Csepel.info

Hírszerző

Volt már maga a “gonosz”, az ország “széjjelesésének” okozója; alacsony keresetű szociális munkások bérének további csökkentője, és persze kívánatos, de illuzórikus cél, azelőtt, hogy mostanra az egyik legfőbb gazdaságpolitikai prioritássá lépjen elő: a Hírszerző összeszedte, miket mondott Gyurcsány Ferenc az adócsökkentésről az elmúlt fél évben.

A Hírszerző egy éve már összegyűjtötte, mennyi mindent gondolt a 2006-os választási kampánytól kezdve a(z akkor még koalíciós) kormány vezetője az adócsökkentésről, most újra megtették. Az alábbiakban a cikket idézzük.

Kezdjük a “távoli múlttal”: tavaly nyáron – legalábbis a mostani állapotokhoz képest – szinte még idillinek tűnt minden. Valószínűleg ezért beszélt a nyugdíjasokat amúgy is különösen kedvelő kormányfő június 30-án egy budapesti fórumon hallgatóságának arról, hogy “Magyarország olyan évekre kíván készülni, amelyekben újra a gyarapodás, a növekedés és a megerősödés lehet a mindennapok élménye”.

A nyári kánikulában, az uborkaszezon közepén a politikusok általában amúgy sem traktálják túl cizellált üzenetekkel hallgatóságukat. (Emlékezzünk még a kormányfő kommunikációs tanácsadójának klasszikussá vált mondatára, szintén egy nyugdíjas fórumon 2007 júliusában: “önök még nincsenek is felkészülve arra a sok jóra, ami az elkövetkező három évben következni fog”.) Mivel pedig a nyugellátásban részesülők amúgy sem célcsoport összeállításunk tárgya szempontjából, a kormányfő (helyben) nem sok kockázatot vállalt, amikor úgy beszélt az adócsökkentésről: a kérdés lényege, hogy “amit nyerünk a költségvetés oldalán vagy az adócsökkentés oldalán, nem veszítünk-e többet azáltal, hogy az ország széjjelesik? Hogy az országban milliók érzik úgy, hogy rájuk nincsen szükség?”.

Nem fog begyűrűzni

Igaz, ekkor még valóban csak Amerikában tombolt a hitelválság, és a magyar kormánynak “csupán” a hazai gazdaság felpörgetésére, a versenyképesség javítására kellett koncentrálnia – legalábbis akkor úgy tűnt. Ennek egyik eleme a gazdasági szereplők által már évek óta hajtogatott köztehercsökkentés, elsősorban persze a munkabérek oldalán. Ehhez persze a költségvetés kiadási oldalához is hozzá kellene nyúlni, ami ekkor szinte még tabunak számított a kormány részéről.

A Corvinus egyetemen szeptember közepén legalábbis még úgy reagált a kormányfő az immár nem koalíciós partner SZDSZ kritikáira, miszerint a kiigazítás közben a “szociális transzferekhez nem nyúlt a kormány”, hogy “szociáldemokrataként azt gondolom, ez helyes”. Különben is, az egészségügy kivételével “a többi területen, amit lehetett, megtették” a reformokat illetően, bizonyára emiatt látta úgy a miniszterelnök, hogy “a szociális különbségek csökkentek, az üzleti környezet, az ország regionális pozíciója javult”. (Sőt, ehhez az MSZP szeptember 13-i politikai évadnyitóján még azt is hozzátette, hogy a nehezén már túl vagyunk, “csak ezt még nem ismerte fel” az ország: “mint a futó a célban: először csak a fáradtságot érzi, az öröm később jön”.)

Az “egyszerű emberek sorsa” retorikai toposzával szívesen élő miniszterelnök a következő alkalommal – szeptember 29-én a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének csúcstalálkozóján – egy “24 órában, hetente hét napon működő bentlakásos idősotthonban dolgozó 45 éves asszony” példájával sokkolta a megjelenteket, akinek “a fizetése bruttóban 110 ezer forint”. Az adócsökkentés gátja akkor az volt, hogy “nem tudom azt mondani – és azt tudom önöknek mondani, nem is fogom azt mondani neki -, hogy: csökkenteni fogom a béredet, azért, mert adócsökkentést kívánnak tőlem”.

Hiszen “nincsen radikális adócsökkentés radikális állami és jóléti reform nélkül. De az adócsökkentéssel járó radikális állami és jóléti reformot a leánykori nevén úgy hívják, hogy brutális megszorítás. Brutális megszorítás.”

Alig egy héttel később a még mindig szociális romlás velejárója az adócsökkentés. “Mert adócsökkentésből nem lesz képzettebb magyar polgár. Adócsökkentésből nem tudjuk előállítani azt a helyzetet, hogy sokkal többen járjanak bölcsődébe és naponta kapjanak egy tányér levest” – fogalmaz a kormányfő. A mondat egyébként a “Megegyezés”-ről tartott vitanapon hangzott el. Emlékeznek még rá? Ez az, amit a kormányfő úgy jellemzett, “a nyugodt gyarapodás programja, mert egyszerre képviseli a gazdaság megerősödéséhez szükséges lépéseket, és óvja a szociális biztonság ügyét”, van benne “képesség messzi látni, van benne erő”.

