Origo
Bal oldalon Léderer Gusztáv, középen az áldozat, Kodelka, jobb oldalon pedig Schwartz Mici látható
Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című történelmi krimije befért a 10 legnézettebb film közé a múlt héten. A film igaz történeten alapul, egy valódi, vérfagyasztó csepeli krimin.
Az alkotás az 1925-ös Kodelka-gyilkosság alapján készült. A forgatókönyvet is jegyző rendező bevallottan a budapesti Tölgyfa utca 14. szám alatti esetből írt egy hasonló történetet, amit egy Tisza menti kis faluba helyezett. Kilencvenhárom évvel ezelőtt mindenki ismerte a lágymányosi gyilkosként ismertté vált férfi brutális tettének részleteit. Arról is tudtak, hogy áldozatának bordáival gyerekek játszottak az út szélén. Lefejtették a csontról a húst, mint egy horrorfilmben. Bemutatjuk a Kodelka-gyilkosság véres, részletekben bővelkedő valódi történetét, amelyben a gyilkos nem félszemű, csak egy kegyetlen, pszichopata, antiszemita, számító ember, aki nem érzett könyörületet.
1925. január 8-án délután negyed 6-kor egy Faggyas nevű detektív jelentkezett Sándor József csepeli rendőrkapitánynál azzal, hogy valami történt a Weiss Manfréd gyárban. Azt mondta:
a munkások gyilkosságról suttognak.
Amíg a rendőrkapitány felettesének, a kerület vezetőjének, Világhy Mihály rendőrfőtanácsosnak jelentette, mit mondott Faggyas, egy munkás lépett be a rendőrség ajtaján, hogy bejelentést tegyen. A férfi arról beszélt a rendőröknek, hogy a gyárnál lévő Duna parton
egy fekete kabátot, egy mellényt és egy darab gumikesztyűt találtak.
Amikor a csepeli kapitány ezt meghallotta, azonnal elindult a helyszínre. A gyárban több munkást is kihallgatott, akik elárulták, hogy egy nadrág is volt a ruhák között, de azt feltehetően ellopta valaki. Így kezdődött a lágymányosi gyilkos utáni hajsza.
Gyerekek, csont, hús, belsőségek
Mivel a helyszín a csepeli csendőrség hatáskörébe tartozott, Sándor József értesítette a csendőrkülönítmény parancsnokát és visszatért a kapitányságra. Alig ért be, csörgött a telefon. A szomszédos Erzsébetfalváról hívták a csepeli rendőröket, hogy a Gubacsi híd alatt emberi testrészeket találtak. A bejelentő egy rendőrségi kézbesítő volt, aki vallomása szerint 18 óra körül hazafelé sétált, amikor gyerekeket látott játszani az úton.
Éppen húst fejtettek le egy csontról.
A férfi akkor jött rá, hogy emberi maradványokról van szó, amikor közelebb lépett a gyerekekhez.
Négy borda mellett belsőségek hevertek körülöttük.
Azonnal hívta a nyomozókat, akik riasztották a bűnügyi technikusokat. A korabeli helyszínelők gondosan összeszedték a holttestdarabokat és elvitték az erzsébetfalvi hullaházba. Az orvosszakértőktől várták a választ a kérdésre, ki lehet az áldozat.
„Ekkoriban komoly nehézséget jelentett a személyazonosítás. Hiába volt 1909-től bűnügyi nyilvántartó, ebben az esetben az ujjnyom biztosítás is kétséges volt, továbbá testrészekből megállapítani a személyt, igencsak a szerencsén múlik. Korábbi évtizedekben nyilvános tárlaton lehetett megtekinteni a holttestet, vagy fotót közöltek róla a lapok. Darabolásos esetben viszont olyan szempontok segítenek,
ha volt valamilyen különös ismertetőjel, mint bőrfestékhiány vagy tetoválás,
amivel egy tanú segítségével esetleg egy emberhez lehetett kapcsolni. A műtéti hegek már kevésbé volt alkalmasak azonosításra, mert az nem annyira speciális, azonban a későbbi évtizedekben már volt lehetőség a testrészről készült röntgen alapján azonosítást végezni. Ilyenkor egy beültetett protézis már árulkodó lehetett” – mondja Bezsenyi Tamás, az NKE RTK Kriminalisztikai Intézet tanársegédje.
