Norbi bácsinál játszva tanulnak úszni a gyerekek

Fodor Erika, Lokál.hu

Norbi bácsi mutatja a feladatot (Fotó: Keresztesi Balázs)

Vadász Norbert úszásoktató Újbudán él, délelőttönként a Csepeli Tanuszodában, délután a Szent Margit Gimnáziumban szeretteti meg a vizet a gyerekekkel. Norbi bácsi óráin jókedvűen dolgoznak az óvodások és kisiskolások, pedig az úszásoktató azt mondja: „semmi extrát nem csinálok, csak játszva tanulunk, mert az élményalapú oktatásban hiszünk”.

Norbi bácsinál az óra különleges köszönéssel kezdődik, a gyerekek (és a kísérő pedagógusok) választhatnak, hogy ökölpacsiznak, sima pacsival, tánccal vagy öleléssel üdvözölik az úszásoktatót, aki egyesével, a nevükön szólítva fogadja őket.

– Muszáj megtanulni a neveket, mert úgy nem lehet együtt dolgozni és jó személyes kapcsolatot kialakítani, hogy „Hé, te, piros sapkás, figyelj csak ide!” Ezért azt szoktam kérni, ne nagyon cserélgessenek sapkát, mert akkor előfordul, hogy összekeverem őket… – mondta Norbi bácsi, aki arra kérdésre, hogyan éri el, hogy a gyerekek jókedvűen ússzanak, és örömmel vegyenek részt az óráin, azt mondja, ő is folyton képezi magát, igyekszik minden jó ötletet eltanulni másoktól.

– A testmozgással egybekötött köszönést sem én találtam ki, de hasznosnak gondoltam, bevezettem, és nagyon bevált. Ezzel jól indul az óra, és utána tudunk dolgozni, játékos elemeket, mókás beszólásokat beiktatva végig tudjuk csinálni azt a 20-30 feladatot, amely éppen következik. Aztán jöhet egy kis játék, amikor a gyerekek szabadabban mozoghatnak a vízben. Minden óra végén megkérdezem, milyen volt az úszás, hogy érezték magukat – mesélte az úszásoktató. Hozzátette: természetesen következetesnek kell lenni, mert a víz veszélyes közeg, és meg kell tanulni a szabályokat, de a gyerekek kis motiválással könnyen együttműködővé válnak, és élvezik, amit csinálnak – tudtuk meg  Norbi bácsitól, aki azt is elárulta, mi van, ha valaki rosszalkodik.

– Kiül, és kevesebbet játszik, úszással nem büntetünk. Úszni szeretünk, azért járunk ide, az a jutalom. Nekem nem az a dolgom, hogy élsportolókat neveljek, hanem olyan egészséges fiatalokat, akik megtapasztalják, hogy ettől jobban érzik magukat, és boldogabbak lesznek. Az a cél, hogy megtanuljanak úszni, és azt meg is szeressék, a mozgás örömforrássá váljon számukra, és aztán maguktól is lejöjjenek úszni, mert az jó – fejtette ki az oktató. – Nekem a legjobb! A világ legszuperebb munkája az enyém! Gyerekekkel foglalkozni ajándék, sokkal hálásabbak és őszintébbek, mint bárki más.

Fodor Erika, lokal.hu

 

 

Itt lehet hozzászólni !