Igaz, ekkor a “külvilágban” már tombol a hitelválság, csődben a Lehman Brothers, zuhan az euró és a tőzsdeindexek, Nyugat-Európában pedig sorra hozzák a válságintézkedéseket. Még szerencse, hogy a kormányfő értékelése szerint “a rendszerváltozás óta most a legerősebb az állam finanszírozó képessége. Kormány olyan pénzügyileg stabil államháztartási helyzetet nem állított elő, mint amit mi az elmúlt két évben közösen”. Aztán szűk három héttel később, az október 23-i hosszú hétvége előtt a jegybank pánikszerű kamatemelése ellenére is csak órákon – és elsősorban persze az IMF hitelen – múlik, hogy elkerüljük az államcsődöt, a forint, és a BÉT összeomlását.

Csúcsra járatott elképzelések

Napokkal korábban, október 18-án van azért még egy Nemzeti Csúcs, ahol az adócsökkentés természetesen lényeges szerepet kap. Sokan szorgalmazzák, és a kormányfő sem zárkózik el tőle, de időt kér, mert az azonnali adócsökkentés “az állam cselekvőképességét” csökkenti “olyannyira a válság időszakában, hogyha majd kell, esetleg ne tudjon beavatkozni, védeni a polgárok és védeni a vállalkozások érdekeit”. Szükség lesz adócsökkentésre – ismeri el a kormányfő, de szerinte egy “3-4 százalékos növekedéshez visszatérő gazdaság” teljesítménye enged meg 3-500 milliárd forint adócsökkentés. Ez – mivel éppen egy nappal korábban ismertették az először átdolgozott költségvetést, amely 3 helyett immár csak 1,2 százalék bővüléssel számol – akkor mondjuk úgy, hogy “közép távú” célnak tűnt.

Közben azért a kormányt folyamatosan adócsökkentéssel nyaggató (és az ügyben persze távolról sem konzisztens álláspontot képviselő) Fidesz, és annak elnöke is megkapja a magáét október 22-én a közszolgálati rádióban. “Orbán Viktornak mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe, ez pedig adócsökkentés. Aki brutális adócsökkentést ígér, annak brutális kiadáscsökkentést is kell csinálni, ez politikai-szakmai felelőtlenség, elcsábítása az országnak, de tarthatatlan pozíció” – mondja a kormányfő.

November végén – amikor már “csak” a recesszió mélységét, és időtartamát becsültük alul – már kezd rákanyarodni a kormányfői retorika a mostani pályára. A november 26-i kormányülés után Gyurcsány Ferenc arról beszél, csak belső átcsoportosítás képzelhető el az adórendszerben, “hogyha komolyan vesszük az egyensúlyra való törekvést”, így “nem lehet úgy adócsökkentést ígérni, hogy ez máshol ne járjon más adóterhek növelésével”. Ugyanerről beszél a kormányfő december 5-én, a Vállalkozók Napján rendezett gazdaságpolitikai fórumon, ahol kijelenti: “érdemi, jelentős adócsökkentésre 2009-2010-ben nincs lehetőség, adószerkezeti átalakítást lehet megtenni” – ezt a kijelentését kéri most számon a kormányfőnek az SZDSZ.

És végül…

Aztán – immár január 13-án, a hitel megállapodás végrehajtását ellenőrző IMF vezér, Dominique Strauss-Kahn jelenti ki, hogy “általános adócsökkentésnek most nincs tere Magyarországon, de ez nem jelenti azt, hogy átcsoportosításra ne lenne lehetőség”, amit másnap reggel a köztévében a kormányfő is megismétel: “általános adócsökkentésre sincs esély, de át kell rendezni az adóterheket”.

Ezután következik a sorban a közgazdászokkal folytatott hétfői találkozó, ami után arról beszélt Gyurcsány Ferenc: “átfogó reformokra van szükség, az elsődleges feladat pedig a munkabérre rakodó terhek csökkentése kell, hogy legyen”. Hogy pontosan mit is jelent ez, azt nem árulta el, de kérdésre válaszolva közölte: “azzal nem mennénk semmire, ha egy százalékot ide teszünk, egyet meg oda”. Majd kedd délutáni sajtótájékoztatóján ezt annyival egészítette ki, hogy olyan adóreformra van szükség, amely érdemben csökkenti a munkabérre rakódó terheket, de az összes adóbevétel nem csökkenhet.

Forrás: Hírszerző

This entry was posted on 2009. január 28. szerda at 09:28 and is filed under Gazdaság, Pártok. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.