MNO
Nyolcvanöt éves korában elhunyt, és halhatatlanná lett Sándor Károly 75-szörös válogatott labdarúgó, az Aranycsapat állandó tartalékja, e titulusnak valamelyest ellentmondóan kora és talán a magyar futballhistória legkiválóbb jobbszélsője.
Ahányszor végleg távozott valaki az Aranycsapatból, és szomorú kötelességünknek eleget téve visszaszámláltunk, hogy már csak hárman, ketten maradtak, illetve egyedül Buzánszky Jenő, mindannyiszor joggal éreztük úgy, hogy méltánytalanságot követünk el a még köztünk lévő tartalékokkal, elsősorban Tóth II-vel és Sándor Csikarral. Pontosabban e méltánytalanságot már Sebes Gusztáv szövetségi kapitány elkövette, amikor az MTK Szegedről elszármazott klasszisa abszolút „civil” okok miatt kegyvesztetté vált nála. Sebes természetesen megtehette – amúgy is mindent megtehetett –, hogy a kalkulálhatóbb, inkább csapatember, a gólzsák Kocsis Sándort önzetlenebbül kiszolgáló Budai II-nek szavazott bizalmat, de hogy nem szakmai döntést hozott, azt éppen az 1954-es világbajnokság sokkal felérő döntője igazolta. Hisz az NSZK ellen kihagyta a szerinte formán kívül került Budait, ám nem a vb-t a lelátón töltő Sándort vetette be helyette, hanem Czibort hozta át a bal oldalról, így mindjárt két szélsőt veszítettünk.
No meg a magyar futball legfontosabb, legemlékezetesebb mérkőzését. Történelmietlen felvetés, hogy Csikarral mire mentünk volna. A keret- és sorstárs, ugyancsak tartalék Várhidi Páltól hallottam, hogy ott, Svájcban a magyar B garnitúra játszott egy hírverő meccset a helyiek „ligaválogatottja” ellen, amelyet 9-0-ra megnyert, Sándor hét góljával. Csikar – aki vagy a Karcsiból kapta a becenevét, vagy abból, hogy minden szituációból a maximumot csikarta ki – nem lépett pályára a helsinki olimpián és a Wemlbley-ben, az évszázad mérkőzésén sem.
Az ő karrierjét és kedélyét azonban nem lehetett kettétörni; a Sebes-éra után még 57-szer volt válogatott, nagyrészt csapatkapitányként, mert Puskástól ő örökölte a karszalagot. Még az 1962-es vb ugyancsak sokra hivatott magyar ötösfogatában is villogott, 36 évesen, 1964-ben, mai futballunk és az MTK számára is örökre meghódíthatatlan magasságban, európai kupadöntővel zárta le pályafutását. Amely a kártyaasztalnál és a lóversenypályán azért visszhangos sikerekkel folytatódott. Természetes és utánozhatatlan intelligenciáját, humorát néhány alkalommal magam is megcsodálhattam, amikor a Magyar Nemzet szerkesztőségében felhívott telefonon, és rövid jellemzéseket adott napjaink futballjáról. A legutóbbi alkalommal már riadtan észleltem, hogy a csillogó kedély és elme hanyatlik, de még akkor is, így is élmény volt beszélgetni az emberrel, akiről szöget neveztek el.
A Csikar- vagy Sándor-szöget, amelyet természetesen nem a falba vertek, hanem a hálóba rúgtak, lehetetlenül kiszorított helyzetből, a beadást váró kapus mellett, alatt. Bár a többes szám ezúttal indokolatlan: nem rúgtak, csak rúgta egyetlen futballzseni. Aki most elhunyt, ezzel halhatatlanná lett.
Anekdota
A gárdonyi akadémia névadójáról nagyon sok anekdota kering, egyszer Szepesi György nyilatkozott róla:
„A legemlékezetesebb számomra az első KK-győzelem. Együtt mentem a csapattal a mérkőzésekre. Legyőztünk osztrák, jugoszláv, cseh csapatokat, így nyerte meg az első újra kiírt KK-t az MTK. Legszebb személyes emlékem a Celtic Glasgow elleni Csikar-gól volt. Odakint 3-0-ra győzött az ellenfél. Meccs előtt együtt ültünk Csikarral az Ipoly-presszóban, és Csikar váltig azt mondta: „Ez a mérkőzés meglesz!” Elképesztően küzdött, elöl-hátul, jobbról-balról, minden az övé volt, és aztán ő rúgta a továbbjutást jelentő Sándor-szögből leadott, csodálatos negyedik gólt. Szerintem minden idők legeszesebb játékosa a móravárosi Sándor Csikar. Ha fővárosi, polgári családban születik, egyetemi tanár lett volna, mert fantasztikus esze van. Nagy szerencse, hogy így alakult, mert így ő a magyar futball professzorává válhatott. De Csikar nemcsak okos, hanem szellemes, jó humorú is. Egyszer Sebes jobbszélsőt játszatott Hidegkutival. Utána Nándi azt mondja Csikarnak: „Látod, Csikar, most megmutattam neked, hogy kell jobbszélsőt játszani!” Mire Csikar: „Próbáld ki egyszer Hidegkuti mellett!” – olvasható a Futball-anno nevű blogon.
Forrás: MNO
– Mindenki előtt ismert a legendás Sándor-Dalnoki párharc, de volt egy másik párja is Csikarnak. A Csepel-MTK meccseket Sándor szokott helyén, a szélen kezdte, de tíz perc után helyt cserélt Bödörrel, ugyanis a csepeliek balhátvédje Taki volt. Kettejük párharcából szinte mindig Takács került ki győztese, minden durvaság nélkül.
Jó meccsek voltak.
– Nem tudom megítélni Sebes hozzáértését, de Czibor áttétele a jobb oldalra lehetett baklövés, de lehetett korát megelőző zsenialitás is, gondolva Ronaldo baloldali, Messi jobboldali játékára.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Nyugodjék békében!
Emlékedet megőrzöm!
.
Egy többszörös foci vb. döntőn résztvevő “fodbalista” Neked is köszönhetően ismét előre lépett egy helyet a még élő nagy magyar labdarúgók sorában!
Bocs, hogy röhögök, de Te is azt tennéd! 😛