Szabad Föld
A história sokkal érdekesebb, ha életre kel, s nem csak kronológiát bifláznak a diákok. Ez sarkallta arra Balhegy Gabriellát, egy csepeli általános iskola történelemtanárát, hogy éljen a világháló és a digitális technika vívmányaival.
Előbb csak kilincselt az ötletével, aztán feltette a középkori királyainkat összefogó anyagát az internetre. A Történelem Tanárok Egyletének vezetője hívta fel a figyelmét egy minisztériumi pályázatra, melynek jóvoltából – szerzőtársaival együtt – elkészíthették a hazánkban akkor még újdonságnak számító interaktív tananyagot. Az első témájuk a polgárosodó Magyarország volt. A második CD-ROM pedig a mohácsi csatavesztéstől a reformkorig mutatja be a magyarok mindennapjait. Nemcsak a korabeli térképeket, fegyvereket tanulmányozhatják a gyerekek, de „beinvitálják” őket a jobbágyok és nagyurak hajlékaiba is.
A hagyományos szemlélet szerint a diákok külön tanulják a Mongol Birodalom históriáját, s valamikor később a magyarokat pusztító tatárjárást. A valóságos történelem azonban nem tagolódik leckékre, magyarázza a tanárnő. S ha a tanár nem segít nekik, a gyerekek igen nehezen veszik észre az összefüggéseket egy adott kor eseményei közt.
Bocs az offért. Papinak és baikónak szóló bő válszomat ide is bekopizom, hogy nehogy elkerülje a figyelmüket:
Papi! A baloldal pontos politikai megjelenítődése országonként változhat. A skála széles. Nyugat-Európában szerencsére inkább a szociáldemokrácia vert gyökeret (ők tiszteletben tartják az adott társadalmi berendezkedést, és parlamentáris eszközöket akarnak alkalmazni a politikai versengésben).
A Lajtától keletre (illetve attól pár kilométerrel keletebbre, mert a határt 20-ban eltolták) a baloldal teljesen más történetet futott be a 20. században. Ha röviden szeretném ezt megfogalmazni, annyit írnék, hogy: “nem tartott be semmilyen demokratikus játékszabályt, fittyet hánytak az emberiesség legalapvetőbb követelményeire is”. Háborús és emberiségellenes bűncselekmények sorát követték el, eljátszották minden hitelüket. Sajnos a jobboldalnak is voltak nagyon súlyos és vállalhatatlan kisiklásai, amelyek mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül.
Én a baloldal részének tekintem a középbalt és a szélsőbalt is. Magyarországon a kettő keveredett, sok tekintetben fedi egymást. A szociáldemokrácia idővel (általában elég gyorsan és könnyedén) lefeküdt a szélsőbalnak.
Tartalmilag a baloldalhoz köthető célok csoportja még egy hozzám hasonló konzervatív ember számára is tartalmazhat elviekben támogatható, elfogadható célkitűzéseket. Például a fennálló társadalmi különbségek csökkentése – viszont rögtön “bejön” a képbe az a konzervatív szemléletem, hogy ez csak békés eszközökkel, felzárkoztatással, az emberi és anyagi erőforrások jobb kihasználásával lehetséges, DE! a magántulajdon bizony szent és sérthetetlen. A magántulajdon elvételét (vagyonelkobzást) csak törvényes keretek között működő bíróság mondhatja ki, és nem kocsmaasztalok mellett ülő borgőzös önjelölt megmondóembrek csoportja. A magántulajdon közcélra történő használatának lehetőségét az alkotmány egyébként tartalmazza (háború esetén… stb.)
