“Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”
Origo, Kulturport.hu, Wikipedia.hu, Csepel.info
Megvetettük a lábunkat…
1969. július 20-án lépett először ember egy másik égitest felszínére. Az oroszokkal vívott űrverseny során az amerikai Sas nevű holdkomp néhány téves hibaüzenet után, az utolsó métereken kézi irányítással, a tervezettől kissé eltérő helyen, de sikeresen landolt a Holdon.
Mindössze két hónappal az első emberes űrrepülés után, 1961 májusában John F. Kennedy nyilvánosan kihirdette, hogy az Egyesült Államok még 1970 előtt embert juttat a Holdra, majd épségben vissza is hozza onnan. A cél elérése érdekében hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat kellett összpontosítani, és megteremteni az emberes űrrepülés hátterét.
A nagy ráfordítást a politikai nyomás biztosította: a hidegháborús helyzetben az oroszok Gagarin úttörő repülése óta látványos előnyben voltak az USA-hoz viszonyítva. Az utólag űrversenynek nevezett időszak során az amerikaiak egy látványos lépéssel próbálták visszaszerezni vezető szerepüket – erre pedig ideális volt az emberes holdutazás. A küldetés keretében Föld körüli pályára kell állítani egy megfelelő űrhajót (ez lett az Apollo űrhajó, amely a korábbi Mercury és Gemini űrhajók tapasztalataiból és fejlesztéseiből nőtt ki), valamint el kell készíteni a Holdra leszálló egységet, a holdkompot. A két űreszköz együtt indul kísérőnk felé, majd ott fékeznek és pályára állnak körülötte. Az Apolló háromszemélyes kabinjából ketten átmásznak a holdkompba, ami a terv alapján leszáll, és a két űrhajós kilép a Hold felszínére. Később visszatérnek, a holdkomp felszálló egysége pedig feljuttatja őket az Apollo űrhajóhoz, amellyel visszajutnak a Földre.
A 110 méter magas Saturn-V hordozórakéta
A terv jó volt, de ilyen utazást még senki nem hajtott végre, a szükséges technológia sem állt készen – a versenyhelyzetben pedig sok idő nem volt sok fejlesztésre és próbálkozásokra. A start előtt fél évvel, 1969 februárjában kezdődött annak a Saturn-V hordozórakétának az összeszerelése, amely az Apollo-11-et indította a Hold felé. Ekkor még az egyel korábbi űrhajó, az Apollo-10 példányát sem fejezték be, és hibátlanul működő holdkomp sem állt rendelkezésre.
A munka gőzerővel folyt, amely eredményeként az z Apollo-11 nem sokkal a Kennedy elnök által kitűzött dátum előtt, 1969. július 16-án szerdán, helyi időben 9.32-kor elindult a Hold felé. A parancsnoki modul a Columbia, a holdkomp pedig a Sas elnevezést kapta, a legénységet Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins alkotta.
Az első holdraszállás
Az utazás első három napja a terveknek megfelelően haladt, kísérőnkhöz július 19-én érkezett meg az expedíció. A holdkomp, benne Neil Armstrong és Edwin Aldrin, július 20-án a Hold körül 12,5 perces rakétás fékezést hajtott végre. Ezzel megkezdődött az ereszkedés a Hold felé, amelyet az utolsó pillanatokig számítógép irányított.
Az Apollo-11 legénysége: Neil A. Armstrong parancsnok (balról), Michael Collins, Edwin (Buzz) E. Aldrin Jr.
A Hold felé közeledő Sas radarja 12 kilométer magasan kezdett működni, hogy jelezze a pontos távolságot a felszíntől. Ekkor kapta a legénység az első hibaüzenetet a számítógéptől. A váratlan helyzetet a földi irányítók oldották meg, ahol az egyik szakember rájött, hogy a hiba csak látszólagos. A téves üzenet abból adódott, hogy a számítógép helytelenül értelmezte a sok, váratlanul áttöltődött adatot – a leszállás tehát folytatódott.
Az ereszkedés elején kísérőnkre még “ferdén” láttak rá, a holdkomp a leszálláshoz szükséges függőleges pozícióba csak 2,5 kilométeres magasságban fordult át. Innen már úgy ereszkedett tovább, hogy az ablakon kipillantva a látóhatár a műszerekhez és a kabin felépítéséhez képest is “vízszintesen” mutatkozott.
Mintegy 1500 méter magasan a korábbihoz hasonló újabb téves hibaüzenet érkezett, amelyet ismét figyelmen kívül lehetett hagyni. Az egyre alacsonyabban haladó holdkompból nézve lassan kirajzolódott a táj, és Armstrong azonosította a korábbi fotókról ismert krátereket, keresve a kijelölt leszállóhelyet. A kérdéses terület azonban közelről sokkal több sziklát tartalmazott, mint amennyi a magasból készült felvételeken látszott. Ezért úgy döntött, hogy az eredeti leszállóhely nem alkalmas a landolásra.
Gyors elhatározás nyomán 300 méter magasan kézi irányításra kapcsolt, és így navigálta a holdkompot egy simább területre. Eközben Aldrintól folyamatosan kapott tájékoztatást, hogy mennyi üzemanyag van a tartályban – az egész rendszer tömegét alacsonyan tartandó ugyanis jó előre kiszámolták, mennyi üzemanyagot kell a tartályba tölteni.
