Csepel.info

Schiffer András, Bayer Zsolt

“Így, sunyin, romabűnözés… na, nem cigánybűnözés, hiszen az a csúnya nácikok sajtátja, ők pedig mégiscsak demokraták, vagy mik. Na most van az kedves „demokraták”, hogy elmentek a büdös ***-ba, mindahányan!”

Az elmúlt négy évben minden cigánybűnözős kirohanás után -igaz, nácizás nélkül- lankadatlanul igyekeztem elmagyarázni a jobbikos képviselőtársaknak, hogy ha egy közszereplő összekapcsolja egy népcsoport elnevezését a bűnözés kifejezéssel, a beszélő szándékától függetlenül megbélyegzi valamennyi honfitársunkat, aki az adott népcsoporthoz tartozik. A gyerekeket is, a törvénytisztelőket is. Ez megengedhetetlen, elfogadhatatlan, megalázó. Igaz, én ettől még sem jobbikos képviselőtársaimat, sem Pásztor polgármester-jelölt urat nem tekintem nácinak.

Ugyancsak az elmúlt négy évben, a dékás troll-kommandó és „értelmiségi” támogatóik minduntalan rám támadtak, mert szóba állok jobbikosokkal, sőt fontosnak is tartom, hogy szóba álljak velük. Az EP-választás hajrájában a déká nevű képződmény szócsöve egyenesen náci-szimpátiával vádolt.

Erre tegnap kiáll Eörsi Mátyás dékás (ex-szadeszos) politikus és a romabűnözésről delirál valamit. Így, sunyin, romabűnözés…na, nem cigánybűnözés, hiszen az a csúnya nácikok sajtátja, ők pedig mégiscsak demokraták, vagy mik. Na most van az kedves „demokraták”, hogy elmentek a büdös ***-ba, mindahányan!

Forrás: Schiffer András, Mandiner, Facebook

Bayer Zsolt: Cigánykodás

Álláspont. A Pásztor-ügy messze nem önmagáért fontos.

A Pásztor-ügy túlmutat önmagán, a Pásztor-ügyben benne van minden, amit a magyarországi ellenzékről tudni lehet és tudni kell. (Kivétel ebben az esetben az Együtt-PM, ezt ne felejtsük el mindig hozzátenni!)

Azt hihettük volna (a feltételes mód esetünkben módfelett indokolt!), hogy a szocialisták és a szocialisták felettes énje, a DK a felszínen foggal-körömmel és a legvégsőkig ragaszkodni fog úgynevezett „emberjogi” lózungjaihoz. Azt hihettük, ez az egyetlen „elv”, amelyet nem fognak kivenni a kirakatból, látványosan megtagadni, elárulni, bemocskolni, összekenni önmagukkal. Megtették.

Látszólag valamiféle pragmatizmus mentén – mint mindig -, vagyis abból kifolyólag, hogy Miskolcon ma emberjogi lózungokkal, „cigányvédelemmel” biztosan nem lehet választást nyerni. Igen, nyilván ez is benne van a történtekben. Hiszen ez a „pragmatizmus” szülte az egész magyarországi baloldalt. Amikor a nyolcvanas évek közepétől látták, hogy rendszerük, diktatúrájuk eljutott a végkimerülés küszöbére, pragmatikusan nekiláttak a váltásnak. Mindenekelőtt megteremtették a jogi környezetet önmaguk gazdasági átmentéséhez, majd amikor ezzel készen voltak, levezényelték a politikai átmenetet, és szemrebbenés nélkül lettek „nyugatos demokraták”. És immáron huszonöt éve azok. Nyomorult életük a legjobb bizonyíték Márai igazságára: „A kommunizmus megbukott, minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”

Miskolc is a zsákmány része volt. Az a bizonyos észak-magyarországi iparvidék az Eszme torzszülöttjeként jött világra, viszont évtizedeken át létező valóságként határozta meg a környéken élők életét. S az Eszme arról szólt, hogy a kistelepüléseknek és a mezőgazdaságnak immáron leáldozott, a hagyományos életformák létjogosultsága megszűnt, irány a város, irány a nehézipar, irány a lakótelep.

