Édesapja aznap hunyt el, amikor második lett a Világkupán

Helyi Téma

Gönczy Gábor és Kökény Roland (fotó: kajakkenusport.hu)

Kökény Roland, a sportpályafutását Csepelen kezdő kétszeres világbajnok kajakozó eredményes éven van túl: párjával, Gönczy Gáborral 1000 méteren második lett az Európa-bajnokságon és a szegedi Világkupán, a vb-n pedig a 4. helyet szerezte meg.

A július elején megrendezett szegedi versenyen azonban nem tudott felhőtlenül örülni a jó eredménynek. Aznap hunyt el édesapja, amikor ő a dobogó második fokára állhatott. – Nagyon kötődtem hozzá. A halálát követően nagyon nehezen tudtam összeszedni magam, hogy a világbajnoki felkészülésre tudjak koncentrálni – mondta.

Talán ez is közrejátszott abban, hogy a brandenburgi Eb és a szegedi verseny ezüstérme után Kanadában, a világbajnokságon egy hajszállal lemaradtak a dobogóról. – Sajnos a vb-n nem jött össze az érem, de ettől függetlenül úgy érzem, eredményes volt az évem. Új edzővel, Kiss Istvánnal és csoportjával készültem az idén és társamnak, Gönczy Gabinak az első éve volt a felnőtt válogatottban. Ettől függetlenül még teljes a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy Roland komolyan nekiváge a következő idény felkészülésének. – Nem vagyok már fiatal, és az egyik legjobb barátom, Kolonics Gyuri tavalyi halála is komolyan elgondolkoztat azon, vane értelme nekivágni. Emellett sajnos anyagilag is igencsak bizonytalan a helyzetem. Miután tavaly nem sikerült kijutnom az olimpiára, elmaradtak a támogatóim.

Egyszer, a 2000es sydneyi olimpia előtt már volt hasonló helyzetben a versenyző. Akkor ugyancsak anyagi okok miatt kellett volna befejeznie pályafutását, de akkor sikerült beverekednie magát a válogatottba. Ott volt a soron következő, az athéni olimpián is, ahol 6. lett, a következő két évben pedig világbajnoki címet szerzett, előbb Kucsera Gáborral párosban, majd a kajak-négyessel. – Jelenleg is ott tartok nagyjából anyagilag, ahol Sydney előtt. Még nem döntöttem a folytatásról, egyelőre még edzeni is lejárok, de egy jó állásajánlat esetén sajnos nem nagyon kellene gondolkoznom. Szívem szerint folytatnám a versenyzést, hiszen hatesztendős korom óta, azaz 28 éve űzöm már ezt a sportágat. Lennének még terveim is, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy egy élsportoló mindennapi élete mindig többe kerül, mint egy civilé.

Forrás: Helyi Téma

Itt lehet hozzászólni !