Végül egy sima terület felett megállapodott, majd finoman ereszkedve tökéletesen landolt a Holdon a Nyugalom-tengere (Mare Tranqiullitatis) területén. Amikor a holdkomp a felszínen megállapodott, már csak 20 másodpercre elég üzemanyag maradt a tartályban – de az első emberes leszállás a Holdon tökéletesen sikerült.
1969. július 20-án, közép-európai idő szerint 21.17-kor a holdkomp elérte a felszínt. Az első üzenet Andrintól jött, aki azonnal jelezte, hogy az érintkezést jelző leszállófény kigyulladt, és a hajtómű leállt. Miután elcsendesedett a kabin, Armstrong is az éterbe szólt “Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis. A Sas leszállt.”
A landolást követő rádióadás Egy történelmi jelentőségű rádióbeszélgetés című korábbi cikkünkben olvasható. Az eufórikus pillanatok után azonnal munkához láttak: senki nem tudta, pontosan milyen körülmények várhatók a Holdon, ezért a biztonsági előírás szerint megkezdték a visszatéréshez szükséges rendszerek ellenőrzését és előkészítését.
A munka két órán keresztül tartott, majd ezt követően döntöttek, hogy a tervezett időpont előtt kilépnek a Hold felszínére. A rossz minőségű élő adást mintegy 500 millióan nézték a Földről. Armstrong lábbal előre, arccal a holdkomp felé mászott le az egyik leszállólábra rögzített létrán. Az utolsó egy méteren nem voltak létrafokok, ezért onnan leugrott a leszállóláb talpára. Ezt követően gyorsan vissza is szökkent a legalsó lépcsőfokra – ellenőrizve, hogy könnyen vissza tud-e majd mászni.
Megnézte, mennyire süllyed a leszállóláb a Holdba – korábban felmerült ugyanis, hogy a finom por nem tudja megtartani a holdkompot. Azonban minden stabilnak tűnt, ezért oldalt a Holdra lépett, miközben a mára szállóigévé vált mondat hallatszott: “Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – azóta is sokat vitatkoznak a mondat eredetén, egyes források szerint egy szót kifelejtett belőle, illetve pontosan máig nem is derült ki, hogy rögtönzött, vagy a NASA által előre kitalált szöveget mondott …
Munka a Hold felszínén
A holdkomp stabil helyzetének és a biztonságos mozgás lehetőségének megállapítása után az úgynevezett biztonsági mintavétel volt az első feladat: ha vészhelyzet adódik, és azonnal fel kell szállni, ne üres kézzel térjenek haza az asztronauták.
Aldrin a 14. percben szállt ki, majd megkezdték a részletes holdfelszíni munkálatokat. Kipróbálták a járást, és a futást a Holdon, amely szokatlan, de kivitelezhető volt. Ezt követően kellett kitűzni a zászlót. A szakemberek jó előre készültek erre, és tudták, hogy légkör hiányában egy merevítő rúd kell a zászló tetejébe, ahogy az megfigyelhető is a felvételeken – különben lelógna, és nem látszana jól.
A rúd leszúrása azonban nehéz volt: a felső vékony és laza réteg nem tartotta meg, mélyebben pedig már kemény volt az anyag. Végül sikerült a művelet, a lobogót jól láthatóan tartotta a felső merevítő rúd, ami légkör hiányában az utolsó mozdulattól ki is lendült.
A Sas holdkomp legénysége további “protokolláris” feladat keretében leleplezte a holdkomp lábán lévő kis táblát, amely a visszatérő egység felszállását követően is a Holdon maradt, rajta az alábbi szöveggel: “Itt vetette meg az ember a Föld bolygóról először a lábát, 1969 júliusában. Békével jöttünk, az egész emberiség nevében.”
Ezt követően elkezdték a holdkomp csomagtartó rekeszét kipakolni, és elhelyezni a tudományos berendezéséket a felszínen. A munkálatok során nem csak mintákat gyűjtöttek, hanem több olyan műszert is beüzemeltek, amelyek segítségével később, utólag is végeztek különféle méréseket, részben a Földről.
A holdkomp visszatérő egysége közleledik az apollo-11 felé, a háttérben a Föld
Végül leporolták egymás űrruháját, majd 2 óra 41 percnyi idő után visszatértek a holdkomp belsejébe. A szkafanderen azonban sok finom holdpor maradt, ami erősen facsarta az asztronauták orrát a kabinban. Végül megvacsoráztak, majd egy rövid, a szűk hely miatt elég kényelmetlen alvást követően felszálltak, hogy összekapcsolódjanak az Apollo-11 keringő egységével.
Az Apolló-11 után
Az Apollo-11 asztronautái összesen 21 kilogramm kőzetmintát hoztak a Földre, miközben közel 250 méter távolságot jártak be a Hold felszínén. A későbbi expedíciók egyre fejlettebbek lettek, az utolsó küldetés, az Apollo-17 legénysége összesen 22 órát dolgozott már a Holdon, miközben járművükkel összesen 35 kilométer távolságot tettek meg, és 110 kilogramm kőzetet gyűjtöttek.
Sok érdekes eredmény született az emberes holdutazás nyomán (ezekről külön cikkben számolunk be) – a küldetés leginkább mégis azzal gazdagította a történelmet, hogy megmutatta: megfelelő akarat és felkészültség segítségével az ember a Földön kívül, egy másik égitest felszínén is megvetheti a lábát.
Az első holdutazás után Armstrong oktatóként dolgozott, később a NASA-nál baleseti elemzésekben, az Apollo-13 és a Challenger katasztrófájának kivizsgálásában működött közre. Több cégnél töltött be vezetői pozíciót, a politikai életben azonban nem vállalt szerepet, és miután 1994-ben megtudta, hogy aláírását pénzért árulták, nem adott több autogramot.
