Csepeli Hírmondó/Csepel.hu
Péntek János karnagy kitartó és lelkes munkával fogja össze a fúvószenekart, és neki köszönhető, hogy ez a színvonalas koncert meg tudott valósulni. Lapunknak a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar működéséről, a koncertre való készülésről beszélt.
Milyen szempontok alapján válogatták össze a megszólaltatott darabokat?
Németh Szilárd és Borbély Lénárd közbenjárásával kerültünk kapcsolatba Bogányi Gergellyel. Ő határozta meg az estet, ezért a vele közös darabhoz illő komolyzenei darabokat válogattunk össze. Azonban meg akartuk mutatni a zenekar képességeit, hiszen nem csak átiratokat játszunk, hanem olyan műveket is, amiket eleve fúvószenekarra írtak – így került a képbe az El Camino Real című darab, és Fučik műve is.
A csepeli önkormányzat nagyon komoly támogatást nyújt a zenekarunknak, és hozzájárul ahhoz, hogy akár külföldi szinten is ismertté váljunk. Hetven évesek vagyunk, és ez alatt az idő alatt hatalmas fejlődésen mentünk keresztül. Azt szoktam mondani, hogy a közönség szórakoztatása érdekében számunkra igazából nincs lehetetlen, a katonaindulóktól a kortárs zenén át a különféle átiratokig mindent szívesen eljátszunk. Ebbe illik bele az a lehetőség is, hogy Bogányival dolgozhattunk együtt egy általunk választott darabbal. Először Liszt Ferenc Haláltánc című műve jutott eszembe, amely igazán monumentális, Mondvay Györggyel konzultálva arra jutottunk, hogy ismertebb darabot kellene választani. Szóba került az A-dúr zongoraverseny, ám azt nagyon nehéz lenne fúvós kísérettel eljátszani, mert a fúvós hangszerek nem szeretik ezt a hangnemet, így esett a választás az Esz-dúr zongoraversenyre. Ez már jobban megfelel, Liszt azonban nagyon szerette a modulációkat, szeretett ugrálni a hangnemek között, mégis ezt Gyuri bácsinak sikerült nagyszerűen áthidalnia bizonyos hangszerelési trükkökkel.
Hogy zajlott a tanulási folyamat?
Nagyon hosszú volt, mert amikor elkészült az átirat, akkor még meg kellett a kottákat szerkeszteni, ki kellett javítani a hibákat. A készülést április elején tudtuk elkezdeni, mert akkor már szerencsére nem volt annyi elfoglaltságunk. Mindenki nagyon komolyan vette a felkészülést, pedig a zenekar tagjai a szabadidejüket áldozzák azért, hogy zenélhessenek, és nagyon örülök, hogy végül ilyen szépen sikerült az este.
A készüléshez az is hozzátarozik, hogy a szólistával mennyire lehet együttműködni. Nagy örömömre szolgált, hogy Bogányival jó volt a közös munka. Hasonló az ízlésvilágunk, ezért egy-egy összenézésből, mosolyból nagyon is megértettük egymást. Lehetett érezni, hogy megvan az összhang közte, a zenekar és énköztem. Nagyon örülünk a sikernek, szeretnénk, hogy ez a hagyomány fennmaradjon, és számtalan ilyen koncertet tudjunk még szervezni.
Hogyan értékeli az előadást, illetve a zenekar teljesítményét?
Nagyon oda kellett figyelni, hogy minden összejöjjön, nem csak zeneileg, hanem szervezés szempontjából is – nagyon hálásak vagyunk az önkormányzat szervezésben részt vevő dolgozóinak, akik ezt a háttérmunkát ennyire színvonalasan és profi módon elvégezték. Köszönettel tartozunk Auth Henrik úrnak is, amiért erkölcsileg és anyagilag ilyen komoly támogatást nyújtott számunkra. Fontos kiemelni a Nemzeti Színház munkatársait is, akik segítségünkre voltak a szervezésben.
A zenekar tagjai nagy megtiszteltetésnek vették, hogy Bogányi Gergellyel játszhatnak együtt. Úgy gondolom, hogy akkor érem el a célomat, amikor látom a tiszta tekinteteket a zenekarban, látom, hogy élvezik, amit csinálnak, és szeretettel jönnek a próbákra, hiszen magam is akkor tudok tiszta szívvel alkotni. Nehéz volt megszervezni a próbákat is, hiszen ezek az emberek a szabadidejüket, szívüket-lelküket áldozzák azért, hogy zenélhessenek – nekik nem ez a munkahelyük, nem ebből élnek. A lelkesedésük, és a rengeteg energia, amit belefektettek, meghozta az eredményt. Azon munkálkodom, hogy össze tudjam tartani ezt az értékes csapatot, érezzék az összetartozást. Fúvószenekarunk igazi érték – és ezt mindenkinek meg kell becsülnie. Ezt az értéket egyébként az országos média is felfedezte, a Bartók Rádióban hallhatott az ország egy riportot az estünkről.
Ez már a második alkalom, hogy fellépett a zenekar a Nemzetiben. Tavaly egészen más hangvételű, könnyedebb, ismert slágerekkel teletűzdelt előadást hallhattunk. Mi az oka a váltásnak, és mik a jövőbeli tervek?
A Bogányival való együttműködés köré szerveztük a programot, hiszen ez az egész koncert elsősorban Gergő és a zongora körül forgott, de úgy érzem, a zenekar is profitált belőle. Nagyon szép ennek a zongorának a külleme, hangzásvilága nagyon gazdag, és nagyon remélem, hogy egyszer Csepelen is lesz egy ilyen hangszer. A továbbiakban, ha lehet, még komolyabb terveink vannak. Konkrétumot egyelőre nem árulok el, de úgy tervezzük, hogy jövőre olyan neves művészeket hívunk meg, akik csepeli kötődésűek.
Csepeli Hírmondó/Csepel.hu
