Csepel.info

Azenriportalanyaim.blog.hu

A fotó illusztráció

A csepeli család több mint egy évtizede fogadott örökbe egy kisbabát, aki mára a kamaszkor kapujába ért. Az anyuka azonban, aki összefogta a családot, megbetegedett, majd pár héttel ezelőtt meghalt. Az apuka egyedül maradt a fiúval és a banki adósságaikkal, amit most már csak a nyugdíjából tud törleszteni.

Az alábbiakban a Azenriportalanyaim.blog.hu cikkét olvashatják.

Karácsony közeledtével még nehezebb a magányosoknak, és azoknak az embereknek, akik tavaly még együtt ünnepelhettek… A tragédia felülírja a meghitt pillanatokat  is. Elveszíteni azt a társat, akivel egy életet éltünk, iszonyú nehéz, pláne úgy, hogy egy apa és a fia marad egyedül.  Régi mondás, de a mai napig igaz: ha egy nő összetartja a családot, akkor minden olajozottan működik, azonban ha ezek a feladatok egy férfira hárulnak, sokkal nehezebb a helyzet.

A Gólyahír Egyesület sokak előtt ismert, hiszen fennállásuk óta több mint 800 babának találtak szerető családot. A szülők az örökbefogadás után is tartják a kapcsolatot, tapasztalatokat cserélnek,  segítik egymást. András és felesége szintén az alapítványon keresztül jutott a kisfiúhoz, akit egészen kiskamasz koráig neveltek ketten. Ám egy súlyos betegség következtében meghalt az anyuka, és most apa és fia ketten maradtak… A lelki megrázkódtatáson még közel sincsenek túl, Andrásnak többször elcsuklott a hangja, míg össze tudta foglalni nehéz helyzetüket:

András: „míg a feleségem is dolgozott, fizettük a lakás- és a lakásfelújításra felvett hitelünket, a közüzemi számláinkat, nem voltak anyagi gondjaink. Mikor megbetegedett, megváltozott mindent, az akkori boldog és stabil életünk egy csapásra eltűnt. Egyelőre feldolgozhatatlan számomra a veszteség, szó szerint nem találom a helyemet, annyira hiányzik. Én nyugdíjas vagyok, abból a pénzből kell egyelőre gazdálkodnom. Mondanom sem kell, mennyire elviselhetetlen ez a helyzet, kétségbe vagyok esve, hiszen minden feladat rám hárul. Nem titkolom, hogy súlyos anyagi válságba is kerültünk, a nyugdíjam a törlesztésekre megy el. A lelki teher is óriási, Ádám, a fiunk kevésbé képes az érzelmeit kifejezni, ha valamiért szólok neki, rendre a fejemhez vágja: az anya nem így csinálná!  Megpróbálok minden elkövetni, hogy Ádámnak továbbra is meglegyen mindene, tudom, hogy ő is szenved, csak nem mutatja felém. Az iskolai pszichológus próbált vele beszélni, de ő elutasította. Egyelőre nem látom a kiutat…”

A Gólyahír Egyesületen belül összefogtak az anyukák, és szeretnének segíteni, valamelyest enyhíteni a fájdalmon, de támogatást nyújtanak abban is, hogy kérvényeken keresztül a bankoktól kapjanak haladékot a fizetésre.  Az Én Riportalanyaim és az Index olvasói már több ízben megmutatták, hogy nem mennek csak úgy el egy-egy megrázó történet mellett. Most is ebben bízom… és természetesen a legcsekélyebb támogatást is hálásan köszönök a család nevében.  Azok a kedves olvasók, akik szeretnék támogatni apát és fiát, ezen a számon megtehetik:

Gólyahír Alapítvány a Gólyahíres családokért, számlaszám: 10701018-68493985-51300009 A közlemény rovatba írják be, hogy Farkas Kis András családja részére.

Forrás: Azenriportalanyaim.blog.hu, Csepel.info

This entry was posted on 2017. december 18. hétfő at 12:41 and is filed under Csepel, Gyász, Jótékonyság. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.