Társa, Aldrin az Apollo-11 küldetése után közel húsz évig dolgozott a NASA-nál, majd a légierőnél. Később az űrtevékenység és az emberes űrhajózás népszerűsítésén fáradozott, többek között egy űrhajózási számítógépes játékot is létrehozott. Michael Collins az expedíció után a Külügyminisztérium, a Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeum, majd a Smithsonian Intézet munkatársa lett, később pedig a légierőnél dolgozott.
A holdautó és a magyarok
A holdautó vezető tervezője, a magyar Pavlics Ferenc 1928-ban született a Rába menti Balozsameggyesen. 1950-ben diplomázott Budapesten, majd a Gépészeti Tervező Intézet tervező mérnöke és egyetemi tanársegéd volt. 1956-ban hagyta el Magyarországot, az Egyesült Államokban előbb a michigani egyetemen magiszteri képesítést szerzett, majd 1957-60 között az amerikai hadsereg detroiti tank- és gépkocsiszertár parancsnokságának kutatómérnökeként működött. 1960-tól a General Motors gyár védelmi kutatóintézetében dolgozott, itt került a gépkocsi-tervezés élvonalába. 1967-ben a Santa Barbara művek elektronikai részlegének műszaki igazgatója lett.
Ő vezette a NASA laboratóriumában a Holdon kutató jármű tervezését, amely a világ első földön kívüli terepjáró gépkocsija volt. A holdterep nehézségei, a minimális légnyomás és a nagy hőingadozás különleges követelményeket támasztott, de legalább ekkora gondot jelentett a stabilitás is, mivel a Holdon a gravitáció csupán a földi érték egyhatoda, de a járműre ható tehetetlenségi erők (pl. fordulóban a centrifugális erő) ugyanakkorák, mint a Földön. Ezért a holdautót nagy, 1830 mm-es nyomtávolsággal, és mély súlyponttal tervezték. Tengelytávolsága 3100 mm, tömege 209 kg volt, a kétüléses holdautó összehajtva helyezkedett el a holdkomp belsejében, s Holdra szállás után néhány egyszerű mozdulattal lehetett üzemképes állapotba helyezni.
Az oroszok Lunohod nevű, automata holdjárójukat 1970-ben juttatták először a Holdra a Luna-17 űrszondával, ez tíz holdi nap alatt 11 kilométer utat tett meg. E jármű, mely az Apolo-15 érkezésekor is a Holdon dolgozott, földi irányítással működött, ennek hátránya az időeltolódás miatti lassú reagálás volt.
Az 1971. július 26-án felbocsátott amerikai Apollo-15 utasai a Falcon nevű holdkomppal 31-én szálltak le a Holdra, ahol David R. Scott és James B. Irwin három útja során összesen 27,9 kilométert autózott a holdkompban magukkal vitt, Lunar Roving Vehicle-nek (LRV) nevezett, négy kerekével karosszéria nélküli földi gépkocsihoz hasonlító járművel.
A holdautó
A számítógép-irányítású rendszer rögzítette az autó minden mozgását, így a haladás irányából és a sebességből mindenkor meg tudták határozni holdkomphoz viszonyított helyzetüket. A kerekek abroncsai titán fémspirálból előállított tömlőből készültek, a maximális sebesség 14 km volt óránként. A két, 36 voltos ezüst-cink teleppel működtetett villanymotor révén a holdautó hatótávolsága 60 kilométer volt. A 38 millió dolláros költséggel kifejlesztett jármű minden idők egyik legdrágább autója, kerék-fordulatszámláló, rádióadó és pörgettyűs navigációs készülék is volt rajta, a színes tv-kamera folyamatosan közvetítette a Földre az eseményeket. Botkormányszerű vezérlőkarjával szabályozták a sebességet, tették előre- vagy hátramenetbe és fékezni is lehetett vele. Tömege 210 kg volt – ez a Holdon 35 kg súlyt jelent – és további 490 kg terhet bírt el.
Segítségével az asztronauták a felszínről 77 kg geológiai kőzetmintát gyűjtöttek. A holdautó csak hét kilométerre távolodott el a leszállási helytől, hogy műszaki hiba esetén az űrhajósok gyalog is visszatérhessenek a holdkomphoz. Az expedíció összesen majdnem 67 órát töltött a Holdon, majd augusztus 7-én tért vissza a Földre. Az Apolló-15 után a sorozat két utolsó űrhajójának személyzete is autóval járta az égitestet. Az Apolló-17 amerikai űrhajósai utánfutón szerszámokat is vittek magukkal holdbéli kirándulásukra. A negyedik legyártott holdjármű a washingtoni Smithsonian Múzeumban látható.
A magyarok továbbra is jelen vannak
Eddig három alkalommal járt magyar ember az űrben. Emellett azonban egyéb sikereket is elkönyvelhettük az űrkutatás terén. 1997. július 4-én szállt le a Marson az amerikai Pathfinder (Nyomkereső) űrszonda, amelyből útnak indult a Sojourner (Jövevény) nevű távirányításos autó. Ezt a holdjárműből, annak tapasztalatai alapján a Kármán Tódor alapította Jet Propulsion Laboratórium telerobotika programjának keretében fejlesztették ki, Bejczy Antal NASA-díjas fizikus, szintén magyar származású tudós vezetésével. A következő Mars-jármű tervezésében Greguss Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem szintén NASA-díjas professzora is részt vesz, az ő feladata a 360 fokos látószögű lencse, az úgynevezett PAL-optika beépítése. E járműveket már robotvezérléssel készítik, kiküszöbölve mind az időeltolódásból, mind az emberi tényezőből származó hibalehetőségeket.
