Egy tragikus merénylet alternatívái
A Popovici-féle 1906-os föderális államszerkezet közigazgatási térképe
Ferenc Ferdinánd uralkodása a legnagyobb valószínűség szerint egy megváltozott, és a világtörténelem menetét is másként alakító monarchikus államszövetséget eredményezett volna, – erre a következtetésre jutott több elismert történész.
Tavaly június 28-án volt az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet 100. évfordulója. A centenárium alkalmából megrendezett számtalan tudományos szimpózium és konferencia közül is kiemelkedik az az alternatív történelmi tanácskozás, amelyet Bécsben, a Mária Terézia által 1754-ben alapított patinás Diplomáciai Akadémián tartottak meg, több nemzet történészeinek közreműködésével, 2014 novemberében.
A konferencia nem igazán széles körben publikált konklúziói nem csak önmagukban, hanem magyar vonatkozásai miatt a történelem iránt érdeklődő hazai olvasók számára is érdekesek lehetnek. Az irányadó álláspont szerint a történelemtudományokban nincs értelme a „mi lett volna, ha?” kérdésfeltevésnek, de ezt a nézetet nem mindenki osztja maradék nélkül, köztük Richard Ned Lebow, a londoni Kings College háborús tanulmányok professzora sem.
Lebow professzor szerint az alternatív történelem nem csak a múltról szól, hanem tanulságokkal szolgál a kortárs politikusok és döntéshozók számára. Az alternatív történelmi szemlélet az adott helyzet adta reális döntési lehetőségeket, és azok lehetséges következményeit veszi számba.
Mindehhez hozzáfűzte, hogy mind a múltban, mind pedig a jelenben a politikai vezetők hajlamosak eltúlozni az események irányítása feletti képességeiket, amely – miként azt éppen a világháborúk története bizonyítja – nem egyszer járt már végzetes következményekkel. „ Ha valaki rossz feltevéssel indít, végig azon az úton marad. Ez történt 1914-ben is.” –nyilatkozta Richard Ned Lebow a BBC-nek.
Egy tragikus merénylet alternatívái
Az első világháború kirobbantásához a Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Zsófia főhercegné ellen Szarajevóban 1914 június 28-án elkövetett merénylet szolgáltatta a casus bellit. De lett-e volna háború, és fennmaradt volna-e az Osztrák-Magyar Monarchia, ha a trónörökös nem esik a merénylet áldozatául? Ez a kérdés állt a bécsi Diplomáciai Akadémián megtartott tanácskozás középpontjában. A „mi lett volna, ha?” kérdése a konferencia résztvevői közül egy valakit bizonyosan személyesen is érintett.
Camilla Habsburg zu Lotharingen főhercegnő, az uralkodói ház leszármazottja szerint a konferencia által felvázolt történelmi forgatókönyv nagyon érdekes, és megvalósulása minden bizonnyal nem csak a családja, hanem a világtörténelem sorsát is másként befolyásolta volna. Richard Ned Lebow úgy véli, hogy ha Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói merényletet, megelőzhető lett volna az első világháború. „Ferenc Ferdinánd volt a legerősebb szóvivője az Osztrák-Magyar Monarchia békéjének. Személy szerint úgy vélte, és ebben nem is tévedett, hogy egy Oroszországgal szembeni háború mindkét birodalom végét jelentené.” – nyilatkozta Lebow professzor.
Mindehhez hozzátette, hogy a trónörökös elleni merénylet ezt az erős féket távolította el a háborúhoz vezető folyamatból, egyszersmind ürügyet és ösztönzést adott a háború kirobbantásához. Holger Herwig, a University of Calgary professzora mindezzel egyetértve hozzáfűzte: „ Az Osztrák-Magyar Monarchia nagy valószínűséggel magától nem omlott volna össze, ha nem megy a háborúba.”
A konferencia résztvevői arra törekedtek, hogy választ találjanak, lett-e volna más, reális alternatív stratégia a háború megelőzésére. A többségi álláspont szerint Ferenc Ferdinánd trónra lépése és reformtervei megvalósítása megfelelő alternatívát jelentett volna az első világégés elkerüléséhez.
Bécsben és Budapesten sem kedvelték
Ferenc Ferdinánd (1863 – 1914) I. Ferenc József császár öccse, Károly Lajos főherceg fia volt. A császár elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg máig tisztázatlan hátterű mayerlingi halála után az öröklési sorrendben Ferdinánd apja lett a trón várományosa, majd Károly Lajos 1896. március 19-én bekövetkezett halála után Ferenc Ferdinánd vált a trónörökössé.
Az idős uralkodóval és a Hofburg köreivel Chotek Zsófia cseh grófnővel 1900. július 1-én megkötött rangon aluli morganatikus házassága után romlott meg a kapcsolata. A Ferenc Józseffel fennálló hűvös, távolságtartó viszonyt a Monarchia megreformálásával kapcsolatos elképzelései még tovább rontották.
A trónörökös Budapesten sem örvendett különösebb népszerűségnek, reformtervei megvalósítását az 1867-es kiváltságok megnyirbálására tett elfogadhatatlan törekvésként értékelték. A trónörökös legfőbb magyar ellenlábasai gróf Tisza István és ifjabb Andrássy Gyula gróf voltak. Szemben a bécsi udvar és a budapesti parlament ellenszenvével, a Monarchia szláv nemzetiségi mozgalmai törekvéseik legfőbb patrónusaként tekintettek Ferenc Ferdinándra.
