Csepel.hu
Ritka pillanatnak lehettünk egy napon, egy időben tanúi, mert az Erdei Éva Galériában június 27-én egyszerre két fontos kulturális eseményen is részt vehettünk.
Az egyik az idei Prokop Péter-díj átadása, a másik pedig a Triznya Mátyás emlékkiállítás megnyitása volt. Erdei Éva a díj, alapító kurátora köszöntötte a szép számmal megjelent érdeklődőket és a díszvendégeket.
„Köszöntöm Tóth János tankerületi igazgatót, Dr Varga Lajos váci püspök urat, fővédnökünket, aki nélkül még nem volt Prokop Péter – díj átadás, professzor dr. Prokopp Mária művészettörténészt, professzor dr. Szörényi László irodalomtörténészt, Tóth Sándor Prokop Péter-díjas költőt, Filip Tamás költőt, Dr. Oláh Ilona főorvos asszonyt, aki Szőnyi Zsuzsának volt az orvosa. Köszönöm dr. Hricsovinyi Istvánnénak, hogy a díj átadására Prokop Péter képeket hozott. Bemutatom dr. Szentkirályi Aladár Miklós hegedűművészt, a Fasang Árpád Zeneiskola igazgatóját és Rácz Aladár zongoraművészt, és köszönöm, hogy a mostani két fontos eseményen fellépnek. Örömmel köszöntöm köztünk Kóka Rozáliát, aki annak idején interjút készített Szőnyi Zsuzsával. Nagyon köszönöm Triznya Istvánnak, hogy kölcsönadta saját gyűjteményét, hogy Triznya Mátyás emlékkiállítását létrehozhassuk. Végezetül köszöntöm Ulrich Ágoston atyát, a kuratórium tagját. Megköszönöm Végh Péternek, – aki a rendezvényeink állandó fotósa-, hogy mint eddig minden díjátadásra, most is kölcsön adta Prokop Péter önarcképét. Örömmel látom ismét körünkben Maróczky Erzsébetet, Prokop Péter egykori segítőjét.
A Prokop Péter-díj hova tovább, tényleg kinőtte magát, és igazán rangos díjjá vált. A rangját a kitűntettek személye, a magyar kultúra nagyjai adják. Az idei a kilencedik díj, de a mostani lesz az első posztumusz. Szőnyi Zsuzsát egy szerdai napon látogattuk meg, testvéremmel és Ulrich Ágoston atyával együtt, és vasárnap már nem élt. Visszaadta lelkét a Teremtőjének. Nagy betegen is kedvesen, fogadott bennünket, és még egy kis interjút is készíthettem vele.
Szőnyi Zsuzsa emlékének egy perces néma főhajtással adóztunk, majd a zeneművészek előadása után, Tóth Sándor elevenítette fel Prokop Péterrel kapcsolatos élményeit. „Egy negatív kritika arra bíztatott, hogy még jobban megismerjem a kiváló papfestő művészetét és irodalmi alkotásait. Sokszor megfordultam a műtermében és csodáltam rajzait. Mindig mondta, hogy nagyon messzire kell elmenni ahhoz, hogy egy vonalat megrajzoljon az ember. A világ látása és a világ szemléletében benne van az alázatosság, amit egy művésznek követnie kell. Alázat nélkül művészet nem létezik. Ha alkotás, akkor az legyen alkotás és ne más. Amikor Prokop Péter haza akart jönni, akkor megkérdeztem, hogy jól meggondoltad-e? Én Rómában mindent megtaláltam, felfedeztem a világot, most már csak otthon találom meg, amit keresek-mondta-.”
Filip Tamás költő 2003-ban, az Erdei Éva Galéria első kiállításán, Prokop Péter élete utolsó kiállításán megtapasztalt élményeit, és azok hatására írt versét mondta el. „Furcsa visszagondolni erre a versre, mert, hogy ez a hely, ahol most itt az Éva jóvoltából lehetünk, mintha mindig is lett volna. Furcsa arra gondolni, hogy volt olyan időszak, amikor őt még nem ismertem, nem volt még ez a kiállító terem, a díj, meg a találkozások, az élmények sem. Olyan időtlennek tűnik minden. Miközben látom, hogy ez egy 2003-ban esett dolognak a versbéli lenyomata, tehát nagyon is időkorlátok szabják meg. Mégis ez a furcsa időtlenség talán a leglényegesebb. Remélem, akarom, és szeretném, hogy ez az időtlenség az előre vezető úton is megmaradjon. Mindig volt és mindig lesz ez a hely. Egy oázis, és egy állandó menedékhely ez a galéria.”
Dr. Szörényi László, Prokop Péterrel és a művészházaspárral való kapcsolatát idézte elénk. A professzor úr élvezetes, és a humort sem nélkülöző előadásában mesélt a római élményeiről. Köztük arról is, hogy a házaspárnak köszönhetően közelről láthatta a pápát.
Dr. Prokop Mária szerint jó emlékezni, erre a csodálatos házaspárra. Előadásában kitért az élettörténetükre és művészetük bemutatásával közelebb hozta elénk, Szőnyi Zsuzsát és Triznya Mátyást. Egy kis kitekintést is kaphattunk a magyar történelem, egy-egy szeletéből is. Mint mondta: „Mátyástól egy életre megkaptam az útmutatást, hogy mit jelent magyarnak lenni. Milyen dolgom lesz, hogy ha hazamegyek, mit kell csinálni, és hogy kell majd ezt az országot talpra állítani.”
Mint eddig is minden évben, így most is a Prokop Péter-díj védnöke, és támogatója Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere volt.
Forrás: Csepel.hu
