Napi Gazdaság
Hányszor mondják, hogy valakit megszállt a Szentlélek, és talán nem is tudják, pontosan mit jelent. Többnyire akkor használják, akár öntudatlanul is ezt a kifejezést, amikor az illető váratlanul jót cselekszik, betartja az ígéretét, szavát, szorgalmasan végzi a munkáját, úgymond jóba foglalja magát. Ösztönösen tudják a nem keresztény hitben nevelkedettek is, hogy ez a szólás pozitív tartalmat jelöl, és ez egyáltalán nem véletlen.
Pünkösd a Szentlélek eljövetelének napja, s így a keresztény vallások egyik legnagyobb ünnepe, de minden nem hívő ember számára is kiemelt nap, a jó szándék és a tolerancia, egymás felé fordulás ünnepe. Mert lehet, hogy van nagyobb ünnep, amelyik beépült korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül a polgári szokásrendbe, de olyan, amelyik jobban kifejezné az egymás megértésének szükségességét, a várakozás, bizakodás légkörét, a remény örökkévalóságát, kevés létezik. A Jézus Krisztus kereszthalála utáni, az ígéret beváltására való várakozásokkal teli időszakot, ötven napot a Szentlélek eljövetele koronázza meg, ami az Újszövetség leírása szerint igazi látványos effektusokkal ment végbe, lángnyelvekkel, szélvésszel, viharral, égi zúgással. Amikor viszont az apostolokat, tanítványokat megszállta a Szentlélek, megtörtént a csoda: mindegyikőjük más nyelven kezdett el beszélni, mégis úgy hallotta a soknemzetiségű tömegben mindenki, hogy saját anyanyelvén szóltak hozzá.
Így lett ez az egyház születésnapja. Mert megmutatkozott, hogy a kereszténység nem szektává, hanem az egész emberiség hitévé akar válni. Egy csapásra minden jelenlévő megértette az apostolokat a Szentlélek segítségével. A csodás esemény előrevetítette a kereszténység kétezer éves, buktatókkal, gyötrelmekkel teli, mégis sikeres történelmét. Magában foglalta már induláskor, hogy az addigi pogány vallásokkal szemben, amelyek elkülönült embercsoportok, népek félelmekre szorított közösségeit forrasztották egybe, befogadó lesz. Vagyis ha bárki tanúságot tesz hitéről, követi Jézust s a Szentlelket, ennek a formálódó közösségnek a részesévé válhat. De benne van ebben a pünkösdi örömhírben, eljövetelben a hagyományok, az ősök tisztelete is. És nemcsak azért, mert Dávid király is pünkösdkor született. A tradíciókövetés a jelenségek szintjén is megnyilvánul. Akkor is látványos, csodás jelenségek kísérték az ünnepélyes, kivételes alkalmat, amikor Mózes megkapta a Sínai-hegyen a kőbe vésett törvényeket. Mennydörgés és villámlás tört ki, harsonazúgás hangzott fel, s az Úr tűzben szállt le a füstbe burkolózó hegyre.
Az a motívum szintén ószövetségi asszociációkat kelt, hogy az emberek varázsütésre megértették az apostolokat, s több ezren megkeresztelkedtek. Hiszen a bibliai bábeli zűrzavar éppen abból fakadt, hogy senki, egyetlen nép sem értette meg a másikat, mert az Úr összezavarta a nyelvüket. Vagyis a pünkösd nem pusztán az egyház születésnapja, hanem a zsidó-keresztény kultúrkör kötelékeinek, erős egybetartozásának is jelképe. Nem lehet a véletlen műve, hogy éppen az erős hitbéli meggyőződés s letéteményesei, a zsidóság és a kereszténység volt a diktatúrák legdühödtebben üldözött ellensége. Ám a sokszínűség, a népek sokféleségének a szeretete is ekkortól datálódik. Ami Bábelben lehetetlen volt, az pünkösdkor immár valósággá vált a Szentlélek közbenjárására.