Egyébként maga a baloldal is kerülhet olyan történelmi helyzetbe, ahol az un. konzervatív szerepét tölti be. Én magamat is inkább konzervatívnak vallom, mint un. “jobboldalinak”. De ennek kifejtése messzire vezetne… Mindenesetre sem a baloldal, sem a jobboldal szélét nem tekintem konzervatívnak. Mind a kettő a radikális megoldások híve, és tőlem távol áll. A két szélsőség (bár egymást gyűlölik) egymáshoz sokkal közelebb áll, mint a konzervatívokhoz, vagy a szociáldemokratákhoz. Utóbbi kettő képes együttműködni, verseng a másikkal, de nem törekszik a másik ellehetetlenítésére, mert tudja, hogy egyébként nem tesz jót egy-egy politikai erőnek ha túl sokáig hatalmon van (12-14 év után érdemes vetésforgót alkalmazni, nehogy megcsontosodjanak a belső viszonyok. Értsd.: néha még jót is tesz egy-egy politikai erőnek, ha egy kicsit ellenzékben van). Bár a mi szélsőbal-középbal szocijainknak ez nem tett jót 98 és 2002 között, mert sokkal erőszakosabbá, törtetőkké váltak – főleg mivel nem tudtak mit kezdeni az Orbán-kormány váratlan és előzmények nélküli sikereivel (a magyar jobboldal a 20. században kevés egyértelmű sikert könyvelhetett el). A magyar baloldal az 1980-as évek közepéig gyakorlatilag szélsőbalként viselkedett, és az elmúlt fél évtizedben sem tudta levetkőzni a múlt köpenyét. Tisztelet a kivételnek, de szerintem sokan csak mimelik a demokráciát, ha viszont fordulna a szél…. nos, ebbe jobb bele se gondolni, és ebben az esetben remélem már árkon bokron túl leszek, mint nagyapám (aki egyébként szocdem volt, de amikor felszámolták a szocdem pártot felhagyott a párttagságosdival – hoppá!) és 250 ezer magyar ember anno. De ezt hagyjuk…
A baloldal sok országban összekacsintott a liberálisokkal, lassan a szabadpiac és a globalizmus legnagyobb védelmezőjévé váltak. De ettől még megmaradt baloldalnak, a szerepek nem cserélődtek fel. Ők a baloldal, majd ha ez a liberális hév alábbhagy, akkor nekik kell elszámolniuk a saját történelmükkel. Jelenleg is ott van bennük lappangva a szélsőbalos mag, a szélsőbalos gondolatok, eszmék… bár most épp háttérbe szorultak… idővel ez változhat… súlyponteltolódás van csupán a rendszerükön belül… társadalmi gyökereik továbbra is balosak, szélsőbalosak… ezért van az, hogy ha megnézed megfér a rendszerükben az újgazdag kivagyiság, és a csirkeaprólékot osztogató “jajdenyomorultakvagyunk” – vonal is. Ráadásul remekül játszanak több szólamban… globalizációról papolnak miközben segélyeket osztogatnak… De mivel nem konzervatívok, és nem akarnak rendszerben látni, ezért nem képesek felfogni (vagy pontosan tudják, de aljas módon elhallgatják), hogy a segélyosztogatás csak tűzoltás, konzerválja sőt még növelheti is a meglévő társadalmi különbségeket.. olyan mint amikor a jóember odamegy az égő erdőhöz, és előveszi a zsebéből a vizipisztolyt…
Konzervatívként egyébként magam is a kapitalizmus, és a társadalmi osztályok közti átjárási lehetőség híve vagyok, de nem vetem el az állam korlátozott szerepvállalást sem. Térségünkben ennek hagyománya van. Ez belfér a konzervatív gondolkodásmódba, bőven belefér.
Támogatom, hogy az egyén minél nagyon lehetőséget kapjon a kitörésre. Nem a segély visz hosszabb távon előre, hanem a tanulás. Megvetem viszont az egyének, vagy újgazdag-frissértelmiségi szinten esetleg megjelenő kékvérű nagyzolást, arroganciát, és kivagyiságot.