Jelenleg az kisbolygók és exobolygók kutatása is lázas munkával folyik. 2009 elején 334 ilyen, a Naprendszeren kívül található planétát fedeztek fel (ebből 11-et magyarok). Az űrkutatás e két területén elért magyar sikerekről a kapcsolódó cikkek bekezdésben olvashat.
Az egyik Mars rover útjáról készült klippet itt tekinthetik meg.
Kapcsolódó cikkek:
Széchenyi és társai az égen: egy tucat új magyar kisbolygó
Újabb exobolygót találtak magyar csillagászok
Megtalálták a lábnyomokat a Holdon
Köszönjük Pavlics Ferencnek, és gratula a magyar kutatóknak, szakembereknek a közelmúlt jelentős sikereiért. Irány a Mars! 🙂
“Az elmúlt években olyan véleményeket is hallani lehetett, amelyek szerint a holdutazás nem történt meg. Összeállításunkban ezeket is cáfoljuk.”
Hehe, sehol sem látom látom cáfolni a leltári számos sziklák és a fényképeken az árnyékok kiválóan kimutatható szögeltéréseinek problematikáját, ami azt a gyanút veti fel, hogy a leszállás jó eséllyel megtörtént, csak nem akkor és nem úgy, a híres képek meg a Földön készültek. 🙂
Azt már tudjuk, hogy Gagarin nem az első ember volt, aki kijutott a világűrbe, hanem az első, aki élve vissza is jött. Vajon mikor vallanak az amcsik a maguk kis trükkjeiről? Fel kell hozzá bomlania az Amerikai Egyesült Államoknak is, mint a Szovjetuniónak? 😉
A magyar tudósoknak gratulálok. Kár hogy nem tehetik meg, hogy nekünk dolgozzanak. Sokkal szebb lenne az élet, ha nem kéne szétszóródniuk a világban.
Kedves Prendick,
Az Origo összeállításának csak egy részét vettük át. Az átvétel közben sajnos elfelejtettük törölni az első bekezdés utolsó mondatait, mely azt itt nem található, a Holdraszállás felvételei körül kialakult vitára utal.
Az általad hiányolt részt és a összeállítás többi részét a bejegyzés Origo-tól átvett részének alján található linkre kattintva érheted el. Az eredeti cikken belül “A félremagyarázott felvételek” című keretes részt keresd. Reméljük segíteni tudtunk.
Kösz, gondoltam, hogy ilyesmi lesz. Azért legalább elmondhattam, amit akartam. 🙂
Óriási dolog valóban, de közben az otthonunk, a Föld elpusztul, elsorvad. Annyi minden van itt, ami ezerszer többet ér, mind száz Hold, meg Mars együtt.
Vigyázzunk rá, s ez legyen az elsődleges problémánk, ne a Mars!
Szegény Sziget. Biztos meglepődnél ha tudnád, hogy hány űrtevékenységből származó újítást használtunk fel eddig a földi gazdasági tevékenységünk során, és a mindennapi élet számos területén. Egyes találmányok nagyon sok emberéletet is megmentettek, megmentenek, sőt a környezetünk megóvására tett törekvéseinket is segítik.
Az ember elsősorban saját kíváncsisága miatt próbálja elhagyni a Földet, valamint azért, hogy mentse az irháját… mert előbb-utóbb taccsra tesszük a bolygónkat.
Az általad említett tevékenységekből említenél néhányat, kedves Gordon?
A cikkben említett Greguss Pál mintegy 4-5 éve a körúton halt meg, mert derék honfitársaink lelökték a villamosról.
A kiváló szellemi állapotban lévő tudós ilyen gonosz, értelmetlen halált halt. Szeretnék olyan országban élni, ahol a 80 évest inkább óvják, segítik és a gyermekben a jövőt tisztelik!
Érdekes módon szociálliberális barátaink nem ütköztek meg ezen egy kiáltvány erejéig, pedig ez az ő műfajuk.
Hogy “taccsra teszük” a Földet az egyenlőre még nem eldöntött tény, csupán az utóbbi 150 esztendő technológia fejlődése, és emberiség számbeli növekedése és az ezzel járó növekvő energiaéhsége olyan hosszabb távon káros melléktermékekkel, mellékhatásokkal jár/járt, mely indokoltá teszik a környezetbarátabb és hatékonyabb energiafelhasználást lehetővé tevő technológiák kifejlesztését és terjesztését.
Tény viszont hogy a bolygó energiaforrásai végesek, bár pont az utóbbi években láthatunk olyan úttörő probálkozásokat, esetleges lehetőségeket, melyek ha az energia kinyeréséhez szükséges technológia olcsóbb és ezáltal széles körben elterjeszthetővé válik, akkor az energiaigényt tekintve még jó pár ezer évig nem lesz gondunk itt a Földön. A megújuló energiaforrásokra (nap, szél, víz stb.), és a Föld mélyéről érkező geoterikus energiaforrásokra gondolok (mellyel egész metropoliszokat, több tíz vagy százmillió otthont tudnánk például fűteni, energiával ellátni – környezetbarát módon).
De e téren nem vagyok szakember csupán egy a világra nyitott érdeklődő.
folyt. köv.