A kor híres törvényszéki orvosszakértőit bízták meg a nehéz feladattal. Minnich Károly és Kenyeres Balázs boncolta a testrészeket és hamarosan újabb adag húst kaptak a bűnügyi technikusoktól.
A kutya, amit elütött a villamos
Egy nappal azelőtt, hogy a bordákat megtalálták, 22 óra körül Léderer Gusztáv főhadnagy, a Weiss Manfréd gyár területén működő csendőriskola kiképzőtisztje, fel-alá járkált a laktanya épülete előtt. Egyszer csak úgy döntött, bemegy a szolgálati irodájába, ahonnan pár perccel később feleségével együtt távozott. Két koffert vittek a „csónakda” felé, és közben elhaladtak a turbinaház előtt. Fejes József gépész felfigyelt a szokatlan éjszakai mozgásra. Látta, hogy „rendkívül nehezen cipelik a két koffert és ezt a tapasztalatát közölte egy Schmidt nevű munkással is, aki a főhadnagyi házaspár után sompolygott” – írta meg Az Est 1925. január 11-i száma.
A munkás útközben találkozott Krizsán Pál éjjeli őrrel, (a korabeli tudósítók szerint Krizsán Pál, a rendőri jelentés szerint Gricsák Pál). Ezután már ketten követték a bőröndöket cipelő párt. Lédererék megálltak a csónakháznál. A férfi a nagyobbik kofferrel lesétált a Duna-partra, aztán visszatért a bőrönddel együtt.
Kicsoda Ön és mit keres itt egy nővel a gyár területén?
– szólította meg az éjjeli őr.
A főhadnagy megsértődött azon, hogy nem ismerte fel a férfi. Átnyújtotta neki a névjegyét. Az őr már majdnem elsétált, amikor a főhadnagy válaszolt a kérdésére.
Nagy szomorúság ért tegnapelőtt. Volt nekem egy csodaszép, Franci nevű, hím farkaskutyám, és ezt a csepeli villamos elütötte. Szegény kutyám azonnal megdöglött. Ebbe a kofferba tettem és a Dunába akarom dobni, mert sajnálnám, hogy a sintérek a bőrét eladják és Isten tudja, milyen célra, fölhasználják
– mondta Léderer Gusztáv.
Az őr sajnálta, hogy elpusztult az állat. Elköszönt és elment. Schmidtnek viszont, aki egész végig mellette állt, ennyi nem volt elég. Megkérdezte, hogy mi van a másik kofferben, amit a német származású, Lédererné Schwartz Mici tart a kezében. A szépasszony azonnal rávágta, hogy a férje fehérneműit cipeli, mert pár napig nem megy hozzá haza. Arra már nem kérdezett rá Schmidt, hogy néhány alsónadrágban ugyan mi lenne ennyire nehéz, inkább megelégedett a válasszal és elsétált. Nem sokkal ezután az éjjeli őr visszatért a Csónakházhoz. Mivel Lédererék még mindig ott voltak, megkérte őket, hogy nyissák ki a bőröndöket, mert megnézné, mi van bennük.
Nagyon sajnálom, de a tartalmát nem bírom önnek megmutatni, mert a kulcsok bent vannak az irodámban. Ha azonban nagyon kíváncsi, jöjjön be velünk, ott majd megmutatom
– magyarázta Léderer az őrnek, aki nem akart visszasétálni, inkább folytatta ellenőrző körútját. Döntésével valószínűleg megmentette az életét.
Ki a kapun, be a kapun
Léderer Gusztáv 23 órakor lépett ki a gyár kapuján. Azt mondta a portásnak, hogy az asszony haza akar menni, ezért keresnie kell valakit, aki autóval hazaviszi. Fel-alá sétált a csepeli utcákon. Fél óra múlva visszatért, és közölte a portással, hogy nem járt szerencsével, nem talált fuvarost. Egy órával később, éjfélkor megint kilépett a gyár kapuján, de ezúttal a nehezebb koffer is nála volt.
Az éjjeli őr figyelte a férfit.
Alig bírta el a hatalmas, barna utazóbőröndöt.
Arról, hova ment éjnek évadján, szemtanúk beszéltek később. Éjfél és hajnali 2 óra között több rendőr is találkozott a főhadnaggyal az utcán, még tisztelegtek is neki. A főhadnagy fel-alá sétálgatott.
Valaki a Gubacsi hídnál is látta a nehéz bőrönddel a kezében.
