Csepel.info

Népszava

Augusztus 9-ig várja a látogatókat a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban a Kedvencem a kerékpár című tárlat, amely Varsa Endre – továbbá a múzeum és két másik magángyűjtő – kollekciójából ad betekintést a bicikligyártás történetébe.

A kiállítás több mint hatvan kerékpár segítségével mutatja be a 19. századi velocipédtől a kilencvenes évekbeli drótszamarakig a bicikli történetét. Megtekinthető például a magyar kerékpár-válogatott számára 1958-ban Csepelen kézzel készített biciklik közül az egyetlen megmaradt darab.

A kiállított tárgyak mintegy fele egyetlen gyűjtőtől, Varsa Endrétől származik. Gyűjteménye – bár számos értékes külföldi darab is akad köztük – elsősorban a hazai kerékpárgyártás történetének adja a keresztmetszetét.

Egy a hetvenes évek áruházi kirakatait idéző forgószínpadon áll az első hazai sorozatgyártott kerékpár Weiss Manfréd csepeli gyárából 1929-ből. Ott áll tőle nem messze egy hozzá megtévesztésig hasonló bicikli, a német Puch Werke cég terméke: Varsa úr elmondja, ettől a gyártól vásárolta meg annak idején a csepeli gyár a kerékpár licencét.

Az első Csepel kerékpár mellett áll a másik sikeres modell, a szerénynek éppen nem mondható „Csoda” névre keresztelt darab 1943-ból. Valami igazság azért bizonyára van a névben, hiszen több mint 440 ezer darabot értékesítettek belőle.

Vannak nevezetes típusok, és vannak nevezetes darabok is a kiállított tárgyak között. A Csoda kerékpár például azé a Majthényi Béla gépészmérnöké volt, aki az első Csepel kerékpár- és motorkerékpár-szervizet megalapította a harmincas években.

A kiállításon látható például a magyar kerékpár-válogatott számára 1958-ban Csepelen kézzel készített biciklik közül az egyetlen megmaradt darab. Ennek vázát import csőből építették, míg a többi Csepel kerékpár legtöbb alkatrésze a kezdetektől egészen a kilencvenes évekig helyben készült. Talán épp ezért sem bírta a keleti konkurenciával a versenyt, és számos európai kerékpárgyártóhoz hasonlóan a cég beszüntette a váz- és alkatrészgyártást – mondja a gyűjtő, aki nemrégiben megjelent könyvében feldolgozta a hazai kerékpárgyártás történetét.Pedig a Csepel gyár fénykorában még angol Philips kerékpárokat is gyártott bérmunkában, egy ilyen példány is látható természetesen. A kiállításból kiderül, hogy a nyolcvanas években azért kezdtek tandemeket gyártani, hogy a vak emberek számára is elérhetővé tegyék a kerékpározás örömét.

Varsa Endre maga restaurálta legtöbb kétkerekűjét, s büszke arra, hogy a legrégibb darabok is üzemképesek. Sőt a gyűjtő egy negyvenes évekből, Bécs Ferenc kerékpárkészítő kisiparos műhelyéből származó vázra épített modern kerékpárral járja az utakat, igaz, nem a pestieket, mert azok erre a célra nem alkalmasak, mondja, sokunk szomorúságát megfogalmazva Varsa Endre.

A Csepel biciklikről áttérünk a kisipari remekekhez: Velvárt Nándor Magyarország örökös bajnoka volt, s 1920-ban alapított műhelyt. A kiállításon látható az a kerékpár, amelyet műhelyében saját használatra gyártatott a mester. De itt van egy másik kisiparos, Bécs Ferenc kerékpárja is. Láthatunk faabroncsú versenykerékpárt is egy másik műhelyből. „A legtöbb kerékpárt meg lehet ismerni a vázon elhelyezett homlokcsőpajzsról, de ha ez hiányzik, akkor is akad számos olyan jel, apró díszítés, hegesztési vagy forrasztási metódus, amely segít azonosítani egy-egy gyárat vagy kisipari műhelyt.

Varsa Endre kerékpárokhoz fűződő szenvedélye gyerekkorában kezdődött. Igaz, ő össze is tudta rakni az édesanyjától levetett, Steyr típusú biciklit. Aztán úgy tűnt, „kinőtte” a drótszamarak iránti rajongását. Mérnöki diplomát szerzett és szakácskönyveket kezdett gyűjteni: „ Ám amikor a nyolcvanas években hetente jelentek meg az új, drágábbnál drágább példányok, úgy döntöttem, olcsóbb hobbi után nézek, akkor kezdtem romos állapotú kerékpárokat restaurálni” – beszél úgy 25 évre visszatekintő szenvedélyéről a gyűjtő. Azt persze már nem tudja megmondani, hogy anyagilag jobban járt-e.

De egy igazi gyűjtővel egyébként is nehéz pénzről beszélni: annyit azért elárul Varsa úr, hogy hozzá lehet jutni internetes árveréseken akár 50 ezer forintért olyan roncsokhoz, amelyekből több százezer forintot érő masinákat lehet varázsolni néhány év és töménytelen munkaóra árán. Egy-egy fél évszázados alkatrész beszerzése vagy egy nyereg restaurálása bizony nem egy hétvége. „Van olyan kerékpárom, amely évek óta szétszedve várja a feltámadást, ezért egyszerre több darabon dolgozom, hiszen sokszor hónapokra megáll a munka, mert várni kell egy alkatrészre, vagy nem boldogulok egy problémával” – mondja a gyűjtő.

nepszava.hu

This entry was posted on 2009. augusztus 6. csütörtök at 08:41 and is filed under Csepel, Történelem, Technika. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.