Hogy kérdésedre konkrétabban is válaszoljak segítségül kellett hívnom az internetet, és rövid kutakodásom szerencsére nem is volt sikertelen. Az urvilag.hu oldalon részletekbe bocsátkozó forrásokat találtam arról, hogy pl. a NASA vagy az ESA egyes projektjeiből milyen, a mindennapi életet kényelmesebbé és biztonságosabbá tevő eszközök lettek életünk részei.
Nos egy pár példa röviden, mert a fent említett honlapon te magad is számos dologról olvashatsz:
1.Az ESA által először az űrtevékenység során használt a korabeliekhez képest miniatűrizált szenzorok megjelenése segítségünkre lehetett abban, hogy kórházakban, vagy a sportban könnyebben és hatékonyabban lehessen vizsgálni (pl.: arcmaszkba építve) az emberi légzést, vagy segítségével tökélettesíthető egy-egy kazánban lezajló égési folyamat, így hatékonyabban és környetbarátabban tudjuk felhasználni a fent említett szűkös energiaforrásokat, ezzel csökkentve a bolygónkra és ránk veszélyes károsanyag kibocsátást.
2. Vagy említhetném a mindannyiunk életét könnyebbé és a közlekedést energiatakarékosabbá tevő GPS rendszert, mely az űrtevékenység (szondák, és az azokat Föld körüli pályára állító rakéták elterjedése) következtében vált lehetségessé. Lehet szidni a GPS-t, hogy szar, meg „én jobban tudom”. Persze, én is jobban tudom az utat ha sarki közértbe kell kiugrani, de amikor az ember hosszabb és ismeretlen útra indul, akkor bizony sokszor jól jön. Időt és főleg energiát (tehát pénzt és környezetszennyezést) spórol meg.
folyt. köv.
3. Mezőgazdasági téren az űrtevékenység lehetővé tette, hogy magyar kutatók értékes ismeretekre és adatokra tegyenek szert pl. a kukoricabogár lárvakártételével kapcsolatban. Erről a honlapon bővebben is olvashatsz. Hely hiányában nem fejteném ki…
4. A közlekedésbiztonság terén az űrtevékenység lehetővé tette, hogy repülőgép katasztrófákról tudjunk meg esetleg a később a repülésbiztonság fejlesztése terén fontos adatokat, információkat.
5. Szintén a biztonságunk terén tett előrelépés, hogy a Mir űrállomáson működő, európai fejlesztésű elektronikus orr átalakított formában a stockholmi metró tűzjelző berendezéseiben szolgál tovább.
6. A műholdas helymeghatározás segítségére lehet majd a látásukban korlátozott embertársaink mindennapi életében is. Erről is olvashatsz az említett honlapon.
folyt. köv.
7. A hordozórakéták és műholdak rezgésének csillapítására kifejlesztett módszer az autóiparban is használható. Az átalakítható szerkezetű (pl. lehajtható tetejű, kabrió) autók készítésekor problémát okoz, hogy a tető nélkül a karosszéria szerkezete elveszíti szokásos stabilitását. Ez menet közben az autó hossztengelye menti vibrációkat okozhat. Amellett, hogy így kényelmetlen az utazás, a kormánykerék és visszapillantó tükrök például nagy amplitúdójú rezgésekbe kezdenek. Jelenleg ezt úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy megnövelik az alsó autótest tömegét. Az új rezgéselnyelő megoldással 30-40 kg-mal lehet csökkenteni a tömeget, s így közvetve az üzemanyag-fogyasztást is. Túl vannak már az első sikeres országúti teszteken is.
8. Mindezeken kívül írhatnék az űrélettani folyamtok hazai, igen magas szintű vizsgálatáról, melyek a kutató szerint: „megfigyeléseink egyedülálló, alapkutatáson nyugvó eredmények, és alapkutatások eredményeit ritkán lehet azonnal alkalmazni a gyakorlatban. Laboratóriumunknak ez mégis sikerült az immunfolyamatokra ható gyógyszerek tesztelése révén. Talán a mi megfigyeléseink segítenek egyszer megtalálni egy addig gyógyíthatatlan betegség gyógymódját, vagy ha egy kicsit szabadon engedjük fantáziánkat: a földön kívüli életfolyamatok megértéséhez is hozzájárulhatunk.”
folyt. köv
Nos a fentiekben olvashattál pár példát az űrtevékenységből fakadó technikai eszközök és tudományos eljárások mindennapi használatára, melyek nem kis mértékben segítik életünket. Számtalan egyéb eszköz, találmány is átkerült a mindennapi életben, melyeket nem nekem kell ismertetnem, hisz a szakirodalom számodra is elérhető. Csak a saját lustaságodat kell legyőznöd és érdekes, a világképedet talán alapjaiban megrengető felismerésben lehet részed, ha pl. besétálsz egy nagyobb könyvtárba, könyvesboltba, vagy leülsz kutakodni a neten.
Korábban naivan azt gondoltam, hogy ez szinte minden ember számára ilyen egyértelmű, de ma már látom, hogy mindez nem ilyen egyszerű. A korlátoltság (hogy stílusosan fogalmazzak: földhözragadtság) sajnos érzékelhető szinte mindenütt. Ez az a fajta gondolkodás, mikor egy ember kizárólag azzal törődik, hogy vele mi történik és neki miből és mennyi pénzbeli haszna lehet. Azon kívül semmi más nem érdekli. Az újdonságokra nem nyitott, bezárkózik. Kár, mert mindannyiunknak csak egy élete van (bár ez is még egy nyitott kérdés), érdemes lenne a körülöttünk lévő világot megismerni, amíg szűkösre szabott időnk azt engedi.
folyt. köv.