Ott, ahol a gyerekek játszottak a csontokkal.
Léderer hajnali 2 órakor tért vissza a gyárba, a kofferrel a kezében. A portás megint a férfit figyelte. Feltűnt neki, hogy már lóbálja a hatalmas koffert, amit kifelé alig bírt el. Négy órával később, Léderer Gusztáv a feleségével együtt lépett ki a gyárkapun. A két bőrönd is náluk volt, és a villamosmegálló felé indultak.
Reggel 8 órakor munkára jelentkezett a főhadnagy, asszony és a koffer nélkül. Első útja Göde századoshoz vezetett, majd a csendőrlegénységgel a kiképzőtérre ment. Amíg Léderer kiképzést tartott, Gödét felkereste a csepeli rendőrkapitány és elmondta, hogy az egyik munkás bejelentést tett náluk. Arról is beszélt, hogy a gyár területén ruhákat találtak, a Gubacsi hídnál játszó gyerekek pedig emberi csontokkal játszottak.
Janjuk József rendőri kézbesítő a Gubacsi hídon való átkerekezése után testrészekről tett jelentést, ami Gricsák Pált erősítette. Rendkívüli szerencse, hogy Gál Bálint délutáni ügyeletes hitelt adott Janjuk szavainak, így megerősíthették Faggyas gyanúját, hogy ugyanarról a testről, vagyis egy ügyről lehet szó
– magyarázza Bezsenyi Tamás.
A csendőr százados Göde ebben a pillanatban kapta kézhez azt a jelentést, amit az éjjeli őr juttatott el Rosta Gézának, a gyár üzemigazgatójának a furcsa éjszakai kofferes járkálásról. Sándor József rendőrkapitány, aki még mindig a szobában volt, ekkor már úgy gondolta, hogy
a kofferekből eshettek ki egy feldarabolt ember földi maradványai.
Mivel a jelentésből kiderült, hogy a főhadnagy a kutyájáról beszélt, Göde és Sándor megállapodott, hogy legelőször ezt fogják tisztázni. A csepeli kapitány azonnal telefonált a budapesti rendőröknek, hogy menjenek el a Tölgyfa utca 14. szám alatti házba és tudják meg, van-e Lédereréknek kutyájuk.
A szomszédok azt mondták a fővárosi detektíveknek, valóban volt egy kutyája a házaspárnak, de úgy tudják, hogy elajándékozták valakinek, aki a Béla király úton lakik. Eközben Göde kikérdezte Léderert, aki neki is azt mondta, hogy a kutyát elütötte a villamos. Miután a főhadnagy távozott, az éjszakai szemtanúkat és azokat a munkásokat is kihallgatta, akik megtalálták egy férfi ruháját. Eközben a véres kofferekre is rábukkantak és dr. Radocsay Jenő rendőrkapitány szobájába tették le őket. Egy névjegy állt rajtuk:
Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy, Budapest.
Léderer ujjal mutogat
Az irodában, ahol Göde és Léderer dolgozott egymással szemben elhelyezett íróasztaloknál, 17 órakor a százados felállt, felcsatolta a kardját és odalépett Léderer Gusztávhoz.
Főhadnagy úr, rendkívül gyanús körülmények feltételezik, hogy ön bűncselekményt követett el és ezért a törvény nevében letartóztatom. Adja át a szolgálati revolverét és oldalfegyverét
– mondta Göde Az Est tudósítója szerint.
Léderer főhadnagy ebben a pillanatban felpattant ülőhelyéről, halálsápadtan nyúlt revolvertáskájához, és úgy azt, mint oldalfegyverét tartó szíját lecsatolva, mindkét tárgyat az asztalra helyezve így szólt, alig hallhatóan: Én nem tehetek róla, nem vagyok a bűnös
Felettese megdöbbent, mert Léderer válaszából rájött, hogy a főhadnagy sokkal nagyobb bűnt követhetett el, mint ahogy azt ő gondolta. Azt hitte, csak véletlenek összjátéka volt a kofferes sétálgatás, és a csontokkal játszó gyerekek látványa. Éjszakába nyúló kihallgatásán a gyanúsított
elmondta Gödének, mi történt náluk szerda délután és éjjel
és azt is, hogy ki a bűnös, mivel ő nem.
