Hirado.hu
Egy kis magyar múltidézés
Évekig üresen állt a lett főváros, Riga központjában az a hatalmas barnásszürke épület, a “sarokház” (stura maja), amely jobb állapotában a szovjet titkosszolgálat, a KGB székháza volt, ahol embereket hallgattak ki, kínoztak és öltek meg valaha.
Abból az alkalomból, hogy Riga a 2014-es esztendőben Európa kulturális fővárosa, Lettország egykor legrettegettebb épületét május elsején megnyitották a látogatók előtt – jelentette helyszíni tudósításában a dpa.
“Ez ünnepi programunk egyik legfontosabb projektje. Vitát szeretnénk elindítani vele a múltunkról, jelenünkről és a jövőnkről” – közölte Diana Civle, a Riga 2014 szervezési iroda vezetője. Mint elmondta, ezt a célt szolgálja a hat tematikus kiállítás a volt KGB-székházban, ahol szakavatott idegenvezetők magyarázatai segítik az érdeklődőket a 20. századi történelem sötét lapjainak megismerésében.
A lettek kollektív emlékezetében mindmáig a félelem légköre lengi körül ezt az 1912-ben lakóházként átadott épületet, amelyet a második világháború idején rövid ideig a német nemzetiszocialisták is használtak. Rigában mindenki ismeri a “sarokházat”, amely a szovjet időkben a lett főváros legmagasabb épületének számított, és amelynek hatodik emeletéről – ahogy a népnyelv mondja – “egészen Szibériáig el lehetett látni”. Akik belülről látták, nem tudják elfelejteni.
“Magánzárkában tartottak fogva, egy szűk cellában, amely csak fél méterrel volt nagyobb, mint a priccs. Sötétszürke, olajfestékkel festett falak, fekete aszfaltpadló, kis ablak a mennyezet alatt” – szemléltette a fogva tartási körülményeket Helena Celmina egykori rab.
A lett asszony 1962-ben több hónapot töltött el az intézményben, ahol – amint egy könyvben leírta – kínvallatásoknak, megaláztatásoknak vetették alá. “Szovjetellenes agitáció” vádjával később egy Moszkva környéki munkatáborban letöltendő négyévi szabadságvesztésre ítélték.
Voltak mások “a nép ellenségei” között, akik még rosszabbul jártak – nem volt ritka, hogy 25 év Szibériát is kiszabtak egy homályos gyanúért. Sokakat közvetlenül a KGB-székházban ítéltek halálra, és egy elkülönített helyiségben lőttek agyon – mesélte Rihards Petersons történész.
A megtorlások áldozataira emlékeztet a több mint 8500 négyzetméteres épület málladozó szecessziós homlokzatán elhelyezett emléktábla. Belül, a pincében és a földszinten a börtön nyomasztó mindennapjainak hangulatát árasztják a málló vakolat kivételével eredeti állapotukban hagyott cellák nehéz, vaskos ajtóikkal és vakító, hideg lámpáikkal.
Egykor összesen 44 – túlzsúfolt – cella volt itt 175 priccsel. Néhányat közülük később a lett rendőrség is használt, amely a KGB-székházat a balti ország függetlenségének visszaszerzése után rövid időre átvette. 2008 óta az épület üresen áll.
A többi emelet is túlnyomórészt ugyanúgy néz ki, mint a szovjetek 1991-es kivonulása után. Ezeken október 31-ig megtekinthető ideiglenes kiállítások nyíltak, amelyek a “sarokház” történetével, Riga és Lettország lakóinak életével és sorsával, az emberek és a változó hatalomgyakorlók közötti viszonnyal foglalkoznak.
A kurátor, Gints Grube számára az épület megnyitása Lettország számára “történelmi esemény”. Megszünteti az egykori KGB-főhadiszállás “anonimitását”, és utólagos funkciót kölcsönöz neki. Grube a történelmi múlt gondos feldolgozásával az emlékezés kultúráját szeretné megteremteni a balti országban. “Szembesülnünk kell személy szerint ezzel a történelemmel” – véli Grube, aki a jövendő nemzedékekre is gondol.
Hogy mi lesz a műemléki védettség alatt álló épülettel a “kulturális főváros” ünnepi éve után, egyelőre nem világos. Mint ahogy egyéb dolgok sem.
“A sarokházat hamarabb megnyithattuk, mint a KGB-aktákat” – mondta Grube. A Lettországban maradt kartotékok a mai napig le vannak pecsételve. A kurátor reményei szerint a “sarokház” megnyitása politikai vitát gerjeszt arról, hogy végre az emberek is betekinthessenek a KGB titkos irataiba.
Forrás: Hirado.hu