A fenti gondolkodás kb. olyan szintű korlátoltságra vall, mikor egyes emberek (elnézést a szebbik nemtől, de általában a hölgyek) a Forma-1 kapcsán felteszik a kérdést, hogy ennek az egésznek mi értelem van. Autók körözgetnek egy versenypályán két hetente max. két órán át, és ezért ők nem láthatják az Esmeralda, vagy a Paula és Paulina 246-247-248-249. részének hétvégi ismétlését. Szegények nem értik meg, hogy a verseny által keltett izgalmakon és az embereket, közösségeket összehozó sportélményen túl a Forma-1-nek rengeteg, már talán az ő autójukban is megtalálható biztonsági eszközt, vagy technológiai eljárást köszönhetünk. Nem csak a Ferrarikban vannak ilyen eszközök, fejlesztések, de pl. a Renaultokban, BMW-kben, Mercikben, Hondákban, vagy mondjuk a világ legnagyobb autóipari vállalatának termékeiben (Toyota) is bizonyíára megtalálhatók. Ahogy a Forma-1 és hatása kisugárzik az autóépítésre és a mindennapi életünkre, a fentiekben látható, hogy ez ugyanígy igaz (sőt talán még hatványozottabban igaz) az űrtevékenységre és jótékony hatásaira.
folyt. köv
folyt. köv
És hogy egy picit a jövőről is szóljak, mely leszármazottaink életét fogja meghatározni, bizony egyértelmű, hogy a jövő emberének élettere nem kizárólag a Földre fog korlátozódni. Technikai fejlődés idővel lehetővé teheti, hogy valamilyen formában benépesítsük először a Marsot, majd távoli naprendszerek időközben megtalált és elérhetővé vált úgynevezett “Föld típusú” bolygóit. Esetleg magát az űrt, hatalmas űrállomások segítségével. További egyéb bolygókról energiát tudjunk kinyerni.
Ezen “Föld típusú” exobolygó típus kutatás igazándiból a következő évtizedekben fog lendületet venni. A technika lassan lehetővé teszi kisebb méretű mostani tudásunk szerint az élet megjelenésére elkalmas (van légköre, van oxigén, megfelelő távolságban van a központi csillagtól, van folyékony víz, a hőingadozás nem túl nagy stb.) bolygók felkutatását is. Eddig nagyrészt Jupiter típusú gázóriásokat találtunk, de ott vannak a föld típusúak is, ezt higyétek el nekem. A kutatók meg fogják őket találni. Szerintem még a mi életünkben találunk olyan bolygót, melyről a szakemberek meg fogják tudni a távolból is állapítani, hogy elméletben lakható-e, vagy sem. Vizsgálni tudják majd a légkörét, a méretét, az elhelyezkedést a saját naprendszerében. Talán több százat, vagy több ezret is találhatunk, melyek idővel bolygóközi (szondás és emberes) utazgatások lehetséges célpontkai lesznek. Persze az is nyilvánvaló, hogy mindig csak a távoli múltat látjuk… több tíz, vagy százezer évvel ezelőtti állapotokat. De ez már a Star trek kategórája, ezért nem szaladnék ennyire előre.
Abban azonban biztos vagyok, hogy ha sikerül nem elpusztítani magunkat (szurkolok hogy így legyen), akkor az öszes nehézség, az összes korlát leküzdhető lesz majd technikai eszközeink révén. Ezer évvel ezelőtt (mely egyébként nem olyan beláthatatlanul hosszú idő, mert egy ember az egy tizedét is képes leélni, ha szerencséje van) hosszú évtizedekig is tarthatott volna a Föld körbeutazása az adott eszközeinkkel (bár bolondnak vagy boszorkánynak néztek volna minket, mert azt gondolták, hogy a Föld tányér alakú), úgy most még szintén beláthatalanul hosszú ideig tartana akárcsak a Naprendszeren belüli utazgatás is. A technikai fejlődés azonban választ fog adni ezekre a problémákra is. Mielőtt még kérdéseket tennétek fel, hogy mégis hogyan, “nemúgyvan”, és magyarázzam el és stb. butaságok: nem Gordon talál rá választ, hanem az emberiség, e kettő azonban csak részben fedi egymást. 🙂
“Technikai fejlődés idővel lehetővé teheti, hogy valamilyen formában benépesítsük először a Marsot, majd távoli naprendszerek időközben megtalált és elérhetővé vált úgynevezett “Föld típusú” bolygóit.”
Nekem máris van egy ötletem arra, hogy azokat a nagyon távoli bolygókat kikkel kellene benépesíteni… ha egyáltalán az a bolygó megtűri a hátán őket, nem csak a Föld ilyen kegyes hozzájuk.
Prendickre gondolsz? Ne légy hozzá ilyen kegyetlen. 🙂
Sem nem Prendickre, de még csak nem is Rád. Nade látod Gordon, hogy nem tudsz másra gondolni, csak mindenről Ő jut az eszedbe. Gondolom kölcsönösen hiányoztok már egymásnak. Azon sem csodálkoznék, ha egy szép forró nyári napon egy jó kis csepeli kocsmában egy hűs sör mellett folytatnátok a fórumozást, immár személyesen. Egyet ugyan soha a büdös életben nem fogtok érteni, de az nem ront az életminőségeteken, sőt sok szempontból rohamos fejlődést indítana be a személyiségetekben.
