Csepel.info

Tarlós a barna sör barátja

Csepel.hu, Index

Sörgyár látogatáson vett részt Tarlós István, Budapest főpolgármestere február 27-én csütörtökön, a Rizmajer Sörfőzdében. Vele tartott Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere, Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, Csepel alpolgármestere és Ábel Attila alpolgármester.

A főpolgármester amellett, hogy átadta a Budapest Márka elismerést a Rizmajer családnak, ezúttal a kézműves sörfőzés rejtelmeit ismerhette meg.

A házigazda Rizmajer József a Szebeni utcai sörfőzdében, a technológiai fázisokat ismertette és bemutatta azokat a söröket, amiket Rizmajer név alatt már lassan, az egész országban is ismernek.

Nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg a sörfőzés és a sörfajták történelméből, de a kérdések feltevése is szakértelmet árult el, Tarlós István részéről.  Mint mondta, kedveli a kemény, férfias söröket, de a többiről is volt egy-két érdekes megjegyzése. A látogatás igazi céljáról, már a Táncsics Mihály utcai sörházban tájékozódhattunk, amelyről ünnepi beszédében a főpolgármester úr tett említést.

„Köszönöm a meghívást, mert nem akármilyen családról van szó. A Rizmajer család, mint kiderült, nem csak a birkózásról híres, bár arról nagyon, már a hatvanas évek óta. Engedjék meg, hogy ha már itt vagyunk, gratulációmat fejezzem ki, ebből az alakalomból is, a család sport szempontjából – a ma itt jelen nem lévő – leghíresebb tagjának, Rizmajer Antal úrnak.

Budapest Főváros Önkormányzata az elmúlt esztendőben úgy határozott, hogy kiemelkedő fővárosi termékek, szolgáltatások, tevékenységek elismerésére rendeletet alkot. Ennek keretében valósul meg, a Budapest Márka cím adományozása. Meggyőződésem, hogy régi adósságunkat törlesztjük ezzel. Az elmúlt évtizedekben nem volt fontos a baloldali liberális városvezetésnek. Nekünk viszont minden fontos, ami a városnak jó és annak jó hírnevét, élhetőbbé válását, gyarapodását szolgálja. Nem fölösleges címeket, rangokat adunk, hanem a jó munkát, a jó szolgáltatást ismerjük el. Ez fejeződik ki abban, hogy a nagyipar egykori fellegvárában, az átalakuló és újra magára találó városrészben, Csepelen egy jó színvonalú rangos műhelynek, a Rizmajer Kézműves Sörfőzdének adhatjuk át, a Budapest Márka címet.

Az alkalmat felhasználva szeretném felidézni, hogy Budapest egykor a kézműipar világhírű fellegvára volt. Itt Csepelen is, miként más városrészekben is, a nagyipar mellett jelentős hagyománya volt a kisműhelyeknek, amelyek gyakran éppen a nagyiparral karöltve fejlődtek. A szolgáltatások, így a vendéglátás területén pedig a családi vállalkozások voltak többségben. Ezt a hagyományt követi a Rizmajer Kézműves Sörfőzde és Sörház is, immár két évtizede, sokak örömére és kikapcsolódására. Szívből kívánom, hogy munkájuk tovább gyarapodjék, nem csak a sörök kedvelőinek örömére, hanem a család, az otthont adó Csepel javára is.”

Tarlós István ezt követően Rizmajer Józsefnek adta át a Budapest Márka címet tartalmazó dokumentumot, majd a tulajdonos Németh Szilárdtól megkapta Csepel új zászlaját. Csepel polgármestere azokat az időket idézte fel, amikor is Rizmajer Józseffel együtt birkózott a Csepel SC-ben. Úgy jellemezte a Rizmajer családot, hogy náluk mindenki birkózott és éppen a sporttól kapott jellem, a felkészültség és keménység eredménye, a húsz éve működő sörfőzde, és a mai díj is. „Már akkor is lehetett tudni (a szőnyegről hozta magával), hogy amibe bele fog, azt végig is viszi. Azért ekkora és ilyen szép jövőt, még én sem gondoltam. Ehhez őszintén és szívből gratulálok. Emlékeznek, hogy itt egy rossz értelemben vett kocsma volt. Most a szó nemes értelmében véve egy olyan helyen vagyunk, ahova este nehezen lehet bejutni, mert annyian vannak. Józsi az adott lehetőséggel tudott élni, és büszkék vagyunk rá, hogy ő ezt adta Csepelnek.”

