Csepel.hu
Nem kell ahhoz Csepelről kimozdulni, hogy híres és érdekes művészekkel, újságírókkal, és politikusokkal találkozhassunk. Ez szeptember 19-én este is így volt, amikor is a Nagy Imre ÁMK-ban, olyan művészek nyitották meg Szécsi Ilona fotókiállítását, akik meghatározó szereplői hazánk kulturális életének.
A Petrás Mária által elénekelt első csángó népdal után az est háziasszonya Bánátiné Pap Katalin először Borbély Lénárdot, Csepel alpolgármesterét, majd a művésznő kedvelőit, barátait és a megjelent érdeklődőket köszöntötte. Név szerint nem is tudott volna mindenkit köszönteni, mert nagyon sok ismert ember jött el, hogy kedvét lelje Szécsi Ilona fotóin.
Először Pálffy Katalint konferálta fel, aki a művésznővel kapcsolatos, személyes élményeit osztotta meg a jelen lévőkkel, és kiállítás körülményeiről beszélt. Döbrentei Kornélt ezúttal nem költői mivoltában láthattuk, hanem mint a kiállítás megnyitóját, aki saját érzéseivel és látásmódjával mutatta be a fotóművészt.
„Úgy gondoltam, hogy csak egy pár szót szólok, de Szécsi Ilona művészetét ismerve és szeretve, egy rövid tizennyolcezer soros bevezetőt tartok. Csak a derű óráit számolom, írja Szabó Lőrinc Mozart zenéjét hallgatva és annak hatására. Vannak lélekemelő pillanatok. Magam is így vagyok, amikor Szécsi Ilona kiállítását végignézem, holott a derűs képmegjelenítések ellenére, megérzem a mély tragikumot is. Nézzünk a tükörbe, már ha van hozzá, és miért ne lenne erkölcsi bátorságunk. Kik is vagyunk? Ha valóban tudni szeretnénk a választ, akkor nézzünk inkább Szécsi Ilona, azaz Tündér Ilona lencséjébe. Szécsi tündérkedik a masinával, de nem hamiskodik, nem ferdít, fals illúziókba nem ringat, ám felszínre hozza azt az utolérhetetlen vágyat, hogy mik lehetünk, vagy mivé szeretnénk válni.
Tündér Ilona nem idealizál, de képei láttán mosolyhálós arcunkból kihalássza a jót, mert hite szerint jónak születtünk. Ez a képrendszer kiszolgáltat, ám önismeretre kényszerít. Ilyenek vagyunk, ilyen is lehetek? Az itt kiállított embereket zömében, személyesen ismerem. Olyanok mint a szeizmográf, rajtuk a földrengés, a lélek tektonikus mozgásait érzékelem, még a derű mögött is. Mert átviharzik az ábrázatokon. Talán éppen ettől hitelesek, mint a fuldoklónak, akinek egy perc az élete. Csak ez meg van örökítve. A pillanat megáll, mint a cseppkő. Igazságba dermedt gyöngy.
A művészek arcai közül akadnak megfejthetetlenek, rejtélyesek, kiszámíthatatlanok, nehezen lencsevégre kaphatók, de Tündér Ilonán nem lehet kifogni. Képei mindig az életért ágállnak, a múlandóságból visszaidézhető maradandóságért. A világosságért. S lőn világosság”– fejezte be megnyitóját Döbrentey Kornél. Őt Sinkovits – Vitay András követte, aki a költő szorosan idekapcsolódó versét szavalta el.
Szécsi Ilona fotóművészt Borbély Lénárd virággal köszöntötte, majd egy kicsit magáról, a csepeli tanári életútjáról és terveiről is beszélt. A megnyitót záró kötetlen beszélgetések által megismerhettük azokat az embereket, akik megtisztelték jelenlétükkel Szécsi Ilonát. Mindez egy olyan megismételhetetlen momentuma volt a megnyitónak, amit már nehezen lehet megismételni ebben a formában. Nagyon bánhatja, az aki nem volt jelen. Viszont jó hír a távolmaradóknak, hogy a fotókat még október 15-ig megtekinthetik, hétköznapokon 9-19 óráig, szombatonként 9-13 óráig.
Forrás: Csepel.hu
Keresem Szécsi Ilona fotóművész E-mail címét, hogy direktben felvehessem vele a kapcsolatot.