Hi-hi Szila. 🙂 Látom ma nagyon ideges vagy, pedig csak egy ártatlan kérdés volt. Nyugi. Hosszú még a nap.
Ez most nem jött be. Halálosan nyugodt vagyok. Elméletem szerint semmi nem oldódik meg attól, hogy idegeskedem, sőt! blokkol az agy és még az igazi képességeim töredékét sem tudom teljesíteni ilyenkor. Meg vannak a módszereim arra, hogy kidühöngjem magam, de ne ijedj meg, sem Rád nézve, sem másra nem ártó. De most éppen nyugi van. Én ezt a nyugodtságot nem szeretem. Az Élet pörögjön!
Igen! – nagyon sokat köszönhet a világ az űrtechnika és kutatásainak.
Minek következtében fejlődik az emberek irtására kifejlesztett atomhordozó rakéták pontos célba juttatásának technológiája.
De hosszan lehetne sorolni, amit az emberek ezeknek a fejlesztéseknek köszönhet és a rossz csúnya hatalom bácsik a földi élővilág ellen fordítanak.
A hatalomvágy embertársaink feletti uralkodás, – sajnos ez lett a mai ember a mai társadalom fejlődésének motorja! De hát biztos így volt már a kezdetektől és így lesz mindvégig. – Talán ezen nincs is min csodálkozni.
Butaságokat írsz Jeniszej, mert egyszerű a gondolkodásod. Azt írod:
“Igen! – nagyon sokat köszönhet a világ az űrtechnika és kutatásainak.
Minek következtében fejlődik az emberek irtására kifejlesztett atomhordozó rakéták pontos célba juttatásának technológiája.”
Ha egy picit gondolkodnál, akkor rájönnél, hogy vajon mondjuk a népi Kína miért nem rohanja le a demokratikus Kínát, azaz Tajvant (egyébként a tajvani hadsereg az ország méretéhez és lakosságához viszonyítva nagyon erős, de ennek ellenére hosszabb távon nem sokat tehetnének egy invázióval szemben). Nos megsúgom: az amerikai atomgarancia miatt.
Szerinted anno az USA és a SZU miért nem ment nyíltan egymásnak (pl.: Európában). Nos megsúgom: a köcsönös nukleáris elrettentő erő miatt. Nézd meg a 13 nap c. filmet. Egy két regionális konfliktust leszámítva azóta van béke a rengeteg háborút megélrt európában mióta egy-két jelntősebb hatalomnak nukleáris fegyverei vannak (oroszok – akik mindig egy kicsit különutasok Európához viszonyítva; angolok; franciák; és Európa egyetlen természetes szövetségese az USA). Érdekes, hogy Európa egységesülésének fő motorja a két vh-t kirobbantó és atomfegyverekkel nem rendelkező Németország lett.
Vagy szerinted (bár Hiroshima, és Nagaszaki borzalmas volt) miért tették le a Japánok idő előtt a fegyvert, és miért nem csinálták azt az őrültésget és emberellenes bűnt, amit a német nemzetiszocialisták Európában (vagyis szinte az utolsó töltényik folytatták az ostoba harcot, embert, anyagot, és infrastruktúrát nem kímélve)? Nos a két amerikai atomtámadás miatt… ezzel egyes becslések szerint akár félmillió katona halálát “megspórolták”. Ha a japánok nem kapják meg a két csomagot, akkor még nagyon nagyon sok ember halt volna meg.
Egyébként az űrkutatás fejlődése tette lehetővé, hogy a rakétáink fejlettsége elérjen egy olyan szintet, ahol már egy-egy hadseregnek nem kell szőnyegbombázást alkalmazni a támadások során, hanem célzott, precíz támadásokkal hatékonyan tudja támadni az ellenség kormányzati és katonai objektumait, főbb közlekedési csomópontjait, kommunikációs vonalait, ezzel lehetett csökkenteni a háborúhoz kapcsolódó civil áldozatok számát.
Ezek a fejlesztések tették lehetővé a hírközlés, a telekommunikáció robbanásszerű fejlődését. A világon élő emberek ezáltal közelebb kerültek egymáshoz, és ma már nagyon pozitív együttműködések is vannak egy-egy szakterüelten.
Jeniszej! Szerintem te azon egyszerűségükben is jóravaló emberek közé tartozol, akik legszivesebben ki sem mozdulnának falujukból egész életükben. Ami már nagyobb baj, hogy az odatévedő idegenekről is kitalálnád, hogy biztos boszorkányok, vagy az örödög küldte őket… Anno 150-200-300 éve ez még a világ jelentős részén (főleg elmaradott emberek esetében) így volt. Lehet, hogy te és Csepel-sziget vagytok ezen gondolkodás utolsó erődei? 🙂
Ezért tartom nagy becsben a régi utazók mai utódait (űrhajósok, háttérben dolgozó tudósok, mérnökök, esteleges szponzorok). A minket körülvevő valóság felfedezése nem ért véget, csak áttléptük a föld határait.
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében”.
/Kőrösi Csoma Sándor/
Teljesen mindegy melyik hatalomhoz tartozó idióták, rossz bácsik használják fel ezeket a fejlett technológiákat – ez csak nézőpont kérdése.
Ha emberek millióinak leigázására, legyilkolására használják fel – az akkor is meggondolandó – kel ez nekünk?
