FaktorTV
Valahol Csepelen van egy iskola. 1960-ban épült. De nemcsak azért építették, hogy tanítsanak, hanem azért, hogy elrejtsenek egy titkos objektumot – egy óvóhelyet a csepeli pártvezetőknek és a tanács vezetőinek. A szuperbunkernek – merthogy az volt – saját kútja, légkondicionálója és áramellátása volt. Az iskola akkor egy fedőintézmény volt csak. De sem a tanárok, sem a gyerekek nem tudták, hogy mit rejt az iskola alatt a föld.
A bunker titkos volt persze. Annyira titkos, hogy még a rendszerváltás után jó pár évig sem tudott róla szinte senki. Talán éppen ezért maradt ennyire épen. De azért is, mert egy gondnok rendszeresen lejárt az óvóhelyre. Bekapcsolta a levegőztetőt, az aggregátort, de még a telefonokat is. Rendet rakott, portalanított, egyszóval: őrizte a bunkert, vigyázott rá.
A gondnok Babán József, aki egyébként 55-szörös válogatott jégkorongozó. 1952-től játszott, és 58-tól több olimpián és világbajnokságon is volt. Most is ő vigyáz az óvóhelyre, és ő vezetett végig minket.
„Ha összedőlne az iskola fölöttünk, mi akkor is biztonságban lennénk” – Babán József mosolyog, és tényleg tudja, hogy itt semmi baj nem lehet, ötven centis vasbetonfallal van körülvéve a bunker. Akár napokat el lehet tölteni az óvóhelyen, persze, ha visznek ételt. Van ugyanis hűtő is. „Szaratov – az akkori idő legmodernebb hűtőgépe” – mutatja, és valamiféle büszkeség látszik az arcán. „Működik?” – kérdezem. „Hát, persze!” – válaszolja, és most már biztos vagyok benne, hogy igenis büszke. Nemcsak a hűtőre. Hanem az egész bunkerre, amelyet ő egyedül óvott meg.
A berendezések, székek, asztalok, írógép, orvosi berendezések, táblák, de még a gyógyszerek is mind az 1960-as évekből valók. A műbőr fotel, és az a furcsa, sárgás-barnás kárpittal bevont, rugós szék valóban jellegzetes, a hatvanas éveket idézi. De van itt ágyszekrény, ahol a védelmi vezető pihenhetett – akinek persze külön dolgozó- és pihenőszobája volt. Az óvóhelyen külön női- és férfi hálószobát alakítottak ki emeletes ágyakkal, rádiószoba, konyha és étkező, és előadóterem is van.
Az óvóhely alapterülete 500 négyzetméter, de ebből csak 350 négyzetméter a „hasznos”, ugyanis a többi fal. Vastag betonfal. Azt gondolták, hogy akár egy atomtámadást is át lehetett volna vészelni az óvóhelyen, mert a bunkert egy ilyen támadás után teljesen le tudták volna választani a külvilágtól. A belső levegőt keringették volna, de a biztonság kedvéért rengeteg oxigénpalackot is felhalmoztak.
Több vészkijárata van a bunkernek – Babán József 81 évesen fürgén bújik a szűk nyílásokon át, és mutatja, hogy hogyan lehetett volna kimenekülni a bunkerból a vészkijáraton keresztül.
Az óvóhelyet végül is soha nem kellett használni – nem használták a csepeli pártvezetők és a többi kommunista vezetők. Használták viszont kiképzésekre, gyakorlatokra például a munkásőrök, akár több napon át is.
“akár egy atomtámadást is át lehetett volna vészelni az óvóhelyen”
.
Csak az a pár év telt volna unalmasan amíg a sugárzás elviselhető mértékűre csökken! 😀 😛
Grün Izidor
Addig is kívülről vitték volna az élelmet, mint ahogy az a cikkben is szerepel.
Már megint visszaüt a nagyotmondási kényszer.
Nagyon szép mese. Babánon kívül mi igaz? A szomszédunknál van egy félig kész atomerőmű.Többen látták.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
“Annyira titkos, hogy még a rendszerváltás után jó pár évig sem tudott róla szinte senki”
Csak aki Csepelen élt akkor? 🙂
Bizony, eléggé közismert volt akkoriban. Ugyanannyira, mint a korabeli Tanácsház-tér alatt húzódó az akkori pártház (munkásőrség) és a rendőrség épülete között a tér alatt átvezető titkos bunker-rendszer… 😉