Nem csak szóban hangzott el a helyben főzött sörök dicsérete, hanem azokat meg is kóstolhattuk, amihez az „alaphangot”, a háromtagú Pest Budai Dalárda tagjai szolgáltatták. Poharat vettem kezdetű daluknak a vége mi más is lehetett, mint hogy éljen a magyar sör. Ezért először inkább a családi vonatkozásokat firtattam az ünnepelttől.

„Édesapám Rizmajer György 1972 óta, negyvenkét éve szódás Csepelen. Hat fiú és két leány testvére van, tehát nagyon nagy a rokonság. Huszonnégy unokatestvérem van, és sokszor összekevernek bennünket, de ez nem baj. Nemrégiben például az öcsém fia, Rizmajer György birkózó junior Európa Bajnokságon első lett. Különböző iskolák elvégzése után, húsz éve készítek sört. 1988-ban nősültem. Feleségemmel, Rizmayer Józsefné Hunyady Noémivel, három gyermekünk van. Borbála 1989-ben, Erzsébet 1992-ben és András 1995-ben született. Mindig volt saját boltom, ahol friss, jó minőségű sört árultam. Most éppen Csepelen, itt a Táncsics Mihály utca 110-ben, a Kossuth Lajos utcában, a Völgy utcában és Királyerdőben van üzletem, de Budapesten közel harminc helyre is szállítok. 2012-ben kaptam meg a Csepel Örökség-díjat.”

Ma már sok szó esett a sörök ízéről, zamatáról és elkészítésükről. Kértem, mutassa be a forgalmazott termékeket.

„A világos (Szebeni Ászok) mellett ajánlom a mézes-narancsos-gyömbér sörünket, a konyakos-meggyest, a Cortez kukoricasört, a Cingulus fekete (Porter) sört, a szűretlen búzasört és az idényjellegű különlegességeinket. Nagyon örülök, hogy megkaptam a Budapest márkajelzést és köszönöm Tarlós István főpolgármester úrnak a segítségét. Úgy érzem, hogy most a kormány nem a multikat, hanem a kicsiket, a magyar termékeket támogatja. Mint ahogyan a díj átadásakor tartott beszédemben is kifejtettem, nagyon örülök, hogy tizenöt embernek tudok munkát adni, és még a családomat is el tudom tartani. Nekik különösen köszönöm, hiszen nagyon sokat vagyok távol tőlük, de mindenütt ott kell lenni és figyelni kell, mert a Rizmajer nevet a minőség erősíti.”

Forrás: Csepel.hu

Tarlós a barna sör barátja

Kicsit megütközve konstatálták a csepeli Rizmajer kézműves söröző törzsvendégei, hogy csütörtök fél ötkor kutyás közterület-fenntartók őrzik kedvenc kocsmájuk bejáratát. De mivel a csepeliek már semmin se lepődnek meg, ezért vállat vonva haladtak el az egyenruhások mellett a pult irányába.

Mikor megérkeztem, egyedül a két közteres (meg a kutya) utalt arra, hogy a sörözőben hamarosan nagy esemény zajlik majd: Tarlós István főpolgármester átadja a Budapest Márka díjat a söröző és a hozzá tartozó sörfőző műhely főnökének, Rizmajer Józsefnek. Mint megtudtam, a politikusok még éppen a közeli főzdét tekintették meg, ezért addig is, amíg megérkeznek, rendeltem egy pohár konyakos-meggyes sört.

