Csepel expedíció az olimpiákra

Csepel.hu

A Pécelen lakó 41 éves Balázs Ottónak szép családja van: feleségével három gyereket nevelnek. Foglalkozása buszvezető. Azon különcök közé tartozik, aki önként jelentkezik, hogy szabad- és ünnepnapokon is vezethessen, aminek persze megvan az oka. Mert egyébként világjáró.

Társaival együtt egy NDK gyártmányú speciális Robur teherautóval járja a kontinenseket olimpiáról olimpiára. Legutóbb, 2016-ban a brazíliai Rió de Janeiróba viszont Csepel kerékpárral indultak útnak az olimpiára. Közben már készülnek a 2020-as tokiói olimpiára, amely emlékezetes évforduló a magyaroknak.

A legnagyobb sportesemény

Száz évvel ezelőtt Budapest is megpályázta az olimpia megrendezését. Az előzetes szavazáson meg is kapta a szükséges voksokat, de a vesztes háború és az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása megakadályozta abban, hogy Magyarország olimpiát rendezzen. Ráadásként még az olimpián sem vehettünk részt háborús büntetésként. Balázs Ottó és állandó társa Magyar Zoltán a tokiói úttal akar tisztelegni az elmaradt magyar olimpiáért.

„Korábban tíz évig kamionoztam, állandóan úton voltam. Szerettem megismerni a világot, és nem tudtam megállni, hogy a szenvedélyemnek hódolhassak. A pekingi és a londoni olimpiára már a családommal együtt utaztam, hogy ne nélkülözzem őket hetekig. Úgy tervezzük, hogy a tokiói olimpiára is együtt megyünk. Az egész történet pedig a 2004-es athéni olimpia előtt kezdődött. Akkor határoztam el néhány társammal, hogy vásárolunk egy Robur teherautót, amely egy speciális műhelykocsi, és ezzel kelünk útra. Ezt a förmedvény keletnémet autót elneveztük ’Honecker bosszújának’, ezt írtuk rá angolul. Szeretem a sportot, az olimpia pedig a legnagyobb sportesemény, ezért tűztük ki célul az olimpiákon való részvételt szurkolóként” – mondja Balázs Ottó.

A budapesti buszjáratok közül leggyakrabban a 9-es autóbuszt vezeti, amely a főváros egyik leghosszabb vonalát járja be 15 kilométeren: Kőbánya alsó vasútállomástól egészen Óbudáig tart az út. Gyakran túlórázik, hogy összegyűjtse a szabadnapokat, amelyeket a világkörüli utakra tartogat. Havonta tesz félre pénzt, hogy finanszírozza a hobbiját. Amikor pedig útra kel, társaival együtt beéri a mostoha körülményekkel. A Roburban vagy sátorban húzzák meg magukat és konzerveket visznek magukkal, hogy ne kelljen élelmiszerre költeni külföldön.

Olimpiáról olimpiára

Az első olimpiájuk Athénben volt 2004-ben. Akkor tizenöten vágtak neki az útnak. Helyben szurkoltak a mieinknek, és szép emlékekkel tértek haza. A következő olimpiát Pekingben rendezték 2008-ban. Az egykori Szovjetunió jó néhány köztársaságán keresztül haladtak, több héten át tartott az út. A kínai határon azonban meglepetés érte a csapatot, mert sem a Roburt, sem az oldalkocsis Csepel Pannónia motorkerékpárjukat nem engedték bevinni az országba, mert különleges engedélyre lett volna szükségük. A járműveket végül a határon hagyták, és vonattal mentek tovább Pekingbe. Visszafelé visszakapták a Roburt és a motort, úgy jöttek haza. A következő célállomás a londoni olimpia volt 2012-ben, ahová gond nélkül utazhattak. Aztán 2015-ben beneveztek a Budapest-Bamako ralira. Bamako az afrikai Mali fővárosa, a ralin pedig bárki bármilyen járművel részt vehet. Volt, aki Trabanttal tette meg a 16 ezer kilométeres távot oda-vissza. A hagyományos esemény valójában egy nagy kaland, de jótékonysági célt is szolgál, mert a versenyzők adományokat is gyűjtenek a helyieknek. Balázs Ottó csapatában öten utaztak a Roburral, és tizenöt nap alatt értek Bamakóba.

Kerékpárral Dél-Amerikában

„A következő kihívás a riói olimpia volt 2016-ban. Dél-Amerikába nem mehettünk a Roburral, ezért az az ötletünk támadt, hogy felkeressük a Csepel Kerékpárgyártó Zrt. vállalatot. Az igazgató szívélyesen fogadott, adott két kerékpárt, hozzá pedig hordtáskákat, amelyben tárolhattuk a bicikliket. Rajtuk a név: Csepel. Magyar Zoltánnal együtt így vágtunk neki a Csepel expedíciónak. Dél-Amerikában hat országot jártunk be, ötven nap alatt megtettünk 2200 kilométert kerékpárral. Rióban szurkoltunk a magyar sportolók sikeréért. Amikor visszatértünk, a csepeli kerékpárgyár rendbe tette a bicikliket, ma is használjuk őket” – idézi fel Balázs Ottó. Magyar Zoltán, aki a paksi erőműben gépészmérnökként dolgozik, ugyanolyan szenvedélyes utazó vagyok, mint Balázs Ottó. Még a pekingi olimpia előtt találtak egymásra. „Jó érzés kilépni a taposómalomból, felkeresni a világ szép helyeit. A tokiói olimpiára menet például a Don-kanyart is megnézzük. Az olimpián pedig szurkolunk: általában a vízilabda mérkőzéseket nézzük meg, de én a cselgáncsot is szeretem, mert Pakson nagyon népszerű ez a sportág.”

És már készülnek a következő olimpiára, amelyet 2020-ban rendeznek Tokióban. Érintik a Baltikumot, Oroszországot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Mongóliát. Japánban egy a bökkenő: nem fogadják el a magyar jogosítványt. Most azon vannak, hogy elismertessék azt. A csapat állandó segítője a csepeli Ivánkovics Zoltán, aki a szervezésben közreműködik. Remélik, hogy az akadályokat sikerül elhárítani. Tokióban pedig emlékezni fognak arra, hogy száz éve Budapestnek majdnem sikerült olimpiát rendeznie.

Cs. A.

Csepel.hu

Egy hozzászólás “Csepel expedíció az olimpiákra” bejegyzésre

  1. Johnny szerint:

    -követség/konzul
    -hitelesített fordítás a jogsiról
    -be a helyi Yardra
    -tenni egy snassz “vizsgát”
    -lehet vezetni

    Az illetékek zsírosak, de gondolom, hogy Sz. Peti csak segít nekik?
    Remélem, hogy összejön! 😉

Itt lehet hozzászólni !