Vélemények a Népszabadság botrányáról
Évek óta hallgatjuk, olvassuk a magyar médiában, hogy Magyarországon megszűnt sajtószabadság. Sőt, véleményszabadság sincs, mert az is megszűnt. De bezzeg diktatúra az van, ezerrel. Ezt szajkózza az Index, a Napi, a HVG, a 444, a Narancs, a Nemzet, a Hír TV, a Klub Rádió, az ATV, az ÉS, az RTL Klub, a Népszava, a Hetek, a 168 óra, a Hócipő stb.
Közéjük tartozott a Népszabadság is, amely most az MSZP-nek és baloldali tulajdonosainak köszönhetően – ideiglenesen – nem jelenik meg. (Bármibe fogadnék, hogy a megszűnés nem végleges.)
Azt olvasom és hallom most a fent emlegetett médiából, amely sokszorosa a kormánypárti médiának, hogy fideszes ármány miatt nyírta ki az MSZP a Népszabadságot. Vagyis az MSZP tulajdonképpen Fidesz, és a Népszabadság eddig fideszes lap volt – hiszen a tulajdonosai fideszesek voltak.
Akkor tessék mondani: miért siratják, miért nem ünnepelnek?
Forrás: Ábel Attila, Facebook
Népszabadság: a demokrácia vége?
Miért lenne vége a demokráciának? Miért lenne vége a sajtószabadságnak? Hogyan lehet ezt az – ismétlem: nyilvánvaló politikai – döntést összemosni azzal, amikor újságírókat börtönöznek be, lapokat tiltanak be, laptulajdonosokat robbantanak fel?
„Nem jó hír ez azoknak, akik szeretnék, ha nagyobb tere lenne a nem kormánypárti véleményeknek. Nem szép eset ez azoknak, akik hisznek abban, hogy a média nem csupán a politikai szolgálóleánya lehet. Nem örömteli ez azoknak, akik rossz szemmel nézik, ha az újságírókat nem veszik emberszámba.
De ettől miért lenne vége a demokráciának? Miért lenne vége a sajtószabadságnak? Hogyan lehet ezt az – ismétlem: nyilvánvaló politikai –döntést összemosni azzal, amikor újságírókat börtönöznek be, lapokat tiltanak be, laptulajdonosokat robbantanak fel? Hogyan lehet azt állítani, hogy a Kádár-korszak világa (=diktatúra), amikor csak szamizdatban lehetett ellenzéki véleményeket kinyomtatni, s amikor reménytelen volt más hírekhez hozzájutni, mint amit a párt propagandája terjesztett, azonos vagy összemérhető a mai állapotokkal, amikor minden újságárusnál kaphatók ellenzéki napi- és hetilapok, amikor a távkapcsolóval bármikor elérhetőek ellenzéki csatornák, és amikor az interneten tényleg minden vélemény szabad?
Ami nem tetszik, amit nem tartunk helyesnek, az ellen egy diktatúrában nem sokat lehet tenni. Egy demokráciában számos eszköz van: lehet tiltakozni, lehet szervezkedni, lehet másokat meggyőzni vagy támogatni, és végső soron lehet másra szavazni. Ha elegen teszik és gondolják ezt, majd másképp fognak menni a dolgok. Ha nem, akkor ez marad. Nem azért, mert diktatúra van, hanem azért, mert ez tetszik, ez jó, ez elég nekünk.”
Forrás: Török Gábor, Mandiner
Magyar Idők, Demokrata, Magyar Közlöny? Égetni kellene már régen!
Égetni kellene már régen az összes kormánylapot, mindet, rendszeresen, naponta, nagy mennyiségben.
„Huh, srácok ez nagyon kemény, hogy egyszerre megy derpegés arról, hogy ‘nem-égetjük-a-propaganda-szemetet’, meg arról, hogy ‘miért-nem-történik-már-semmi’.