Ezen Eszme és ezen létező valóság molochja lett Miskolc, az „acélváros”. A környék kistelepülései pedig elnéptelenedtek, elöregedtek, elgettósodtak, munkahely nem volt sehol, csak az „iparosított” városokban, generációk nőttek fel úgy, hogy elszakadtak gyökereiktől, hagyományos életformáiktól, hagyományos tudásuktól, a földtől, a falutól, a tájtól – mindentől. Aztán jött a vég, az Eszme összeomlott, és maga alá temette rettenetes teremtményeit. És ami megtörtént évtizedeken át a vidékkel, ugyanaz történt a várossal. Elgettósodott, elmocskolódott, elreménytelenedett, eliszonyodott önmagától és a létezéstől. S ott maradt rettenetes ölében például az a cigány népesség, amelyet az Eszme nevében telepítettek belé, s amely cigány népesség az évtizedeken át létező iparban talált munkát, s amely cigány népesség számára éppen ezért évtizedeken át ugyanúgy el volt zárva a tudás és felemelkedés útja és lehetősége, mint ma. Mert évtizedeken át a cigány éppen jó volt segédmunkásnak, legfeljebb betanított munkásnak, jó volt aszfaltozónak és a Néphadsereg munkásszázadaiban árokásónak.

S amikor megszűnt minden az Eszmével együtt, ők maradtak. Ők is maradtak. A „demokraták” pedig a rendszerváltás két és fél évtizede alatt azzal nyugtatták meg önmagukat (lelkiismeretük sosem volt), hogy emberjogi lózungokba bugyolálták a cigányság általuk okozott nyomorát és kilátástalanságát. Ez a farizeusság jó volt arra, hogy félrevezesse a cigányságot, és arra, hogy lassan szembefordítsa egymással a cigány és nem cigány lakosságot.

S lett, ami lett: Magyarország és legkivált Miskolc megismerte az addig csak filmeken látott fekete gettók világát. Elrágódhatott olyan fogalmakon, mint az idióta, felelőtlen gazemberek által kitalált „megélhetési bűnözés”, és ha kimondta azt, amit naponta tapasztalt, hogy cigányok lopják, verik meg, cigányok rabolják ki, akkor „rághatta szégyenében ökleit”, mert lesújtott rá a véleménydiktatúra. Mindjárt szembe találta magát az emberjogi harcosok különítményeseivel, a rendszerváltás legkegyetlenebb, legkártékonyabb és legaljasabb figuráival, akik nyomban kimondták rá a fatvát.

Ezt a fatvát mondták ki annak idején Pásztor Albertre is.

És ezt vonták most vissza.

Már most megérne egy egész kötetet annak dokumentálása, miképpen mentegetik azokat a mondatokat, amely mondatokért e sorok íróját továbbra is karanténban akarják tartani (már ha lenne még karantén, amelyben ezek tarthatnak bárkit is).

Egyszóval megkapó és mulatságos is lehetne ez az egész, mint Bolgár György felmentése Marx antiszemitizmusára: „Hát az más, Marx annak idején osztályharcos alapon támadta a zsidókat.” Tényleg… Hacsak úgy nem. Pásztor Albert felmentésének egyik csapásiránya pedig az manapság, hogy rendőrként mondta, amit mondott.

De ez az egész nem számít. Ami számít, hogy ugyan miféle ember, aki hozzá dörgölőzik hóhéraihoz, azokhoz, akik a vérét akarták. Akik kicsinálták, meghurcolták, majd kényszerből visszakoztak – és most polgármesternek jelölik, és kikiáltják „tisztességes, baloldali demokratának”.

Most már nincs más hátra, mint hogy Pásztor Albert odaálljon Gyurcsány mellé, nyakában egy táblával, miszerint „én is cigány vagyok”.

Amúgy van erre a viselkedésre, erre a jellemre egy sok-sok évszázados magyar kifejezés. Azt mondja a magyar az elvtelen, sunyi, pitiáner haszonlesésre, odadörgölőzésre, hazudozásra, hogy cigánykodás.

Helyben vagyunk. Már megint.

Forrás: Bayer Zsolt, Magyar Hírlap

This entry was posted on 2014. július 10. csütörtök at 23:22 and is filed under Krimi, Nemzeti és etnikai kisebbségek, Pártok, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.