Csepel.info

Origo, Index, Csepel.info

Vámpírmókus ott a bojt alatt

Medve volt a himalájai jeti, ezt valószínűsíti szőrminták genetikai elemzése, melyet oxfordi tudósok végeztek. Egyúttal sikerült lefotózni egy igen ritka vámpírmókust is. A bojtosmókus azért kapta ezt a becenevet a kutatóktól, mert állítólag szereti a vért.

Az Oxfordi Egyetem arra kért mindenkit, hogy ha van valamilyen mintája a titokzatos himalájai jetitől, küldjék el nekik. A szőrszálakat elemezve kiderült, hogy azok medvétől, lótól, farkastól és embertől száramztak. 

Medve volt a himalájai jeti, ezt valószínűsíti szőrminták genetikai elemzése, melyet oxfordi tudósok végeztek. A legendák övezte himalájai jeti mellett más, főemlősnek vagy “elveszett emberfajhoz” tartozónak vélt különös lények: az Észak-Amerikában újra meg újra felbukkanó bigfoot, az ázsiai vadember, a szumátrai orang pendek valójában közismert emlősállatok – olvasható a Proceedings-B brit tudományos lapban.

Az Oxfordi Egyetem Bryan Sykes humángenetikus vezette kutatócsoportja két évvel ezelőtt arra kért minden intézményt és magánszemélyt, akik úgynevezett kriptozoológiai anyaggal rendelkeznek, hogy küldjék el a mintát genetikai vizsgálatra. A kriptozoológia olyan, szóbeszéd vagy mitológia által leírt állatok “tudománya”, amelyeknek létezése kérdéses, nem bizonyítható, vagy amelyeket általánosan kihaltnak tartanak, de olykor egyes szemtanúk mégis látni vélik őket.

A kutatóknak sikerült a beküldött minták legendás lényeit azonosítani. A misztikus állatok génjeik alapján valójában jeges-, barna- vagy feketemedvék, de ló, tehén, mosómedve, farkas vagy szarvas, sőt egy esetben ember is rejtőzött a minták mögött. Egy rejtély azonban így is maradt: egy-egy Indiából és Bhutánból származó szőrminta néhány génszekvenciája egy körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt élt jegesmedve génjeivel mutat hasonlóságot, míg a ma élő jegesmedvék génjeivel egyáltalán nem.

Az egyik aranybarna szőrszál olyan állattól származik, amelyet körülbelül 40 éve ejtett el Indiában egy vadász. Szerinte az állat egész másképp viselkedett, mint egy közönséges medve. A másik, vörösesbarna minta egy bhutáni bambuszerdőből ered, és a legenda szerint egy ottani jetifélétől, a migoitól származik.

A szóban forgó DNS-szekvencia nagyon rövid, ugyanakkor a génállomány egy erősen rögzült régiójában található. A kutatók úgy vélik, hogy egy eddig ismeretlen medvefajról lehet szó, vagy a barna- és jegesmedve hibridjéről, mely röviddel a két faj elválása után jöhetett létre a két közös felmenő utódaként.

Jegesmedve és barnamedve mai kereszteződése

A két említett szőrmintán kívül minden anyag közismert emlősállatoktól származik – írták a kutatók. A szokatlan főemlősök létezését ezzel még tökéletesen nem zárhatták ki, ám a jetit és a bigfootot kutató kriptozoológusok már nem mondhatják, hogy a tudomány nem veszi őket komolyan. Most rajtuk a sor, hogy a lények létezéséről bizonyítékokkal szolgáljanak – vélik a tanulmány szerzői.

Forrás: Origo

Lefotózták a vámpírmókust

Sikerült lefotózni egy amúgy ritkán látható vámpírmókust. A bojtosmókus azért kapta ezt a becenevet a kutatóktól, mert állítólag szereti a vért. Ez a különös állat Borneó sűrű erdeiben él, és nagyon ritkán kerül az emberek szeme elé. Nem az állítólagos vérszívás az egyetlen, amiben különbözik a többi mókustól: nagyobb is náluk, akár kétszer akkorára is megnőhet, mint fajtársai.

This entry was posted on 2014. július 2. szerda at 08:16 and is filed under Állat, Érdekes, Tudomány. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.