Léderer Gusztáv mindent az asszonyra kent. Azt mondta,Mici lőtte le Kodelka Ferenc hentest a pénzéért, és ő is darabolta fel.Saját bevallása szerint ő maga mindössze a kofferek cipelésében segített neki. Amikor Göde arra kérdezett rá, hogy hol vannak a gazdag hentes pénze és értékei, csak a fejét csóválta Léderer, majd hozzátette, hogy erről is a feleségét kellene megkérdezni. Éjfélre megérkezett a Weiss Manfréd gyárba dr. Wéber alezredes ügyész és Klemm csendőr alezredes. Ők is kihallgatták Léderert. Hajnali 4-kor fejezték be, hat órakor a főhadnagy Göde kíséretében belépett a Margit körúti fogház kapuján.
Léderer Sándort is belekeverték
Amíg bátyját Csepelen faggatták a csendőrök, Léderer Sándort, a Magyar-Német Bank 24 éves tisztviselőjét detektívek kérdezték ki Budapesten. A férfi elárulta, hogy három kutyája volt a bátyjának. Egyet még nyáron elvittek valakinek Gyöngyösre, egy még velük lakik, a harmadikat pedig körülbelül két héttel ezelőtt rábízta Gusztáv. Arra kérte,
vigye el az állatot a Béla király útja 49. szám alatt lévő étterem tulajdonosának.
Ajándéknak szánta.
Aztán arról beszélt, hogy a sógornője is megkérte valamire. Elárulta, hogy csütörtök délután segített neki néhány bőröndöt elvinni Csepelre. Mici azt mondta neki, régi katonai szolgálati könyvek vannak a nehéz kofferekben, amelyek jobb helyen lesznek a gyárban. Eszébe sem jutott, hogy hazudhat is neki.
Léderer Sándor és sógornője a csepeli Templom tér előtti villamosmegállónál szállt le a villamosról, ahol már várta őket Gusztáv. A bőröndöket a főhadnagy szobájába vitték és elmentek vacsorázni. Sándor azt mondta, nyugodtak voltak, nem látott rajtuk semmit, a vacsora után pedig visszatért Budapestre. De ezzel még nem ért véget a fiatal banktisztviselő története.
A férfi elárulta, hogy péntek délutánra a Margit körút és Tölgyfa utca sarkára beszélt meg találkozót Léderernével, aki felettébb izgatottnak tűnt. Amikor odalépett hozzá, az asszony a férfi kezébe nyomott egy vastag papírcsomagot, amiben hatvanmillió korona volt. Sógornője azt mondta, nem akarja magánál tartani ezt a hatalmas összeget, ezért adja oda neki. Amikor sógora rákérdezett, mégis honnan van ennyi pénze, Mici gyorsan megmagyarázta: örökölte. Mivel a fiatal férfi gyanúsnak találta a történet, nem akarta magával vinni csomagot,
inkább elrejtette bátyja lakásában, a pohárszekrény tetején.
Mielőtt a nyomozók rákérdezhettek volna, mit mondott az asszony arról, miért akar megszabadulni a pénztől, Léderer Sándor változtatott a vallomásán. Azt mondta, rájött, hogy el kell mondania az igazat, különben nagy bajba kerül. Azt mondta nem az utcán, hanem a gyárban találkozott az asszonnyal azután, hogy Gusztávot letartóztatták. A pénz valóban Léderernénél volt, aki
bevallotta neki, hogy megölték Kodelka hentesmestert,
és ezzel átadta neki a jelentősnek mondható összeget tartalmazó csomagot, amit pontosan ott találtak meg a rendőrök, ahova vallomása szerint tette. A pohárszekrény tetején.
Véres mozdulatok
Eközben Léderernét is kihallgatták a rendőrök, aki először mindent tagadott, de amikor szembesítették a sógorával, elismerte, hogy ők ölték meg a hentesmestert. Azt viszont nem ismerte be, hogy neki közvetlenül is köze lett volna a gyilkossághoz, vagy a daraboláshoz. Azt mondta,
Kodelka le akart vele feküdni, amitől a férje féltékeny lett és rátámadt,
tehát a hentes nem a pénze miatt halt meg. Akárcsak a férje, ő is kitartott amellett, hogy ő maga nem bűnös, és mindenben a másikat tette felelőssé. Vallomása szerint Gusztáv volt az, aki egy pisztolylövéssel végzett Kodelkával szerda éjszaka, aztán szó szerint felszeletelte. Azt is hozzátette, hogy csütörtök virradóra, hajnali 5 óra körül végzett a véres művelettel.
