Csepel.hu
A Pécelen lakó 41 éves Balázs Ottónak szép családja van: feleségével három gyereket nevelnek. Foglalkozása buszvezető. Azon különcök közé tartozik, aki önként jelentkezik, hogy szabad- és ünnepnapokon is vezethessen, aminek persze megvan az oka. Mert egyébként világjáró.
Társaival együtt egy NDK gyártmányú speciális Robur teherautóval járja a kontinenseket olimpiáról olimpiára. Legutóbb, 2016-ban a brazíliai Rió de Janeiróba viszont Csepel kerékpárral indultak útnak az olimpiára. Közben már készülnek a 2020-as tokiói olimpiára, amely emlékezetes évforduló a magyaroknak.
A legnagyobb sportesemény
Száz évvel ezelőtt Budapest is megpályázta az olimpia megrendezését. Az előzetes szavazáson meg is kapta a szükséges voksokat, de a vesztes háború és az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása megakadályozta abban, hogy Magyarország olimpiát rendezzen. Ráadásként még az olimpián sem vehettünk részt háborús büntetésként. Balázs Ottó és állandó társa Magyar Zoltán a tokiói úttal akar tisztelegni az elmaradt magyar olimpiáért.
„Korábban tíz évig kamionoztam, állandóan úton voltam. Szerettem megismerni a világot, és nem tudtam megállni, hogy a szenvedélyemnek hódolhassak. A pekingi és a londoni olimpiára már a családommal együtt utaztam, hogy ne nélkülözzem őket hetekig. Úgy tervezzük, hogy a tokiói olimpiára is együtt megyünk. Az egész történet pedig a 2004-es athéni olimpia előtt kezdődött. Akkor határoztam el néhány társammal, hogy vásárolunk egy Robur teherautót, amely egy speciális műhelykocsi, és ezzel kelünk útra. Ezt a förmedvény keletnémet autót elneveztük ’Honecker bosszújának’, ezt írtuk rá angolul. Szeretem a sportot, az olimpia pedig a legnagyobb sportesemény, ezért tűztük ki célul az olimpiákon való részvételt szurkolóként” – mondja Balázs Ottó.
A budapesti buszjáratok közül leggyakrabban a 9-es autóbuszt vezeti, amely a főváros egyik leghosszabb vonalát járja be 15 kilométeren: Kőbánya alsó vasútállomástól egészen Óbudáig tart az út. Gyakran túlórázik, hogy összegyűjtse a szabadnapokat, amelyeket a világkörüli utakra tartogat. Havonta tesz félre pénzt, hogy finanszírozza a hobbiját. Amikor pedig útra kel, társaival együtt beéri a mostoha körülményekkel. A Roburban vagy sátorban húzzák meg magukat és konzerveket visznek magukkal, hogy ne kelljen élelmiszerre költeni külföldön.
Olimpiáról olimpiára
Az első olimpiájuk Athénben volt 2004-ben. Akkor tizenöten vágtak neki az útnak. Helyben szurkoltak a mieinknek, és szép emlékekkel tértek haza. A következő olimpiát Pekingben rendezték 2008-ban. Az egykori Szovjetunió jó néhány köztársaságán keresztül haladtak, több héten át tartott az út. A kínai határon azonban meglepetés érte a csapatot, mert sem a Roburt, sem az oldalkocsis Csepel Pannónia motorkerékpárjukat nem engedték bevinni az országba, mert különleges engedélyre lett volna szükségük. A járműveket végül a határon hagyták, és vonattal mentek tovább Pekingbe. Visszafelé visszakapták a Roburt és a motort, úgy jöttek haza. A következő célállomás a londoni olimpia volt 2012-ben, ahová gond nélkül utazhattak. Aztán 2015-ben beneveztek a Budapest-Bamako ralira. Bamako az afrikai Mali fővárosa, a ralin pedig bárki bármilyen járművel részt vehet. Volt, aki Trabanttal tette meg a 16 ezer kilométeres távot oda-vissza. A hagyományos esemény valójában egy nagy kaland, de jótékonysági célt is szolgál, mert a versenyzők adományokat is gyűjtenek a helyieknek. Balázs Ottó csapatában öten utaztak a Roburral, és tizenöt nap alatt értek Bamakóba.
Kerékpárral Dél-Amerikában
„A következő kihívás a riói olimpia volt 2016-ban. Dél-Amerikába nem mehettünk a Roburral, ezért az az ötletünk támadt, hogy felkeressük a Csepel Kerékpárgyártó Zrt. vállalatot. Az igazgató szívélyesen fogadott, adott két kerékpárt, hozzá pedig hordtáskákat, amelyben tárolhattuk a bicikliket. Rajtuk a név: Csepel. Magyar Zoltánnal együtt így vágtunk neki a Csepel expedíciónak. Dél-Amerikában hat országot jártunk be, ötven nap alatt megtettünk 2200 kilométert kerékpárral. Rióban szurkoltunk a magyar sportolók sikeréért. Amikor visszatértünk, a csepeli kerékpárgyár rendbe tette a bicikliket, ma is használjuk őket” – idézi fel Balázs Ottó. Magyar Zoltán, aki a paksi erőműben gépészmérnökként dolgozik, ugyanolyan szenvedélyes utazó vagyok, mint Balázs Ottó. Még a pekingi olimpia előtt találtak egymásra. „Jó érzés kilépni a taposómalomból, felkeresni a világ szép helyeit. A tokiói olimpiára menet például a Don-kanyart is megnézzük. Az olimpián pedig szurkolunk: általában a vízilabda mérkőzéseket nézzük meg, de én a cselgáncsot is szeretem, mert Pakson nagyon népszerű ez a sportág.”
És már készülnek a következő olimpiára, amelyet 2020-ban rendeznek Tokióban. Érintik a Baltikumot, Oroszországot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Mongóliát. Japánban egy a bökkenő: nem fogadják el a magyar jogosítványt. Most azon vannak, hogy elismertessék azt. A csapat állandó segítője a csepeli Ivánkovics Zoltán, aki a szervezésben közreműködik. Remélik, hogy az akadályokat sikerül elhárítani. Tokióban pedig emlékezni fognak arra, hogy száz éve Budapestnek majdnem sikerült olimpiát rendeznie.
Cs. A.
-követség/konzul
-hitelesített fordítás a jogsiról
-be a helyi Yardra
-tenni egy snassz “vizsgát”
-lehet vezetni
Az illetékek zsírosak, de gondolom, hogy Sz. Peti csak segít nekik?
Remélem, hogy összejön! 😉