Ez mindig ide vezet mondva csinált virtuális világválsághoz, vagy esetleg világ égéshez.
A történelem ismétli önmagát.
Igaz – a tudósok csupán kíváncsiság és a megismerés, mint az emberiség örök vágya hajtja őket előre.
De az is igaz, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, jó indulatok szegélyezik.
Mintha nemrég élt volna Csepelen kívül egy ilyen ember, aki felsőbbrendűnek, okosnak mindenhez értőnek hirdette magát és tudósok ezreit használta fel bizonyos emberfaj kiirtására.
Most, hogy jól vagy rosszul végezte a dolgát, azt hiszem – nem lehet kérdés – aljas tett volt!
Aki okos embernek mutatja magát, ill. helyes bitek – olvasottnak – azokkal az a baj, hogy néha nem tudják, értelmezi az olvasottakat.
Aki (akik) a gyilkosok oldalára áll felvilágosult létére azt továbbra elítélem!
Ki kell rekeszteni őket!
Sajnos azt látni, hallani a világban, hogy az emberiség feltartoztat hatatlanul rohan, saját maga által a sok ember által előidézet vesztébe.
Igaz nagy filozófusok megmondták előre ez a fejlődés ára.
Nincs felmentés annak, aki hatalomvágyból, más népek leigázására használja fel a pontos precíz gyilokot, gyilkolást az attól függetlenül hol teszi a földi világ ellensége!
Aki úgy gondolja, hogy itt Csepelen zömében igen csak rendes dolgos, szorgalmas munkásemberek élnek az jól gondolja.
Igaz lehet, hogy egyes nagy okoskodók észjárását ezek az emberek – érdeklődés hiányában fel sem fogják.
Gordon!
Jeniszejnek kell igazat adnom, és nem azért, mert veled állandó vitáim vannak. Inkább arról van szó, hogy nagyon naiv vagy a világ dolgaival kapcsolatban.
“… emberiség számbeli növekedése és az ezzel járó növekvő energiaéhsége olyan hosszabb távon káros melléktermékekkel, mellékhatásokkal jár/járt, mely indokoltá teszik a környezetbarátabb és hatékonyabb energiafelhasználást lehetővé tevő technológiák kifejlesztését és terjesztését.”
Egyrészt: alternatív és más hatékony energiafelhasználást lehetővé tevő technológiák drágák( ezt bizonyos lobbi körök sokáig nem fogják engedni), energia szempontjából a maihoz képest a kinyerhető mennyiség csekély. Ezért nagyon sok kellene belőle, de a mai szinthez megfelelő mennyiség előállításához szükséges kapacitás kiépítéséhez is több mint egy évtized kellene, a jövőben várható energiafelhasználásról akkor még nem is beszéltünk.
Ezért, ha tetszik ha nem sok fejlődő országban szabályozni kellene a népességnövekedést. Az energia egyensúlyának érdekében pedig el kell hagyni néhány mai luxusnak számító tevékenységet, mert fenntartása hosszútávon lehetetlen. Gondoljunk például Las Vegasra vagy más metropolisokra, ahol este is nappal van. Ez a felelőtlenség és a pazarlás egyik példája.
Említetted például a repülés biztonságot. Szerintem a cél a légi közlekedés radikális csökkentése kell, hogy legyen. Sok szempontból fontos tényező, de a legszennyezőbb tömegközlekedési és szállítási forma. Ráadásul egyből a légkört szennyezi.
“A hordozórakéták és műholdak rezgésének csillapítására kifejlesztett módszer az autóiparban is használható. Az átalakítható szerkezetű (pl. lehajtható tetejű, kabrió) autók készítésekor problémát okoz, hogy a tető nélkül a karosszéria szerkezete elveszíti szokásos stabilitását.”
Ismételten téves a megközelítés, mert mondhatnám, hogy magasról teszek a kabriók stabilitására, amikor a lényeg az autós forgalom mérséklése lenne. Itt nemcsak a lég hanem a zajszennyezés is fontos.
“Hogy “taccsra teszük” a Földet az egyenlőre még nem eldöntött tény, ”
El kell, hogy keserítselek. Nagyobb az esély a pusztulásra, mint a túlélésre. Közgazdászok próbálkoznak kimutatni a károkat, de ezt pénzben nem lehet kifejezni. Tudósok sem tudják megmondani milyen gyors, vagy lassú a folyamat.
“A fenti gondolkodás kb. olyan szintű korlátoltságra vall, mikor egyes emberek (elnézést a szebbik nemtől, de általában a hölgyek) a Forma-1 kapcsán felteszik a kérdést, hogy ennek az egésznek mi értelem van.”
Szerettem régen a forma-1-t. De ma már azt mondom, hogy nincs értelem. Közösségépítő? Közösségépítő valamely csapatsport, például a foci, kézilabda, vízilabda.
Gondolj bele, hogy egy évben hány milliárd dollár megy végig a F1-n, a mai helyzetben ez a pénz sok országnak segítene.
Ha az autókat vesszük, akkor egyenként nincs mibe belekötni, de a Forma 1 egészét tekintve igencsak elgondolkodtató. Nem nevezném sportnak azt, ami inkább káros az egészségre és a környezetre. Csak a csapatok szállítását figyelembe véve jelentős. Repülőgépek, kamionok.
Arról nem is beszélve, hogy legtöbb helyszín csak autóval megközelíthető, ahová százezrek indulnak el. Tudom ez sok mindenkiben ellenérzést vált ki, de nincs szükség rá.