Reformiroda a Belvedere-kastélyban
A bécsi Belvedere-kastély, a trónörökös rezidenciája, és a “reformiroda” helyszíne volt
Ferenc Ferdinánd rendkívül akkurátusan készült leendő hivatala elfoglalására. Meggyőződése szerint a Monarchia mint államalakulat politikai túléléséhez a dualista államszerkezetet felváltó, és a Duna-menti birodalom etnikai összetételének megfelelő új, föderalista berendezkedés kialakításán át vezet az út. Trónra lépése után II. Ferencként kívánt uralkodni, és előre elkészítette azt az átfogó államjogi reformtervet, amely a Monarchiát trialista monarchikus államszövetséggé alakította volna át az uralkodói hatalom megszerzése után.
Tanácsadó testületét rezidenciáján, a Belvedere-kastélyban állította fel. Elképzelése szerint a Monarchia népcsoportjain belül a szlávság alkotná a trialista berendezkedés harmadik pillérét. A trónörökös tanácsadó testülete az 1908-tól működő úgynevezett katonai hivatal égisze alatt tevékenykedett, amelynek meghatározó tagja volt többek között Alexandru Vida-Voevod román, Milan Hodza szlovák és Ottokar Theobald Czernin gróf cseh politikus, valamint Kristóffy József volt magyar belügyminiszter, aki az általános választójog bevezetéséért szállt síkra.
Ez államjogilag megszüntette volna az 1867-es osztrák-magyar, illetve az 1868-as magyar-horvát kiegyezésen alapuló magyar-horvát uniót. A dualista államberendezkedés megszüntetésével Magyarország a föderális államszövetség többiekével azonos jogú tagjává vált volna. A föderáción belül Ferenc Ferdinánd a mindenkori uralkodónak erős központi irányítószerepet szánt.
A háború legfőbb ellenzője
Ferenc Ferdinánd tudta, hogy a Monarchia, mint közép-európai nagyhatalom fennmaradásához az elkerülhetetlen modernizáción kívül a „balance power”, azaz a nemzetközi külpolitikai egyensúly térségbeli fenntartása is elengedhetetlen feltétel. Felismerte egy esetleges nagyhatalmi háborús konfliktus Monarchiára jelentett veszélyeit, és ezért mereven ellenzett minden olyan háborús kalandot, amely a reformterveire, és a Duna-menti birodalom megerősítésére jelentett volna kockázatot. Mindenáron szerette volna elkerülni egy Oroszországgal szembeni háborút, „… nehogy a cár és a császár egymást trónjáról letaszítva, szabad utat engedjenek a forradalmaknak.” Mindezek utóbb látnoki szavaknak bizonyultak…
Annak ellenére, hogy a budapesti parlament a magyarság elleni támadásnak tekintette a trónörökös törekvéseit és Ferenc József udvara is „eretnekként” tekintett a főhercegre, kétségtelen, hogy Ferenc Ferdinánd trónra lépésével és reformtervei megvalósításával nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna az első világháború. Az európai nagyhatalmak is csak későn ébredtek rá, hogy a Monarchia megsemmisítése olyan politikai vákuumot és feszültségforrást teremtett Európa szívében, amely –többek között- felemelt egy Ferenc Ferdinánd életében még a bécsi és müncheni bohémvilágban bolyongó zavaros gondolkodású fiatalembert, hogy majd Adolf Hitlerként ismét meggyújtsa a világégés kanócát.
Otto von Bismarck gróf a „vaskancellár”, és a német egység megteremtője szerint „Ha nem létezne az Osztrák-Magyar Monarchia, fel kellene találni.” Winston Churchill, „A második világháború” című forrásértékű visszaemlékezésében maga is elismerte, hogy a Monarchia megsemmisítése volt a nyugati hatalmak egyik legnagyobb baklövése az első világháború végén. Csak remélni merjük, hogy a múlt és az alternatív történelem tanulságait még időben megszívlelik a jelen döntéshozói.
Fotók: wikimedia.org
Forrás: Origo
A Monarchia azért lett szétverve, mert az orosz cárt felháborította hogy az 1880-as berlini konferencia Bosznia protektorává tette a Monarchiát. Saját magát tekintette a balkáni népek protektorának a török kiüzése után. Elküldte ügynökeit Franciaországba, akik pénzelték az ottani zsidó újságírókat, akik elkezdték a “Destroyez l’Autriche-Hongrie!”, “Romboljátok le Ausztria-Magyarországot!” kampányt, amit aztán szívós munkával elültettek a politikusok agyában. A kampányban az angol Seaton-Watson is tevékeny részvevő volt.
Tarjányi László szerint a nem zsidók, hülyék mint a segg.
Bolond lyukból bolond szél fúj!
Ezért kéne eldugulnod.
Pár zsidó újságíró szétver egy monarchiát.
Ez nagyon bolond szél.
Nem én találtam ki, nézz utánna! Egyébként sem a felvásárolt újságírók verték szét a Monarchiát, hanem a politikusok akik a lapokat olvasták! Nem Goebbels találta ki, hogy amit sokszor olvas vagy hall az ember, azt egy idő után igazságnak fogja tartani!
Ne velem vitakozz, ha van hozzászólnivalód a cikkhez, azt kommentáld!
Egyébként meg küldök direkt neked egy videót! 😉
Arról nem tehetek, hogy szereted elhinni az ilyesmiket.
Videót meg kár küldened, mert élt a térségben rokonom.
Tőle kb. 500 méterre robbant t fel egy /polgári/ busz.
Még sem ítélünk egyik oldal javára sem.
Te innen megteszed.
Bravó.
Tudom a “magyarok nem végeznek félmunkát.”
Így van, ez a bizonyíték hogy a magyaroknak semmi közük a holokauszthoz! Szíveskedjenek a németeket pumpolni! Sietni kell mert a kölni kalifátus nyilván nem fog jóvátételt fizetni, hanem esetleg kérni!
Na ez vagy te.
Egy beteg ember.