Ez a fajta használati utasítás, isteni sugallat akár átitathatná a jelent is. Ne feledjük: Bábelben nem értették egymást a földi halandók, ám ez nem az akarat hiányán, hanem saját gőgjükön múlt. Ma sajnos nem kellenek hozzá didaktikus felhangok, rejtett utalások, hogy a bábeli párhuzam nyilvánvaló legyen: már nem is akarják sokan megérteni, de még csak meghallgatni sem egymást, mielőtt meghozzák megfellebbezhetetlen, rendszerint igazságtalan ítéletüket. Mintha nem a Szentlélek, hanem az ördög szállta volna meg őket, mint egy Dosztojevszkij-regény negatív főhősét. Nem kíváncsiak a másfajta értékekre. A mi Bábelünk unalmassá vált, a csőlátású, haragorientált fanatikusok beszéd, vita helyett csupán átkaikat szórják sziszegve az övékétől eltérő álláspontot képviselőkre. Nagy szükségünk van tehát a megújító pünkösdre, Jézus üzenetére, aki azt mondta: veletek vagyok a világ végezetéig, s elküldte a Szentlelket. Ez az öröm kellene hogy átjárja és megerősítse a földi halandókat. A népi hitvilág ilyenkor ünnepelte a megújító tavaszt, a zsidóknál pedig pünkösdkor adtak hálát a búzatermésért. Húsvét ígérete tehát e tájban teljesedik be. Jelezve, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva és nem vagyunk eszköztelenek, kiszolgáltatottak. Vagyis a keresztény hit nem önmagáért való, hanem további lépéseinket, boldogulásunkat segíti. Innen nézve pedig ez a különböző vallásokon felülálló és azokat összefogó pünkösdi ökumené legszebb megtestesülése. Hogy fokozzuk a harmóniát: még az ateisták is nyugodtan megünnepelhetik. Csak a Szentlélek tartja benne a lelket – jegyezzük meg, ha valaki már annyira kifáradt, hogy csak hálni jár belé a lélek.
Manapság a társadalom humanitárius meggyőzésnek, emberi jogi segítségnek álcázott amortizációja politikai sporttá vált. Üdvös lenne, ha a pünkösdi hitbéli hagyományokból csak annyit megőriznének egyesek a közéletben, hogy ne vitassák el másoktól a jóindulatnak, tiszta szándéknak a morzsáját is. Jézus, a Szentlélek a bizalmatlanság falait bontották le. Az előítéleteket söpörték ki az emberekből. A kétezer éves kereszténység így lett valóságos corpus delicti, hogy az emberek szeretnek szeretettel, bizalommal fordulni egymás felé. S aki ezt nem veszi tekintetbe, s a szeretetbeli kötelékeket szét akarja szaggatni – annak legfeljebb átmeneti, pünkösdi királyság juthat osztályrészül a remegve áhított hatalom helyett.
Nekünk, magyaroknak különösen fontos pünkösd ünnepe. És nemcsak azért, mert az évszázadok óta ekkor tartott csíksomlyói búcsú, miként a Szentlélek, úgy egyesíti a világban kényszerűen szétszórtan élő magyar népet. Hiszen ez a hely, ünnep az, amely mintegy centripetális központként, spirituális mágnesként magához vonzza a nemzet tagjait. Ha van egyetértés-teremtő mozzanat hagyományainkban, akkor az erdélyi zarándokhely felkeresése az. A fénybe öltözött, valósággal sugárkoszorúval körülvett csíksomlyói Madonna-kegyszobor arra emlékeztethet bennünket, hogy Szűz Mária a Szentlélek eljövetelekor jelen volt. Azért is alakult ki hazánkban Mária-kultusz, mert az égi harmónia, összhang, a Szentlélek gondoskodó figyelme, az örök értékek iránti igény a legtöbb üldöztetést, megpróbáltatást kiálló nemzetekben a legerősebb.
Forrás: Napi Gazdaság
Azért nem minden nem-hívő számára kiemelt nap,engem pl egyáltalán nem izgat,ugyanolyan nap,mint a többi 365.A jószándékúság,és a tolerancia számomra pedig nem csak egy-egy vallásos ünnepnaphoz kötődik.
“Hányszor mondják, hogy valakit megszállt a Szentlélek”
Apropó!
Orvosnál.
Hölgyem, önnek gyermeke fog születni!
De doktor úr az nem létezhet! Életemben eddig nem voltam férfival!
Hölgyem, akkor csak egy régi eset megismétlődéséről lehet szó, azzal a különbséggel, hogy akkor a keleti égbolton feltűnt egy fényes csillag…….! 😀
Eléggé megkutyult mondatok.
“de minden nem hívő ember számára is kiemelt nap, ”
A minden nem hívő is rengeteg vallást takarhat, mert a vallásokba beleszületik az ember, általában.