerakat szakértői elemzését. Ez az anyag a minisztériumhoz jutott, ami ennek a segítségével írta ki a tendert, így azt állította, hogy a Pyrus esetleges győzelme összeférhetetlenséget jelentene.
A galvániszap késedelmes elszállítása, és egyáltalán a csepeli tárolása okozott-e kimutatható környezeti károsodást?
A csepeli ivóvíz-kivételi kutak hozzávetőleg 3-5 kilométerre vannak innen, vagyis amíg nem viszik el az összes galvánt, folyamatos a potenciális veszély. Ráadásul mind a két helyszínen bizonyos mélységig a talaj és a talajvíz is szennyezett már. S mivel most tél van, sok csapadékkal, nem a kiporzás általi levegőszennyezés domináns, hanem a hólé révén a talajba történő beszivárgás. Tehát a teljes elszállításig, megtisztításig fenn fog állni az ivóvízszennyezés veszélye. Továbbá fontos tudni, hogy a galvániszap bizonyos százalékban vizet is tartalmaz, és ennek leválasztása pedig újabb visszaélésekre adhat lehetőséget.
Mikre gondol?
A galvániszapot víztelenítésre Szolnokra szállítják tudtommal. Nem mindegy azonban, hogy a vizet is felszámolják-e veszélyes hulladéknak a lerakott galvánnal együtt. Mondok egy példát! Ha egy tonnát elviszek Csepelről Szolnokra, majd azt állítom, hogy egy tonna galvánt le is raktam Dunaújvárosban a Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, akkor csaltam. Hiszen Szolnokon kivettem belőle mondjuk 30 százaléknyi vizet, de úgy számolom végül el, mintha egy tonna galvánt pakoltam volna le. Ebben az esetben is hunyó lehet a műszaki ellenőr, akinek pedig pontosan tudnia kell, hogy mekkora menyiségből mennyi vizet lehet kinyerni. Ez megint arra példa, hogy miként lehet a megszerzett pályázati pénzből a költségeket csökkentve növelni a hasznot.
Dunaújvárosban hová kerül a Szolnokról hozott veszélyes anyag?
A Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, aminek rendben vannak a papírja, hiszen a székesfehérvári hatóság, a haverok, kiadták azokat. Mégis szar van a palacsintában, hiszen a lerakó alatt nincs záró agyagréteg. Ezt onnan lehet tudni, hogy a lerakó régen a dunaújvárosi vasműveknek volt a salakanyag-tárolója. Kazettákat, nagy medencéket alakítottak ki, és abba nyomták bele a salakot. Ezek talapzata azonban nem a természetesen szigetelő agyag, hanem, ahogy a geológiai felmérésekből kiderült, lösz. Kérdés az is, hogy van-e egyáltalán olyan mesterséges szigetelősor, amit veszélyes hulladékok esetében mind a hazai, mind az uniós előírások megkövetelnek. További rossz hír, hogy ez a papíron rendben lévő lerakó mindössze pár száz méterre van a Dunától. Ilyen komoly vízfolyás mellé nem is lehetett volna veszélyeshulladék-lerakót létesíteni, hiszen bármikor bekövetkezhet egy partszakadás, és akkor a vízbe kerül az egész!
Ezek ismeretében ön mit vár el a Környezetvédelmi Minisztériumtól, minek kellene történnie?
Elsősorban Fodor Gábor úrtól várom el azt, hogy vizsgáltassa ki a tender kiírásának és a döntéshozatalnak a körülményeit. Ezt egyébként egy sajtótájékoztatón megígérte a miniszter úr, ott voltam mellette. Máig nem történt semmi. Fontos lenne kideríteni azt is, hogy a minisztérium munkatársai tudatlanságból vagy készakarva írtak ki rossz mennyiséget a tenderben. Vizsgálják meg a műszaki ellenőrök tevékenységét, és azt is, hogy miként kaphatott engedélyt a Terszol egy Duna-menti lerakó építésére!
Mikorra történhet meg a csepeli iszapmaradék végeleges elszállítása?
A hátramaradt, állítólagosan 4-500 tonna elszállítása az év végéig befejeződhet, a terület kármentesítése pedig újabb fél évet vehet igénybe. Számomra viszont elfogadhatatlan, hogy a tereprendezés, és az elszállítás ilyen mutyigyanúsan történik Már lelki szemeim előtt látom a döntést, hogy ez a cég elvitt 1200 tonnányi iszaptömeget, hadd csinálja már ő a terület mentesítését is. Hozzáteszem, itt is lehetőség nyílik majd egy kis játékra: nem tudni, 20.000 vagy csak 8.500 tonna földet kell elszállítani? Ki fogja ezt ellenőrizni? Majd a minisztérium megfelelő szakértői, persze…
Keretesek:
A Terszol múltjából
Érdekes, de a Terszol Kft. már 2003-ban is aggályos módon szállt be a hulladékbizniszbe, akkor viszont Székesfehérváron. Az akkor elhangzó összejátszási, nyerészkedési vádakat nem cáfolta érdemben az akkori cégvezetés. A teljes eset itt olvasható:
http://www.kukabuvar.hu/cikk/26
Nehéz eset
A szigorú környezetvédelmi előírásokat a galvanizálás esetében is be kell tartani, amely:
– a galvanizálás során keletkező káros anyagok elszívása, és az elszívott levegő tisztítása (légmosók)
– szennyvízkezelés (öblítővizek és tömény oldatok méregtelenítése, semlegesítése, a benne lévő fémsók leválasztása stb.),
– veszélyes hulladékok kezelése (galvanizálási-, szennyvízkezelési iszapok stb.)
