Csepel.info, v39endre, Mr.Gabee
Az alábbiakban v39endre olvasónk hétfői beszámolójának folytatását olvashatják:
Építése szövetkezet alapon létesült Marmann Mátyás indítványára. 1908-ban már felmerült az építés gondolata, mivel a Szociáldemokrata Párt csepeli szervezete részére a vendéglőkben szűkös volt a hely. Ezért a József utca és a Ferenc utca között a munkásoktól gyűjtött pénzen egy 475 négyzetméteres telket vásároltak, amelyre Vágó József tervei alapján építettek volna egy emeletes épületet, de ezt a telket később eladták a csepeli Zsidó Hitközségnek.
Közben a kitört Világháború miatt az építkezésre nem gondolhattak. Viszont egy alapot teremtettek a hadbavonult munkások özvegyei és árvái megsegítése céljára, amelyre a dolgozó munkások béréből a Weiss gyár vezetőségének javaslatára 2%-ot levonva utalták át. Ebből az összegből kért a Munkásotthon vezetősége támogatást épület vásárlására. A gyár vezetősége átutalt 35000 koronát, amelyből megvették az Árpád utca és József utca sarkán álló nagy földszintes épületet.
Mivel a gyár biztosított a beteg munkások részére orvosi ellátást, a rendelőt ebben az épületben helyezték el. A rendelő kialakítását a gyár saját költségén végezte el. Továbbá a gyár vállalta, hogy saját költségén a Munkásotthon telkén egy új épületet fog emeltetni.
A Weiss gyár vezetősége megbízta Diebold Hermann építőmestert (építészmérnököt) a terv elkészítésével. A gyár 8000 aranykoronát utalt át az építkezés megkezdésére. Ezért beszerezték a szükséges építőanyagokat. De a munkásság úgy határozott, hogy egy nagyobb terem építését a háború utánra halasztja. Közben a fent említett alapból egy újabb nagyobb összeget kaptak, melyből megvették a már meglévő épület melletti 555 négyszögöles telket. Ezen épült fel később a jelenlegi színházterem.
A Munkásotthon vezetősége 1917-ben világ-gyűjtés szervezett az építkezés támogatására. a világ szociáldemokrata pártjai adományokat küldtek.
Végül a már meglévő építési anyagból, az összegyűlt pénzekből és takarékpénztári kölcsönből 1917-ben Diebold Hermann tervei alapján Bocsák János pesterzsébeti építőmester vállalkozása hozzáfogott az építkezéshez. A Weiss gyártól az építkezés 1 millió koronát kapott. A nem várt nagy összeg arra késztette az Otthon vezetőségét, hogy a tervezővel egy nagyobb, díszesebb épület tervét készíttesse el. Az elindult építkezést 1919-ben kitört kommün megakasztotta, de annak elmúltával tovább folytatódott és 1920. szeptember 20-án felavatták és használatba vették.
Hosszú ideig a Munkásotthon két épületből állt : Az utcák sarkán a régi földszintes épület az igazgató és a gondnok lakását, irodákat, igazgatói szobát, söntést és egy nagyobb termet foglalt magába. Az új épület az Árpád utcában a díszes homlokzattal és a színházteremmel, amely átrendezve táncteremként is használható volt. A színház előtt egy nagy termet alakítottak ki előcsarnokként. Ebből nyílott a ruhatár és a két pénztárfülke. Az emeleten erkély, karzat, valamint vetítőház, 3 kisebb helyiség és egy nyílt terasz volt.
A színházterem parkettázott, mennyezete kazettákkal díszített vasbeton dongaboltozat. A kazetták mindegyikében világítótest volt elhelyezve. A terem aranyozott gipszfigurákkal díszített. A nagy és jól felszerelt színpad alatt voltak az öltözők. Központi melegvíz fűtéssel látták el. A pincékben a kazánház, egy hidraulikus gépház és tüzelő anyagraktár volt elhelyezve. 1922-ben az építőmesterek kifizetése céljára a Vas és Fémmunkás Szövetségtől nagyobb kölcsönt kellett felvenni. Ettől kezdve ez utóbbi lett a Fő üzletrészes.
Felhívom a kedves olvasók figyelmét, hogy leírásaimban a korabeli csepeli sajtótermékekből veszem idézeteimet. A felhasznált képek forrásai :
- Vezér Béla fotói : „VB”;
- Antal Károly antikvárius levelezőlap-gyűjteménye – engedélyével : „AK”;
- Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény anyagából : „HT”.
