Csepel.info

MHO

Nagyon nehéz húsz nap áll előttünk. S aztán egy sorsdöntő választás. Mindig azt mondjuk kampányok idején, hogy sorsdöntő választás előtt állunk. Jól hangzik ez, és egyáltalán nem kell belegondolni. De most tényleg sorsdöntő lesz a szavazás, mert most legalább harminc évre eldől az ország sorsa.

Ezzel a felelősséggel kell készülnünk április 6-ra.

S ezért lesz annyira nehéz ez a húsz nap.

Mert megint két világ áll egymással szemben. S ez a két világ önmagába zárt egység. Nincs átjárás, nincsen párbeszéd. Rengeteg történelmi oka van annak, hogy Magyarország ennyire véglegesen és végzetesen megosztott, de a ténnyel muszáj megbarátkoznunk. Igen, ennyire megosztottak vagyunk. S e két világ utoljára csap össze jelenlegi formájában és állapotában.

Ha az összeállt baloldal elbukik április 6-án, akkor azonnal megindul majd a végső erózió az ő világukban. Egy rövid hónap alatt lejátsszák majd a „ki miatt vesztettünk a választáson” nevű véres és önpusztító társasjátékot, amelynek végén kizárólag politikai hullák maradnak majd a porondon. Tartós és nem múló pletyka szerint Mesterházy végül azért vette be az összefogásba Gyurcsányt, hogy április 6-án éjféltájt elmondhassa ezt a mondatot: „Gyurcsány Ferenc miatt vesztettük el a választásokat.” Egy másik tartós és nem múló pletyka szerint Mesterházyt egyszerűen megzsarolta a baloldali értelmiség Gyurcsányhoz hű maradék falkája. Ők azok, akik nélkül – Kornis Mihály szerint – „nem lehet politikát csinálni ebben az országban”.

Majdnem mindegy, melyik pletykában lakik az igazság. Lakhat amúgy mindkettőben. A lényeg a bukás utáni leszámolásban van, és az elkerülhetetlenül be fog következni. S ez a tény egyszersmind magában rejti annak lehetőségét, hogy az LMP alapjain létrejöjjön egy Gyurcsány-, Mesterházy-, Bajnai-, Fodor-, Kuncze-mentes baloldal.

Ha a jelenlegi hatalom veszítene április 6-án, úgy a baloldali összeomláshoz hasonló apokalipszis nem következne be a Fidesz–KDNP háza táján.

Bekövetkezne ismét egy elnöki casting, bejelentkeznének alternatív jelöltek és önjelöltek, lenne csak belül hangos és érzékelhető csetepaté – aztán felállna újra a csapat. S mivel elméleti lehetősége csak arra van a baloldalnak, hogy egy-két százalékkal nyerjen, elindulna Magyarországon egy nagyon-nagyon furcsa kormányzás. Ami nagyjából az első költségvetés elfogadásáig tartana. Illetve el nem fogadásáig. Ugyanis alig-alig esett szó eddig erről, de jó, ha tudjuk: az összefogásnak több szavazatot kell kapnia, mint a Fidesz–KDNP-nek és a Jobbiknak összesen. Ellenkező esetben hiába kapna megbízást a kormányalakításra, a parlamentben mindenképpen kisebbségben maradna. S nem azért, mert a Fidesz–KDNP hajlandó lenne összeállni a Jobbikkal – nem, erről szó sincsen! De az sem képzelhető el, hogy az esetleges baloldali kormányzat ellenzéke megszavazza a költségvetésüket. (Legalábbis egyelőre nem tudom elképzelni, hogy a Jobbik ezt megtenné…)

Tehát hamar eldőlne a dolog, viszont Magyarország megint úgy érezné, hogy felesleges volt minden erőfeszítés, áldozat, hit és akarat, s megint visszamentünk harminc évet az időben.

Ezért lesz nagyon nehéz ez a maradék húsz nap.

Mivel ez a jelenlegi baloldal legutolsó esélye és egyszersmind hattyúdala, az égvilágon semmitől sem fognak visszariadni.

De mi sem riadhatunk vissza az ő gátlástalanságuktól.

Utoljára birkózik meg egymással ez a két világ. S a fentiekből következő felelősségtudattal kell végiggondolnunk és végigdolgoznunk ezt a maradék időt. És senki ne merészelje azt gondolni, hogy ez a választás már eldőlt. Mert akkor sem dőlt el, ha úgy tűnik, ha mindenki ezt mondja, ha minden közvélemény-kutató ezt méri. Ne törődjenek ezzel. Csak arra gondoljanak, hogy ők, a másik világ, mind elmegy szavazni. És ne felejtsék el 2002-t. Ők akkor is elmentek. De mi nem. Mert akkor is azt hittük, hogy lefutott a meccs. Akkor negyvenezer szavazaton múlt minden. Gondoljanak csak bele! Tizenháromezer szavazókör van az országban. Tehát 2002-ben szavazókörönként három szavazaton múlt az életünk!

Bölcs nép vagyunk mi, sok bölcs mondással. Az egyik így hangzik: Akit egyszer megmart a kígyó, az a gyíktól is fél.

Bennünket 2002-ben megmart a kígyó. Most akármerre nézünk szét ellenségünk háza táján, gyíkok mindenütt. Csak gyíkok. De jól tesszük, ha tartunk tőlük is. Jól tesszük, ha eszünkbe sem jut még húsz napig, hogy győztünk.

Arra ráérünk április 7-én!

Forrás: MHO

This entry was posted on 2014. március 19. szerda at 15:55 and is filed under Társadalom, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.