Az ebédlőben darabolhatták fel Kodelkát, mert az alattuk lakó háztulajdonos, Novák István több levelet írt a főkapitánynak arról, hogy az anyja úgy hallotta, mintha fát hasogatnának, aztán parkettasúrolásra lett figyelmes”
– mondja Bezsenyi Tamás.
A 60 milliót megtalálták a szekrény tetején, vérnyomokat viszont nem találtak a lakásban, mert a házaspár alaposan feltakarított. Mivel pisztolylövést sem hallottak a szomszédok, arra gyanakodtak, hogy
másképpen halt meg a hentes.
Felmerült a gyanú, hogy elaltatták a gyilkosság előtt. Eközben Lédererék továbbra is ragaszkodtak a lövés teóriához, és emellett tárgyalásuk végéig kitartottak.
„Schwartz Mici úgy állította be, hogy a kérdéses estén részeg volt Kodelka Ferenc. Ezt a szakértők nem igazolták. Jahn Ferenc vegyészszakértő a vesében, gyomorban és zsigerekben talált ugyan alkoholt, de ópiumot nem, vagyis nem altatták el. Halálos dózisnál nagyobb mennyiség esetén jól kimutatható ez a vegyület, de nem volt benne annyi. Indirekt módon arra következtettek, hogy
egyáltalán nem altatták el a támadás előtt,
mivel ebben az esetben az ópium alkohollal vegyülve morfiumszármazékként jelent volna meg Kodelka vérében és ilyen nem volt. Csak kis mennyiségű alkoholt talált a szakértő” – mondja Bezsenyi Tamás.
„Feltehetően a Léderernével folytatott szex után Kodelka elaludt, alvás közben pedig főbe lőtték. A szakértők feltételezése szerint a feje tetején lehetett a bemeneti nyílás, mivel a lágyrészekből úgy következtettek, hogy a golyó lement a nyakán, a gégéjében ugyanis vért találtak. A tárgyalás végéig vitatkoztak azon, hogyan történhetett a gyilkosság pontosan, hiszen a koponyát, amivel a kérdés egyértelműen eldönthető lett volna, nem találták meg. Ráadásul
a földarabolás rendkívüli mértékben nehezítette a szakértők munkáját.
A vízből kiemelt lágy részek vizsgálata kérdésessé tette, hogyan ölte meg pontosan Léderer Kodelkát” – teszi hozzá.
Tehát több részlet sem világos. Az viszont tény, hogy a hentes ruháit megtalálták a munkások, méghozzá egyben, de vajon magától vetkőzött-e le Kodelka, és már aludt, amikor megölték, vagy erőszak hatására vetette le a ruháit?
Erre pontosabb választ akkor lehetett volna adni, ha a védőügyvéd kérését a bíróság teljesítette volna, és egy kvázi pótszemlét tartottak volna, mert akkor Lédererné társtettesi magatartását pontosabban meg lehetett volna ítélni. Így végig bizonytalan maradt, hogy tevőlegesen mennyire vett részt a gyilkosságban
– mondja a kriminalista.
Huszonnégy
Az előkerült testrészek alapján a szakértők megállapították, hogy a hentest 24 részre darabolták fel.
Kodelka hátbőrét teljesen lenyúzták, veséjét elválasztották, az egyes szerveket külön-külön becsomagolták”
– részletezi Az Est 1925. január 11-i száma, amelyben az áll, hogy a feldarabolásánál tapasztalt szakszerűség a szakembereket is meglepte.
A bordarészek mellett a Dunából előkerülő testrészeken nem volt bőr. Mindkét orvosszakértő kiemelte, hogy ez szándékosan történt, mivel nagy valószínűséggel a testet megnyúzták. Feltehetően azért tett ilyet Léderer Gusztáv, hogy nagyobb eséllyel gondolják állatnak a tetemet”
– teszi hozzá Bezsenyi Tamás.
Az is biztos, hogy a holttestet nem ‘parkoltatták’, mert Minnich és Kenyeres is megerősítette azt, hogy nagy valószínűséggel a halál bekövetkezte után három órán belül feldarabolták. Kenyeres szakvéleménye szerint a sérülések alapján ugyanis még nem állt be a hullamerevség, amikor belekezdett az áldozat darabolásába”
– magyarázza a tanársegéd.
