MHO
Álláspont. Nem kéne annyira verni bizonyos helyeken a tamtamot, miszerint a devizahiteles mentőcsomag inkább a bankok, mintsem az adósok érdekeit szolgálja.
A Magyar Nemzeti Bank friss jelentése szerint ugyanis az ügyfelek döntő részének jelentősen csökkennek a terhei, példának okáért a friss kalkulációk szerint jóval mérséklődnek a tőketartozások.
De beszéljenek a számok: a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb számításai szerint egy tipikus devizaadósnál a szerződéskötéskori tőketartozás 5,6 millió forint volt, ez ma 7,5 millió forint, az elszámolás után pedig hatmillió lesz. A törlesztőrészlet kezdetben negyvenezer forint volt, ma 78 ezer, az elszámolás után pedig 56 ezer lesz. Magyarán, a devizahitelesek döntő része jól jár!
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: a kormány és a jegybank minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy véget érjen ez a negatív sztori. A Magyar Bankszövetség álláspontja szerint jövő őszre a kölcsönök túlnyomó része forintosítva lesz, utána pedig a hazai bankok „megtisztulva” üzemelhetnek.
Szóval azért nem kellene heccelni az érintetteket, mert fogyasztóvédelmi szempontból születtek a döntések ebben a témakörben – ezermilliárdos teher nehezedik a bankokra. Pedig mondhatta volna azt is „állambácsi”, hogy teljesítmény nélkül akartak nagyon sokan jobban élni – hitelből –, de az álom kipukkadt, és a megoldás kulcsát találják meg maguk az érintettek. Ehelyett azonban az Orbán-kormány szembement a bankokkal, sokszor kockáztatván a hazai pénzügyek stabilitását is, és rájuk terhelt mintegy ezermilliárdot – a hitelcsapda fedezeteként. Jegyezzük meg, hogy a válság előtti években sem volt sokkal masszívabb a magyar gazdaság, mint jelenleg. Ugyanakkor irdatlan mennyiségű hitelt vettünk fel: nem beruházásra, fejlesztésre, amiből több munkahely és jövedelem képződik, hanem fogyasztásra. Ráadásul túlnyomórészt devizában – ennek a levét isszuk most.
Fontos elem az is, hogy a folyamat békés körülmények között zajlik: nem szakadt be a forint, a Magyar Nemzeti Bank pedig hozzányúlhat a devizatartalékhoz. Pont azért, hogy a devizahitelek kivezetése megtörténjen. Persze lehet azt mondani, hogy várjuk ki a végét, és csak később osszunk-szorozzunk, azonban az állami hatóságok által tisztességtelennek minősített kölcsönök kora hamarosan lejár. Ráadásul azt mérlegelni kell, hogy a devizahitelek azonnali megsemmisítése esetén, vagy egy hatósági, például 150-160-as svájcifrank-árfolyam-alkalmazásnál mi lett volna. Nem nehéz kitalálni, pénzpiaci pánik, bankok nemzetközi leminősítése, Magyarország lerontása, spekulatív tranzakciók, csődkockázati felár drasztikus megugrása, amelyet jegybanki alapkamat-emelés követett volna, és vágtató infláció. Arról nem is beszélve, hogy egy európai demokratikus jogállamban a törvényhozásnak nincs joga ahhoz, hogy beavatkozzon polgári jogi szerződésekbe.
Valószínűleg – az ellendrukkerek táborából – sokan abban reménykedtek, hogy olajjal olt majd tüzet a kormány. Úgy tűnik, ez a hajó – végleg – elment.
Egyszerűen tehát nem igaz, hogy maximálisan a bankok érdekei szerint született meg a devizahiteles mentőcsomag. Hogy a bankok örülnek, amögött csak az van, hogy korábban rosszabbra, drasztikusabb állami beavatkozásra számítottak. Cseppet sem mellesleg, a devizahitelesek még mindig nyerésben vannak az eredeti felálláshoz képest – csak „többre” számítottak. A fent részletezett gazdasági-pénzügyi okok miatt azonban azt nem tehette meg az állam, mint az önkormányzatokkal, hogy a tartozásaikat átvállalja.
Most az érintettek – az állam, a bankok és az adósok – abban érdekeltek, hogy béke legyen.
Amennyiben pedig sikerül az eredeti elképzelések alapján lezongorázni a devizahiteles mentőakciót, a nyugati nyomás is enyhül majd. Csak józanság, és pár hónap múltán a hitelminősítők is javítanak rajtunk. Visszakerülhetünk oda, ahol már ott kellene lennünk,
a befektetői kategóriába.
Az ország pénzügyi stabilitása a tét.
Forrás: MHO