savak és lúgok és egyéb veszélyes és mérgező vegyszerek tárolására, szállítására, raktározására és kezelésére vonatkozó előírások.
Forrás: www.netcall36.hu/korr/k2.htm
Forrás: Hírextra.hu
Gyorsított eljárásban tárgyalja a csepeli galvániszap ügyét a VKKI
Gyorsított eljárásban tárgyal a maradék csepeli galvániszapról a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI). Tájékoztatásuk szerint több vállalkozással is folynak a tárgyalások, mert a megbolygatott galvániszap az esős idő miatt beszivároghat a földbe, így sürgős az elszállítása.
A galvániszap nagy részét már elvitte az előző közbeszerzési tárgyalás nyertese, de a szerződést egy rossz becslés alapján végzett mennyiségre kötötték, így maradt még majdnem 500 tonna a két csepeli telephelyen. Vizsgálat is indult, hogy a mennyiséget körültekintően állapították-e meg korábban. Az iszapot évekkel ezelőtt illegálisan rakták le.
A VKKI tájékoztatása szerint gyorsított, hirdetmény nélküli, tárgyalásos közbeszerzési eljárásban döntenek a maradék, körülbelül 500 tonna veszélyes anyag elszállításáról. Több céggel is tárgyalnak, a legkedvezőbb ajánlatot tevő társasággal kötnek szerződést. A tárgyalásos eljárásban több cég vesz részt, amelyek közül a VKKI a legkedvezőbb ajánlatot tevővel köt szerződést. Eredmény akár már a héten is lehet.
A VKKI belső vizsgálatot indított, hogy megállapítsák, helyesen jártak-e el az eredeti mennyiség megállapításakor és rendesen ellenőrizték-e a szállításokat. Azért van ugyanis még mindig galvániszap Csepelen, mert az eredetileg megállapított mennyiségnél a valóságban majdnem 500 tonnával több volt a két telephelyen.
A csepeli galvániszap ügye 2005-óta húzódik, akkor helyezte el egy cég illegálisan a több mint ezer tonna veszélyes anyagot a Csepel Művek területén. A lerakó cég tulajdonosát azóta is keresik. A veszélyes hulladék elszállítását végül 2007. őszén közbeszerzési eljárás során nyerte el egy cég, a 62 millió forintos költséget az állam finanszírozza. A szerződés 1200 tonna galvániszapra és 300 tonna szennyezett földre vonatkozott. Kiderült azonban, hogy a becslés rossz volt, még legalább 4-500 tonna iszap van az egyik érintett telephelyen.
Forrás: FH, Hír TV
Srácok, nem únjátok már? A felelősőket az iszappal együtt vigyék el!
Ernő! Igazad van, k..vára unom én is! De hogy ez a helyzet, arről nem Iszapék tehetnek, hanem felkent vezetőink. Nekik köszönhetjük ezt ez egészet. És abban is egyet értek veled, hogy jó lenne, ha az iszappal együtt ők is eltünnének!
Az a helyzet, hogy szerintem minden józan gondolkodású csepeli “unja” már a galvániszap körüli hercehúrcát. De ez inkább döbbenet, és elkeseredettség, mint érdektelenség.
Érthetetlen, hogy az “új” környezetvédelmi miniszter igéretei ellenére továbbra is tudják úgy nyújtani a dolgot, mint háziasszony a rétestésztát. Lehet, hogy olyan érdekeltséget talált, amibe tovább már Ő sem mer “belenyúlni”?
Sajnos a minisztériumok olyan szinten túlbürokratizáltak, ami már a működés rovására megy. Ha viszont nincs Fodor, továbbra sem vitték volna el az iszapot, és nem derül ki az sem, hogy nem 1200 tonnáról, hanem sokkal többről van szó. Az is nagyon szomorú, hogy voltaképpen nem egy nagy összegről vanb szó, mégis, az elvitelhez több éves huzavona kellett.
Csak gondoljatok bele: tavaly másfél milliárd forintot költöttek el csak kormányzati propagandára. Tele van az ország a galvániszap-problémához hasonló, több éve húzódó botrányos ügyekkel. Ha ezt a másfél milliárdot ráköltik 20-30 ilyen ügy elintézésére, sokkal jobban állna a kormány.