Nem a féltékenység volt az indíték
A Horthy-kor bűnügyi tudósítói rablógyilkosságként kezelték az ügyet és erre minden alapjuk megvolt. Egyedül az asszony állította, hogy féltékenységből támadt Kodelkára Léderer, a tanúvallomásokból nem ez rajzolódott ki.
Amikor Kodelka Ferenc nővérét kihallgatták, kiderült, hogy Ferenc tőle is kért pénzt ahhoz a befektetéshez, amit Léderer Gusztáv ajánlott neki. A főhadnagy azt kérte a hentestől,
hozzon neki 100 millió koronát és busás haszna lesz.
A detektívek arra a következtetésre jutottak, hogy Léderer valószínűleg rég készült arra, hogy megtámadja és elveszi tőle a pénzt. Amikor nagyjából összegyűlt az összeg, éppen azon a napon, amikor Kodelka eltűnését bejelentette a családja, a hentes Léderékhez indult.
„Több bérkocsist is kikérdeztek Léderer és Kodelka viszonyáról. A legtöbben azt vallották, hogy Kodelka többször is a Debrecen mulatóba vitte a házaspárt, ahol zenét hallgattak. Léderer ilyenkor mindig becsületbeli ügyként kezelte a helyzetet, ezért fölpattant a tárgyaláson azzal, hogy ez hazugság, és rendszerint a bírónak kellett lecsendesíteni. A kocsisok főnökével Léderernét is szembesítették, aki végig kitartott a kitalált történt mellett, miszerint a férje féltékenységből támadt Kodelkára, amivel a minősítő körülményt, az előre megfontoltságot hirtelen felindulásnak való beállítással kívánta leplezni. Léderer erre apellálva még a halálos ítélet után is azért fellebbezett, hogy golyó általi kivégzése legyen, a megalázó kötél helyett. A tiszti becsületét próbálta fenntartani azzal, hogy rablógyilkosoknak járó kötél helyett golyót kapjon” – mondja Bezsenyi Tamás.
Nem elhanyagolható tény, hogy az 1925 májusáig tartó nyomozás során érdekes dolgokra bukkantak Léderer múltjában. Kiderült, hogy Prónay-különítményesként válogatott kegyetlenségeket követett el.
1919. augusztus 9-én vasárnap, az akkor 25 éves Léderer Gusztáv Dunaföldváron járt Prónay Pálnak, a fehérterror hírhedt alezredesének egyik emberként,
és embereket akasztott.
Az Est tehetséges újságírója megtalálta azt az embert, aki szemtől szemben állt Lédererer, és egy hajszálnyira volt attól, hogy meghaljon. Kovács Jenő 1920-ban költözött Budapestre, az után, hogy megmenekült a halálból.
Zsidó vagy? Fizess, különben meghalsz!
Azon a vasárnapon, délben, egy egész osztag állt Kovács Jenő, a dunaföldvári Központi-szálló tulajdonosa előtt a Nemzeti Szálló egyik termében. Ott volt Salm Hermann gróf, a Prónay-különítmény 2. tiszti szakaszának tagja, és Léderer Gusztáv főhadnagy is, akit a két nappal korábbi piactéri akasztáson ismert meg a község.
Én nem voltam kommunista agitátor – feleltem Salm grófnak – sőt igazolhatja az egész falu. Én adtam fegyvert a dunaföldvári ellenforradalomhoz a kommunisták leverésére”
– idézi Kovács szavait Az Est 1925. január 21-i száma.
„De zsidó vagy – mondta Salm gróf. – Az igaz – feleltem én. – Akkor gyerünk, fel kell kötni – mondta Léderer főhadnagy és már heccelődve, viccelődve közeledett felém, tetőtől-talpig szemügyre vett, kezében egy hatalmas kötél volt, azt a nyakamra illesztette, és a következőket mondotta: – Mindenestre próbát veszek. ¬- Amikor a kötél a nyakamon volt, gróf Salm újra megszólalt: – Zsidó! Fizess, százezer koronát. – Miért? – kérdeztem. – Én nem fizetek. – Ha nem fizet – mondta Léderer – fel kell kötni – és a nyakamon meghúzta a kötelet.”
