Népszabadság
Március 10-én mutatták be Nemes Jeles László akkor már Oscar-díjas filmjét, a Saul fiát Németországban. Nagyon várták már, minden jelentős újság írt róla. És nem kímélték: „lágergiccs”, „szellemvasút”, „pornográfia”, ilyen minősítéseket kapott. De volt olyan kritikus is, aki megrendítően nagy műalkotásnak tartja.
Verena Lueken, a Frankfurter Allgemeine Zeitung filmkritikusa sötéten fénylő szürke blézert húzott: annyival is élesebbnek tűnnek a vonásai és szigorúbbnak a szavai. Amikor egy film tetszik neki, színesbe öltözik. Most viszont a Saul fiáról beszél az újság internetes oldalára feltett videóban. Rendíthetetlen hangon magyarázza el, hogy mi a szokás a holokausztfilmeket illetően. Hogy amikor Claude Lanzmann 1985-ben megrendezte dokumentumfilmjét, a Soát, hallgatólagos tilalmat rendelt el a haláltáborok képi ábrázolásáról. S mivel ez a tűzkör az utóbbi harminc évben sem lett halványabb, Auschwitz-Birkenau továbbra sem szolgálhat kitalált történetek színhelyéül.
– Nemes Jeles László őrülten okos próbál lenni – értelmezi a Saul fia képi világát Lueken –, mutat is, meg nem is. Hányingerkeltő. Kizsákmányoló erőszak-pornográfia
– szórja sötét tekintettel az átkokat. – Hatásvadász – mondja. A lap hasábjain pedig kifejti, pökhendi fráternek tartja a rendezőt, mert tudja, hogy tabukat kaparász, de ledönteni mégsem dönti le őket. A Saul fia ráadásul ugyanazt a hazugsággépezetet fűti, mint a Schindler listája, amikor azt állítja, hogy a borzalomban is van helye az emberségnek, a pokolban is létezik méltóság, és hogy a remény nem száll el a krematóriumok füstjével. Szóval ugyanolyan lágergiccs, mint Steven Spielberg filmje. De legalább Röhrig Géza jól játszik benne.
Jan Schulz Ojala, a Tagesspiegel kritikusa is egyetértene azokkal, akik szerint Nemes Jelesnek inkább a Don-kanyarról kellett volna filmet forgatnia. Vagy bármi másról: csak a holokausztot hagyta volna békén. Őt sem az zavarja a leginkább, hogy nem tartja jónak a Saul fiát. Hanem az, hogy Claude Lanzmann igen. „Pedig semmivel sem különb, mint egy akciófilmekre jellemző dramaturgiai megoldásokat felsorakoztató – egyébként átlagos – thriller – írja. Nem úgy, mint a Soá, ahol a túlélők mondandójánál is felkavaróbb a mondatok közötti csend. Hozzá képest a Saul fia olyan, mint egy szellemvasút, amelynek a végére érve elmarad a borzongás.
Susan Vahabzadehnek, a Süddeutsche Zeitung kritikusa szerint a kényelmes moziszékben ülve keresztülnyargalni az auschwitz-birkenaui koncentrációs táboron olyan, mint egy afrikai körutazáson éhező gyerekekkel fényképezkedni. A néző nem lehet más, mint egy bámészkodó – ám végig passzív – turista. Ezért
a Saul fia nem több, mint a fájdalom pornográfiája.
Egyébként is: a KZ borzalmait lehetetlen képre vinni, akkor egyáltalán minek próbálkoznak vele?
Egészen másként áll hozzá a Die Welt Feuillton rovatának szerkesztője, Elmar Krekeler. Ő nem szívesen gondol arra a 107 percre, amikor a Saul fiát látta. De nem azért, mert nem tartja jó filmnek. Hanem mert éppen annyira fáj visszagondolnia rá, mint amennyire fájdalmas volt néznie. Tiltakozik: nem, nem olyan, mint egy szellemvasút, mert arra szívesen felül többször is. Ez a film viszont elnyelte és összezúzta. És a végén másik emberként okádta ki.
„Azért kéne mindenkinek megnéznie – írja –, hogy tudjuk, mi a feladat: úgy alakítani a világot, hogy ne legyen benne szükség olyan alkotásokra, mint a Saul fia.”
