Csepel.hu
Kvasznay Gulyás Margit festőművész emlékére életművét reprezentáló művészeti album jelent meg a csepeli önkormányzat támogatásával november 18-án. A könyvet Burány Tamás nyomdász mutatta be az Erdei Éva Galéria Kvasznay Péter Termében összegyűlt baráti társaságnak.
Az impozáns kötet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete egykori tagjának festményeit és papír kollázsait tartalmazza, melyet a nyomdai előkészítő alapos és kitartó munkával válogatott össze.
Erdei Kvasznay Éva művészetszervező képzőművész édesanyjára a következő szavakkal emlékezett: „Az alkotó nemcsak művészetével hagyott nyomot maga után. Aki megszületett egyszer erre a világra, az nem távozhat belőle nyomtalanul” – tette hozzá a képzőművész.
A könyvbemutatón bejelentették, hogy a néhai festőművész tiszteletére a megalakul a Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság. Ötletadója Kiss Ferencné elnök szólt a résztvevőkhöz: „Nagyon sokan szenvedünk attól, hogy értékvesztett világban élünk, nincsenek igazi példaképeink. Ez a mottóm hívta életre a baráti közösség létrehozását. Bele kell kapaszkodnunk azoknak az embereknek az életpéldájába és hagyatékába, akik olyan értékteremtő dolgot hagytak ránk, amitől szebbé válik életünk” – tette hozzá az elnök.
Ezután az esemény résztvevői baráti beszélgetést folytattak, melybe többek között Ábel Attila alpolgármester is bekapcsolódott.
Forrás: Csepel.hu
“Mindörökké Dárdai, még ha ki is kapunk”
Igen Tisztelt Dárdai Pál, Kedves Pali!
Mindenek előtt KÖSZÖNÜNK NEKED mindent, amit tettél, e néhány hét alatt. Nem elsősorban a magyar labdarúgásért, hanem a MAGYAR SZURKOLÓKÉRT, és azokért is akik valamilyen oknál fogva nem szurkoltak.
Köszönjük, hogy hitelességeddel, a végzett munkáddal, annak eredményével hitet, önbecsülést adtál a Magyar Népnek! Köszönjük, hogy bebizonyítottad, van a tisztességes, becsületes munkának jövője, melyre mindenkor lehet hosszú távon alapozni, mint KŐSZIKLÁRA. KÖSZÖNJÜK azokat az őszinte megnyilvánulásaidat, amelyekkel szakmailag bizonyítottad rátermettségedet, arra amit oly elkötelezetten csinálsz. S KÖSZÖNJÜK, hogy a szurkolókhoz, emberekhez a rád jellemző őszinteséggel, szeretettel tudtál nyilatkozni, beszélgetni velünk.
Útravalóul ENGEDD meg, hogy Hevesi Tamás által szerzett művével kívánjunk Neked és Kedves Családodnak jó egészséget, boldogságot, és sok sikert a szeretteid körében, s mindent megköszönve, amit értünk tettél.
“Sokszor reggel, arra ébredünk,
Vajon meddig, mehet ez így?
Lehullunk, s újjá épülünk
Csak addig, míg dobban a szív…….”
Sírunk-nevetünk, zuhanunk-lebegünk,
Szárnyalunk-és süllyedünk,
Néha földhöz csapódunk, majd újra felszállunk,
Az angyalokkal imádkozunk.
Csak szállj tovább, hisz előtted az út,
Csak szállj rád még annyi minden vár,
Csak szállj tovább, hogy a múltnak mit adunk,
Az mindig csak rajtad áll
Van úgy, hogy érzed, a leszálláshoz érsz,
S megpihenni szeretnél,
Átadni a helyet, hogy felszállhasson más,
Csodás küldetést teljesítettél.
Csak szállj tovább, hisz előtted az út,
Csak szállj rád még annyi minden vár,
Csak szállj tovább, hogy a múltnak mit adunk,
Az mindig csak rajtad áll
Hány és hány millió dobbanás?
S mi csak, repülünk tovább.
Hány és hány ezer megtorpanás,
Ez csak egy átutazás.
Csak szállj tovább,
Hisz előtted az út.
Csak szállj rád még annyi minden vár,
Csak szállj tovább, hogy a múltnak mit adunk,
Az mindig, csak rajtad áll.
Voltunk és vagyunk, mert haladni muszáj.
Zavartan repkedünk, indulunk s megérkezünk.
Születünk, s elleszünk…. . . . . . . .”
Azért rúghattunk volna mi magyarok is egy gólt!
Öngóllal 2:1-et jáccani?!
“gólszerzők: Nikolics (86.), illetve Ignasevics (49.), Kerzsakov (80.)”
Ezért aztán beállhatott a Dárdai! 😛 😀
“Mindörökké Dárdai, még ha ki is kapunk”
Vajon miért szerettük meg újólag ennyire a “Pali gyereket,” aki belőlünk nőtt ki, tőlünk indult a nagyvilágba, szerencsét próbálni?
TISZTELT MAGYARORSZÁG!!!
Tegyék a szívükre a kezüket és kérdezzék meg önmaguktól, hogy mennyire tudunk még őszinték lenni magunkkal, másokkal környezetünkkel??? Sajnos a “nagy hazudozó” olyan mélyre vetette a hazudozó magját, hogy szinte belátható ideig kiirthatatlanná lett.
Azóta naponta gátlástalanul, következmények nélkül belehazudunk egymás képébe, szemébe, szemrebbenés nélkül, szinte minden szinten. Alig, alig olvasható, hallható egy-egy őszinte megnyilvánulás, amely a realitás talaján magában hordozza a tisztességes biztatás esélyét is.
Dárdai Pál, szerintem azzal vette le elsősorban lábukról az embereket, hogy az első perctől, őszinte hangot, csevejt “ütött meg” mindenkivel. Persze, kellett egy kis reménysugár is, ami az eredményekben nyilvánult meg. Az emberek látták, hallották, hogy amit mondott, “a jól elvégzett munka” egybeesik az eredménnyel, a látottakkal. Tehát nem csapott be sem játékost, sem a szurkolót, sem az emberek hadát, így megnyerte az általa “kitűzött csatát.” Ő nem buta, ne tudná, előbb utóbb “reflektorfényre lépnek” az irigyek, és tücsköt bogarat elkezdenek hinteni, mert nekik semmi sem drága, ugyanis a “jó létük a tét,” semmiért. Ők azok a típusú emberek, -sokan vannak,- akiknek a József Attila által megfogalmazottak soha sem voltak elegendőek.
“S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”