A konzervatív mindig a megfontolt, nyugodt erő, fegyelmezett, higgadt (de ha lépnie kell, akkor határozott) mentes a csapongástól, megpróbál előregondolni, az eseményeket rendszerben értelmezni, tiszteletben tartja az alkotmány betűit, és nem írja át a játékszabályokat mondvacsinált, vélt vagy valós okokra, napi politikai célokra hivatkozva (pl.: nem írja át a történelemkönyveket napi politikai/ideológiai célokra hivatkozva, és főleg nem írja át a történelmet úgy, hogy az új “történetírásnak” nincsenek meg a biztos forrásai – mindenkire ráhagyom, hogy ezt a zárójeles kijelentést értelmezze).
A fentiekben említett konzervativizmusomból fakadóan elutasítok minden olyan törekvést, véleményt, mely a jelenlegi társadalmi-gazdasági-politikai rendszerünk gyökeres megváltoztatását hirdeti. Számtalanszor leírtam már, hogy véleményem szerint a jelenlegi rendszerünk egy megfelelő vezetés mellett működőképes lehet, lehetne. Erre ad pozitív példát és bizonyítékot az Orbán-kormány négy éve. Bár most nagy a baj, nagyobb mint 1998-ban, de szerintem nem nagyobb mint a nyolcvanas évek végén… De az tény, hogy az elmúlt 19 év az utóbbi 7 év rossz politikájának következtében több tekintetben kidobott 19 esztendővé vált. Bár vannak egyértelmű sikerek is, mert politikai értelemben visszatértünk oda, ahonnan 1540-ben kiszakadtunk – a fejlődés motorjaként viselkedő Európához (akkor még É-Amerika nem játszott). 1867 után korlátozott volt a szuverenitásunk, így azt az egyébként sikeres korszakot nem számítom visszatérésnek. 1918 után meg győztesekre és vesztesekre szakadt Európa, a Népszövetség nem egyenlő a mai EU-val, inkább az ENSZ elődje. A 45 utáni eseményeket meg megint ismerjük… 1990 történelmi pillanat volt… visszatértünk oda ahonnan kiszakadtunk (bár nem ugyanolyan pozícióban, mert anno ugye nagyhatalomként buktunk ki a fejlődés fősodrából – legalábbis 1490-ig nagyhatalomnak számítottunk, és kb. ott voltunk a világ tíz legerősebb birodalma között, de ezt most hagyjuk…), és ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy teljes mértékben a saját utunkat járjuk (természetesen a világgazdaság részeként).
Viszont sok tekintetben köddé vált az elmúlt 19 év. Most azonban megint válság van. A világválság akkor is “megütötte” volna a magyar gazdaságot és társadalmat, ha a 2002-es erősödő, feltörekvő állapotában lenne. De abban is biztos vagyok, hogy egy körültekintő konzervatív költségvetési és gazdaságpolitikával nem állnánk az állam- és gazdasági csőd szélén, és az országban is nagyobb nyugalom lenne, mint most. A nagyhangú balliberális törtetésnek és kapkodásnak meg lett az eredménye. Ellenkező esetben (tehát konzervatív irányítás mellett) nem jött volna el újból a nagyhangú pódium-paprikajancsik és percemberek ideje, akik kb. 22-45 ember előtt ostobaságokat fecseghetnek… Mert még az a 22-45 ember se menne el meghallgatni az ostobaságaikat, ha az emberek nem lennének elkeseredve (jogosan) az ország és saját helyzetüket látva.
Konzervativizmusom (rendszervédő álláspontom) egyik fő oka: tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi szabályok, jogi és politikai keretek mindannyiunkat védenek. Csak ez véd meg. A 20. század sajnos bebizonyította, hogy az Emberben (szándékos a nagy betű) megbízni csak bajosan lehet, mert bármire képes, ha a stabilitás megbomlik, és az indulatok elszabadulnak.
A mostanihoz hasonló rendszer még nem volt soha hazánkban, és egyetlen korábbi rendszer sem lehet alternatívája a mostaninak. A társadalomban, az emberekben néha óriási feszültség van – ezt magam is érzékelem, de meg kell győzni őket, hogy nem a rendszerben van a hiba, hanem a vezetésben (magyarul: kormány).
