Ripost.hu
Arisztokratikus, légies kinézete, magas intelligenciája miatt akár budai úrilánynak is nézhetné az ember. Boggie azonban mindig tudatosítja: Csepelről származik.
Boggie története a legszebb példa arra, hogy kellő elszántsággal esélytelennek tűnő helyzetből is eljuthatunk a célig. Boggie mindig hangsúlyozza, hogy Csepelről, egyszerű munkáscsaládból származik.
Édesapám hegesztőlakatos, édesanyám szövő-fonó szakmunkás.
Szüleim a Csepeli Erőműben ismerkedtek meg egymással. Én is Csepelen nőttem fel, ott jártam iskolába. Egyszerű emberek vagyunk, családunkban egyáltalán nincs művész, aki, mondjuk, inspirált volna, valóságoscsodabogárnak számítottam különös hóbortjaimmal” – mesélte Boggie a Hello! magazinban, majd azt is elmesélte, munkás szülei mindenben támogatták.
Édesapja íratta be a zeneiskolába
„Édesapám például, aki egy kifinomult lelkű ember, jó érzékkel vette észre, mennyire csillog a szemem, amikor énekelek. Elvitt hát egy zeneiskolába. Sokat köszönhetek a pedagógusoknak is. Szinte hihetetlen, de a jóisten úgy rendezte, hogy mindig jó szándékú, segítő emberek vegyenek körül” – áradozik Boggie kedves szüleiről és környezetéről.
Forrás: Ripost.hu
Olyan nincs, hogy “egyszerű” munkáscsalád, csak munkáscsalád van. A munkáscsalád is család, se több, se kevesebb, mint más család. Ez olyan, mint a “keményen dolgozó kisember”. Mitől lenne kisemberebb az egyik, mint a másik? És nagyemberebb az egyik, mint a másik? Ez így nagyon degradáló, lesajnáló. Meg rasszista is, mert származás és anyagi helyzet alapján osztályozza az embereket.
Amúgy hajrá, Boggie!
“Arisztokratikus, légies kinézete, magas intelligenciája miatt akár budai úrilánynak is nézhetné az ember.”…Hát ennyit számít egy folyó…Ugye kedves Forgács Ági?…Az ember átsétál egy hídon és máris arisztokratikus, légies, magas intelligenciájúvá válik, mert Budán csak ilyen emberek élnek…Csepelen pedig egyszerű munkás kis emberek…Kedves Forgács Ági!- egy icipicit lapozgatni kéne, hogy milyen sok híresség került ki Csepelről szinte valamennyi területen (sport,tudomány, művészet, és sorolhatnám) …Tudom nem rossz indulatból fogalmazott így, csak valami nagyot akart írni hasonlat képen. Sajnos nagyon rosszul sikerült…üdvözlettel “lolka” “Boggie büszke arra, hogy csepeli lány”…Én is nagyon büszke vagyok és nagyon sok sikert kívánok!
Forrás: Ripost.hu
Már mitől lenne különb egy budai,mint egy csepeli??
Hacsak attól nem,hogy az agyament előítéletek,a sznob-és “proccizmus” megbélyegzi őket.
Ez az a ritka pillanat, amikor egyetértek minden előttem íróval.
Nagyszerű munkáscsaládból származom és éppen olyan büszke vagyok rá, mint bárki a családjára.
Én meg arra vagyok büszke, hogy Csepel lakosságának 80%-a vidékről származik, az ország minden tájáról. Az ország kivonata a dolgosabb fajtából.
Bízzunk benne, hogy valóban tehetségének megfelelő pályát fog befutni. Jó alkalom a ma esti fellépése, annak elindulására. A többi a szorgalmán, embersége révén múlhat, alakulhat.
Remélhetőleg nem jut a korábbi néhány művész sorsának megtört pályájára.
ez a forgács ági meg egy egyszerű budai bunkó, akinek a családja életében egy fűszálat nem tett keresztbe, a bunkó lányuk meg egy huszadrangú internetes magazinban írkál semmitmondó bekezdéseket, Csepelről meg azt képzeli hogy ott kormos képű kékruhás gyári munkások vedelik a sört naphosszat, este meg végigvernek a családon.
Akinek kín magyarnak lenni, annak nem kell erőltetni……..
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom…
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, –
Én mit tegyek már? – romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.
Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?
Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, –
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!
Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
– Mint őrület, mely bennem kavarog –
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, – élni akarok!
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, – inkább meghalok!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
1919
Mindene van a kicsikének, csak hangja nincs.
Most hallottam először Bogi számát. Sajnos meg kell mondanom őszintén, miután elénekelte, azt mondtam otthon, csodálkozom, hogy egyáltalán bejutott a döntőbe. Rendkívül gyenge volt a szám, az előadást megilletődöttség hatotta át.
Ne bántsátok Buggit!
Mégiscsak a mi lányunk!
De miért szégyelli és nem magyarul, hanem valami angolra hasonlító nyelven ad elő?!
Amúgy nem teremhet mindig olyan őstehetség e földön mint Kovács Jóska!
Legyünk szerények, elégedjünk meg Tabáni Pistivel vagy Csimifia Krisztiánnal! 😀
Sok budai ember jár – járt dolgozni vagy megtollasodni Csepelre… Ők bizonyára szégyellik is magukat emiatt – vagy talán az innen szerzett vagyon mindent felülír?
Ostoba egy cikk és még nagyobb ostobaság átvenni. 🙁
Ezt hallgassátok jobb mint a versenyszáma https://www.youtube.com/watch?v=5qrGOi41iwE
Valóban jó.