Hogy kérhető számon a valósághoz való hűség egy játékfilmen? Egyáltalán, mi értelme összehasonlítani egy dokumentumfilmmel?” – kérdezi Hannah Pilarczyk, a Spiegel Online szerzője. Szerinte inkább azon kéne gondolkodni, hogy a Saul fia hozzátesz-e bármi újat a holokauszt köré épülő filmes narratívához. „Hozzá bizony!” – írja. Megtöri az ismert „passzív zsidó”-klisét, és a lehető legjobb értelemben egészíti ki az eddigi alkotások sorát. Szerinte nagy hiba lenne lágergiccsként leírni, hogy aztán újra Latzmann filmjénél lyukadjunk ki, mint egyetlen lehetséges megoldásnál.
Forrás: Népszabadság
This entry was posted on 2016. március 17. csütörtök at 14:38 and is filed under Európai Unió, Külföld, Kultúra, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.
“A siker olyan mint a fing, nagyon zavarja az embereket, ha nem a sajátjuk!” 😀
Milyen siker? Nyomják ezerrel, ha kell, ha nem! Mindenki döntse el saját maga, hogy megnézi-e.
A szeretet sem ér semmit, ha erőltetik !!!
Tóth Mária!
Ha miattad 200 000 ember hajlandó fizetni, hogy lásson domborítanál ám! 😀
Idióta dr grün Izidor Charlie Rodrigez! 500 000 nézőt kellett volna írni, az még ütősebb lenne! Ha lúd, legyen kövér.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Öreg Pöcs!
“Átlépte a kétszázezres nézőszámot Nemes Jeles László Saul fia című Oscar-díjas alkotása a magyar mozikban. A film tavaly júniusi premierje óta országszerte folyamatosan műsoron van”
.
Miért írnák többet?!
Nem vagyok én fityeszes! 😛 😀
http://magyar.film.hu/filmhu/hir/200-000-nezo-folott-a-saul-fia.html
És a Patmos Records által megvásárolt jegyek nélkül mennyi a nézőszám?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Vén Hüje!
Guglizd ki!
“Kész picsa, meleg málé?!” 😀
“Tóth Mária szerint:
2016. március 17., csütörtök – 16:22
Milyen siker? Nyomják ezerrel, ha kell, ha nem! Mindenki döntse el saját maga, hogy megnézi-e.”
Megnézném, de nincs még az ncore-on fent! 😛
Grün fején találta a szöget 🙂 sokan nem a saját fingjuknak érzik.
Megint a zsidók szopkodják egymás faszát! És egymást jutalmazzák oszkárral.
Sajnos nem sok dicshimnusszal díjazzák ezt az alkotást. Pont ezért aki teheti megnézi, mint a sarkon heverő tetemet, de csak kíváncsisága miatt.
Egy alkotóilag sem magyar gyökerű és történetű propaganda film, ennyi az egész. Ráadásul a magyar emberek pénzéből. Kész röhej.
Margaret Pomeranz ausztrál filmkritikus, producer és televíziós személyiség három évtizede készíti szakadatlanul a filmkritikákat. 2015-ben mintegy 200 filmszínházi alkotást nézett végig, így elég nehéz elhinni, hogy hosszú pályafutása során csupán egy film akadt, ami annyira nem tetszett neki, hogy egyszerűen kisétáljon a vetítéséről. (ezt a késztetést sokan mások is megerősítették).
Jó lenne, ha normális, nevelő, szórakoztató és ifjúságot nem rémisztgető baromságokat erőltetnének ránk. Aki megnézi, magára vessen !
bagoly!
Olyan ez mint a Gazsi felesége!
Eltérőek róla a vélemények!
Vannak akiknek tetszik, vannak akiknek nem, de úgy alapvetően Gazsi díjazza! 😀
Ma volt össznépi vetítés az Urániában az iskolánknak. A 11. és 12-es gimis srácok és lányok tátott szájjal, pisszenés nélkül ülték végig a filmet. Átment az üzenet.
TenkA.
Most akkor azt a változatot képzeld el amikor megérkeztünk a tábor bejáratához Oświęcimbe és meglátták az “Arbeit macht frei” feliratot!
Ahogy megilletődötten járták végig a blokkokat!
A fürdőnél és a krematóriumnál már majdnem sírtak!
Akkor jött az akasztófa, amin Rudolf Höss végezte!
Azt hiszem leesett nekik is a dolog!
Hát igen. Tetszik, nem tetszik európai történelmünk szerves része ez is.
TenkA.!
Bármennyire is próbálják áttestálni a felelősséget a szövetségesünkre az ún. megszállókra!
Csak gondolj a kamenyec-podolszki “idegenrendészeti” eljárásokra!