Tény, hogy zaklatott időszakot élünk át. Szerencsére azért a politikai berendezkedésünk stabil alapokon nyugszik, ezt a sokat szidott, általam viszont támogatott nemzetközi intézményrendszer is garantálja. Remélem ez így is marad. Mielőbbi változásra van szükség belpolitikai téren, ezért legkésőbb 2010-ben, de kizárólag demokratikus keretek között a konzervatív erőknek át kell venniük az ország irányítását a hazardőröző, komolytalan, és hozzánemértő balliberális erőktől.
A jövőbeni válságból történő kilábalásunk és fejlődésünk alapja a belső nyugalom és stabilitás biztosítása, fenntartása. Örülnék, ha a magyar baloldalon ismét lenne egy váltás, és egy szociáldemokrata, konszolidált erő jönne létre. Jót tenne az országnak, nyugodtabbak lennének a napjaink. (Bár erre sajnos kevés esélyt látok…) Sajnos itt a fórumon is láthatjuk hogy egy-egy baloldali megmondóember semmi másra nem képes, mint argentin terroristák és egyben háborús bűnösök lábnyomát fényezi, ahelyett, hogy találna magának egy vállalható és konszolidált szociáldemokrata személyiséget (ha baloldali lennék én biztos ezt tenném). De sajnos nálunk még sok minden másképp van, mint azt a józan ész elvileg diktálná… Talán egyszer, idővel ez is változni fog. Idő kell mindenhez. A konzervatív ember ezt is tudja. A konzervatív ember türelmes (csak sajnálja az ostobaságokra fecsérelt időt és energiát).
Idővel (ha jobban megismernek bennünket), akkor a kontinens nyugati felén is rájönnek, hogy bár egy tömböt alkotunk és sok esetben a céljaink ugyanazok (sikeres és virágzó Európa), de mégis a keleti résznek vannak bizonyos meghatározottságai, melyeket figyelembe kell venni.
Egy példa: az európai főbíróság vörös csillag ítélete. Véleményem: tiszteletben tartom a bíróság ítéletét, de hibának tartom, hogy nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a jelképhez az EU keleti felében szörnyű cselekedetek kapcsolódnak. Egységesen kezelték Európát, a nyugati gyakorlatból indultak ki (ott nem volt kommunizmus, és hozzá kapcsolható bűnök). Bár több keleti államban sincs tiltva a jelkép, de ennek okai mindig belpolitikaiak (sok helyütt nacionalista jellegű kommunista rendszerek voltak).
Papi, ne feledd a jelenlegi keretek téged is védenek. Mindannyiunkat védenek, és – akinek van – annak a családját is. Ez továbbra is maradjon így. A történelmet szemlélve azt látjuk, hogy a hazánk akkor fejlődött érezhető mértékben az azt megelőző korokhoz képest, ha viszonylagos nyugalom volt. Építeni csak békében lehet, erre van most szükség, nyugalomra, kiszámíthatóságra, és egy olyan tehetséges vezetésre, mely az országban meglévő erőforrásokat hatékonyan kiaknázva fejleszti hazánkat (gazdasági, politikai, és társadalmi téren egyaránt), hogy közeledhessünk a centrum országaihoz.
Nyugodt, békés, sikerekben gazdag jövőt!
U.i.: Banikó álláspontja idealisztikus és nélkülözi a tág világszemléletet. Rendszerezetlen, és egyéni problémákat sorol fel, miközben én nagy általánosságokról és összefüggésekről beszélek. Én értem őt, ő viszont szemmel láthatóan nem ért engem.
Gordon!
Fején találtad a szöget, tényleg témába vág a hozzászólásod! Csak gratulálni tudok, ha a cikk olvasása után ilyen mélyen szántó gondolataid támadtak. Egyben biztos lehetsz: ha 20 sornál többet írsz egyszerre, egészen biztos, hogy a kutya sem olvassa el!