Égetni kellene már régen
– az összes kormánylapot, mindet, rendszeresen, naponta, nagy mennyiségben (Magyar Idők, Lokál, Ripost, Magyar Krónika, Demokrata, és így tovább, nem sorolom)
– égetni kellene az összes Magyar Közlönyt amit 2010. júniusától csak el lehet érni papíralapon
– égetni kellene az összes Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat amelyekkel telebaszták a közintézményeinket
– égetni kellene az összes Alaptörvényt amit kifüggesztettek
és nem is sorolom tovább.
Égetni kellene mindet, hogy olyan füst legyen végre ami fullaszt mindenkit, és akkor végre komolyan vennénk, hogy nincs már szabad levegő amit lélegezhetnénk.”
Forrás: Gulyás Márton, Mandiner
Betűt nem égetünk
A Népszabadság bezárása ellen tüntető tömegben szombat este a Kossuth téren néhányan a Magyar Idők című lap számait égették el. Ezzel a rossz emlékű aktussal messzemenően nem értünk egyet.
„A Népszabadság bezárása ellen tüntető tömegben szombat este a Kossuth téren néhányan a Magyar Idők című lap számait égették el. A képek körbejártak, a nem túl régen kormányzati támogatással gründolt és állami hirdetésekkel kitömött lap, amely a hírek szerint máris háromezresre nyomta fel a példányszámát, egy merész húzással máris konzervatívnak nevezte magát, a bedarált Népszabadsággal kapcsolatos felületes megjegyzéseiktől most tekintsünk el.
Beszéljünk inkább arról, hogy könyvet, újságot – mindösszesen betűt – nem égetünk. Ezzel a rossz emlékű aktussal messzemenően nem értünk egyet, mert aki nyomtatott szöveget éget, az a mi elgondolásunk szerint borzalmas hagyományokat ápol.
Naná, hogy elítéljük, és tiltakozunk ellene. Meg is kérünk minden velünk rokonszenvező olvasót, támogatót, hogy ne üljön föl az ilyen provokációnak! Mindenki őrizze meg a méltóságát és tartsa tiszteletben másokét!
És senki se kövessen el olyan hibát, hogy Magyar Időket vásárol! Minek?”
Forrás: Népszabadság, Mandiner
Jelzálog van a Népszabadságon
A tulajdonos nem tárgyalt
a szerkesztőséggel.
http://www.origo.hu/newsfeed/index.html
Teller Ede szándékosan meghamisított levele a Népszabadságban… Nem is olyan rég. Ugye, emlékszünk? Nekik ez is beletartozott a sajtószabadságba.
Eredménytelen volt az egyeztetés a Népszabadság hétfői megjelenéséről a napilap főszerkesztője és a kiadó Médiaworks menedzsmentje között. A Mediaworks szombat reggel tájékoztatott arról, hogy a kiadó szombattól felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig. A kiadó döntését közleményében azzal indokolta, hogy a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal, azaz 100 ezer példányt meghaladó mértékben csökkent, így az 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt, és idén is jelentős veszteséget halmozott fel. (http://mti.hu)
Mondhatnánk: ilyen a kapitalizmus. A magyar tőkésosztály különböző csoportjai egymást eszik meg. A Népszabadság már 1989 októberében látványosan azok oldalára állt, akik Magyarországon megdöntötték a szocializmust. Azt követően évtizedeken át kiszolgálta a magyar tőkésosztály szocliberális köreit. Az MSZP-kormányok idején bőségesen kaptak állami hirdetéseket. A Munkáspártról szinte semmit nem közöltek, vagy ha írtak is valamit, azt szinte mindig ellenséges hangnemben tették. A baloldali olvasók elpártoltak a Népszabadságtól, amely már régen nem baloldali, hanem egyszerűen Fidesz-ellenes. A Népszabadság mégis egyfajta “nemzeti intézmény” volt. Akárki is hozta a mostani döntést, fölöslegesen zavartkeltő, nem szép döntést hozott.
Csak valóvilág, meg éjjel nappal Budapest legyen .A többi nem számít
Milyen a magyar Való Világ 2016-ban?
királyerdeinek igaza van: a szoci kormányok állami hirdetésekkel tartották fenn lapjukat.
Természetesen, a “nyereséges” lapokat ma sem az előfizetők tartják fenn.