Ebben a pillanatban lépett a terembe Frey járásbíró és Ferenczi református lelkész, Kovács régi ismerősei, akik meghallották, hogy a férfit elhurcolták a lakásából. Féltették őt, ezért mentek utána. Hiába magyarázta a két férfi Salmnak, hogy Kovácsnak semmi köze nem volt semmihez,
a fehérterror katonája nem volt hajlandó elengedni,
csak abban az esetben, ha letesz elé 100 ezer koronát. Hosszas vita után végül 10 ezer koronában egyeztek meg. Ennyit kértek Kovács Jenő életéért.
„Zsidó, írj egy levelet – mondta Léderer – és majd mi elküldünk a pénzért. Ha a pénz itt lesz, szabadulsz. Én viszont kijelentettem, hogy csak abban az esetben adom oda a pénzt, ha hazaengednek, és azt én magam hozhatom el. Elengedtek, hazamentem a pénzért, magam visszavittem, de előtte Léderer kikötötte, hogy csak kék pénz lehet az, amit magammal hozok. (1919-ben különböző értékű koronát nyomtak, a legtöbb kék volt, de volt vörös színű pénz is). Alig múlt el egy óra a pénz lefizetése után, amikor újra megjelent a lakásomon Léderer egy másik tiszttel és visszavitt a Nemzeti Szállóba. – Zsidó, vagy adsz még ötvenezer koronát, vagy azonnal felkötünk. – Ez az egyezség nem járja – feleltem. Önök elvettek már tőlem tízezer koronát, mit akarnak még? – Zsidó – mondta Léderer. Eleget szereztél már a háborúban, ide adod a pénzt, vagy nem adod? – Nem adom – feleltem. – Voltam én annyit a háborúban, mint ön. Nézze meg – kiáltottam magamon kívül – itt a sebesülésem, amit ott szereztem” – mesélte Kovács Jenő.
A hatás kedvéért Léderer Gusztáv főhadnagy ismét elővette a kötelet és mosolyogva meglobogtatta Kovács előtt. A férfi végül elengedték, miután a falu befolyásos járásbírója és a református lelkész szó szerint könyörögött az életéért, de akkor sem hagyták egyszerűen kisétálni az ajtón.
Letérdeltették és elmondatták vele az esküjüket.
Kovács Jenő pár percig elhitte, hogy sikerült megmenekülni, de amikor egy parasztlány beszaladt hozzá, hogy jönnek a különítményesek, és őt keresik, tudta, hogy még nincs vége. Megértette, hogy Léderer nem akarja őt elengedni. Az éjszakát a háza udvarán lévő eperfán töltötte, miközben Lédererék elszántan keresték. Az egész falut feldúlták érte. Az apósnál is jártak a különítményesek, ahol Kovács sógornője karjából kikapták 1 éves gyerekét és azzal fenyegetőztek, hogy őt fogják megölni a férfi helyett, ha nem mondják meg, hol van.
Ebben a pillanatban rohant végig a falun dr. Kővágó Péter, a falu plébánosa, a feszülettel a kezében”
– emlékezett vissza Kovács Jenő, akit nem sikerült Léderer Gusztávnak meggyilkolnia.
Gróf Salm elé lépett és a feszületet felmutatva a következőket mondta: A feszületre esküszöm, ártatlan embereket üldöztök.”
A különítményesek Kovács Jenő apósának házában garázdálkodtak, amikor megjelent előttük a férfi hadirokkant sógora, Stein Sándor, akinek nem sokkal az eset előtt operálták meg a fejét. Léderer Gusztáv őrjöngve neki esett.
Steinnek esélye sem volt arra, hogy megváltsa az életét.
Léderer a nyakába tette a hurkot, és felakasztotta az udvaron álló akácfára.
Ha egy üzlet beindul
Az 1919-es történet jól mutatja, milyen kegyetlen és pénzéhes volt a főhadnagy, akinek Kodelka Ferenc nagyvágó, vagyis hentes csak az egyik áldozata. Az is érdekes, hogy pont a gyilkosság előtt szigorítottak a Weiss Manfréd gyár biztonsági intézkedésein, mert valaki rézanyagokat lopott a területről. Egy Lédererrel érkező hordárt is alaposan ellenőriztek.
Elképzelhető, hogy a rézlopáshoz is köze van Kodelka gyilkosának,
mivel a nyomozók kiderítették, hogy Léderer Gusztáv korábban is sikkasztott már egy laktanyából. A honvédség élelmezési tisztjeként pedig ügyeskedni próbált, így kerülhetett a képbe a meggyilkolt hentesmester, akivel köztudottan üzletelt.
„Kodelka a Két pisztoly nevű helyre szeretett járni a Kálvin téren. Imádta azt mondani, hogy az én barátom Léderer Gusztáv, a feleségébe meg reménytelenül szerelmes vagyok. Az, hogy intim együttlét is volt köztük, nagyon valószínű. Igazából Kodelkának Léderer azért volt kiváló kapcsolat, mert mint élelmezési tiszt
a hentes vele tudta bebiztosítani, hogy folyamatos utánrendelései legyenek.
A honvédség beszállítójának lenni fix bevételt jelentett, ráadásul a katonák a legritkább esetben reklamáltak, úgyhogy lényegében bármilyen minőségű húst el lehetett adni nekik nagy tételben” – magyarázza Bezsenyi Tamás.
A napilapok azt írták, hogy a Tölgyfa utcai gyilkosságról szóló cikkek után egyre több ember jelentkezett a rendőrségen azzal, hogy az ő eltűnt rokona is ismert egy „aranyos házaspárt” ebben az utcában. Ezek közül többről kiderült, hogy a gyilkosokkal üzletelt eltűnése előtt.
„Léderer minden valószínűség szerint több embert is megölt, de brutalitása ellenére sem nevezhetjük sorozatgyilkosnak, mert
nem vágykiteljesítő szándékból követte el, hanem elsősorban pénzért.
Több személy is az áldozatává válhatott. ifj. Tóth József segédkereskedő lehetett az egyik áldozat, aki 1922-ben tűnt el, és elképzelhető, hogy Léderer tippadója volt, hogy milyen pénzüknél lévő kereskedőket érdemes lehúzni. Az viszont biztos, hogy a férfi mindig a feleségét, Schwartz Micit vetette be, ha pénz kellett neki. Kodelkának is a kitartottja volt.”
Tehát elképzelhető, hogy Kodelka és Lédererné között volt intim kapcsolat, az viszont biztos, hogy
nem hirtelen felindulás miatt kellett Kodelkának meghalnia. Ezt bizonyítja az, hogy a kutyáiktól megszabadultak a gyilkosság idejére, egy héttel korábban pedig egy kereskedőnél lúgkövet vettek. Ezzel az anyaggal el lehetett tüntetni egy ilyen brutális támadás nyomait.
Hova tűnt Kodelka Ferenc feje?
A nyomozók számára nem volt kérdéses, hogy Léderer hazudott, amikor azt mondta, hogy csak az asszony darabolta fel Kodelkát. Törékeny testalkata miatt egyedül nem lett volna hozzá elég erős. Bár tárgyalásuk utolsó percéig kitartottak egymástól eltérő vallomásuk mellett, a nyomozók számára lassan összeállt a kép. Arra a következtetésre jutottak, hogy
a házaspár közösen végezett Kodelkával,
aztán együtt megnyúzták, és feldarabolták, ahogy a koffereket is együtt cipelték. A gyilkosság nyomait is közösen próbálták eltüntetni.
Nagyon nehéz megmondani azt, hogy valójában ez volt-e az első közösen elkövetett bűncselekményük, annyi mégis bizonyos, hogy ez bizonyítottan rablógyilkosság volt”
– mondja a kriminalista.
A kihallgatásokkal egy időben a Tölgyfa utcai ház padlásáról előkerült még néhány holttestdarab, Kodelka feje viszont nem volt köztük.
Léderer Gusztávot végül, múltját sem feledve,
1926. november 12-én felakasztották a Margit körúti fogházban,
Micit pedig életfogytiglanra ítélték, de 15 év után kegyelemből szabadult. Élete végéig virágot árult. Róla szól a Kádár-rendszer híres sanzona:
Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába.
Mici 1982-ben hunyt el. Halálos ágyán bevallotta, hol a fej, amit meg is talált a rendőrség. Ennek a háznak az első emeletén egy nagyon csúnya festmény mögött volt kialakítva az a titkos trezor, amelyben megtalálták a koponyát”
– mondta Jamrik Levente történész az Origónak a Tölgyfa utca 14. szám előtt.
Kodelka Ferenc fejéről leszeparálták a húst, és egy felnyitható tetejű perselyt készítettek belőle. Lédererné Schwartz Mici élete végéig ebben tartotta a pénzt, amit az eladott virágok után megkapott.
Forrás: Origo