Már a következő sör, egy kukoricás dupla IPA rendelésénél tartottam, amikor megérkezett a csapat: a főpolgármester, Németh Szilárd csepeli polgármester, Rizmajer József, és egy csomó kísérő.

Mihelyt Tarlós felismert, rögtön megörült, hogy egy újságíró is érkezett az eseményre (az országos médiumokat úgy tűnik, nem érdekli a kézműves sör és a politika összefonódása), és meg is kérdezte, hogy mit keresek Csepelen. Csak életem első 28 évét töltöttem itt, válaszoltam, mire az ismert fanyar főpolgármesteri humor lecsapott:

Aztán elköltöztél mi? Lenézed a külvárosiakat!

Ezen mindenki jót derült. Magam is. A csapat beljebb haladt az eseményre előkészített belső terem felé. Tarlós kedélyesen elcsevegett Rizmajer Józseffel és apjával Családi történeteket cseréltek. Úgy gondoltam, ez nem igazán tartozik rám, ezért belemerültem a kukoricás dupla IPÁ-ba.

Ez a sör már jóval ütősebb volt az előzőnél. Már a próbaszippantásra megmutatta, hogy karakteres itallal lesz dolgom: ropogós komlóillattal telt meg az orrom. Első ízlelésre édeskésen simogató volt a sör íze, hogy aztán utána bevonatozzon mögötte a komló keserűje.

Időközben a beszélgetők között a sportra terelődött a szó, kiderült, hogy mindkét Rizmajer birkózott a Csepelben. Azt látom, jegyezte meg Tarlós István, Rizmajer József karfiolfülére helyezve főpolgármesteri tekintetét.

A hangtechnika is elkészült, ezért a résztvevők ráfordultak az esemény hivatalos részére. Egy ilyen joviális díjátadón nem tolakszik előtérbe a politika. A méltánytalanul letűnt Magyar Sörpárt 1994-es kampányszlogenje csendült fel a fülemben:

Ne a szónok szája habozzon, hanem a söre!

De hát választási kampány van, így kíváncsian vártam, odacsapnak-e a szónokok az ellenoldalnak.

A főpolgármesteri beszéd úgy indult, mint a dupla kukoricás IPA. Simogatóan megjegyezte, hogy Németh Szilárd vezetése alatt a kerület átalakult, és újra magára talált, de az első mondatok után érkezett a reszelős komló: régebben nem volt fontos a liberális városvezetésnek, hogy megbecsülést adjon a kiváló színvonalú rangos műhelyeknek! De ez most már nem így van!

A rövid beszéd után Tarlós átadta az elismerést tartalmazó oklevelet, így a Rizmajer sörök már magukon viselhetik a Budapest Márka emblémát, ami valami olyasmi, mint régebben volt a Kiváló Áruk Fóruma matrica.

Kint lesz ez is a többi között.

– nyugtázta Rizmajer József az elismerést.

Itt gyorsan kiszaladtam, hogy egy újabb pohár sört kérjek, ezúttal a Rizmajer főzde hírneves fekete söre, a Cingulus került sorra. Az „éjfekete csepeli porter” rászolgált a hírnévre. Az erős (6,7%-os) ital finom kávés-kakaós-csokoládés ízzel birkóz le elsőre, amit második hullámban enyhén savanykás maláta- és enyhén kesernyés komlóhadtest követ. Testes, lágy, de egyszerű sör, sokat meg lehet inni belőle.

A főpolgármester után szólásra emelkedő Németh Szilárd is a porterhez hasonlóan keményen, férfiasan indított: Rizmajer Józsefet a birkózószőnyegen ismerte meg, tudta, hogy amihez hozzákezd, azt véghez is viszi. Épp ezért nem is csodálkozik a vállalkozása sikerén. Kiderült menet közben az is, hogy a polgármester egyik legelszántabb támogatóját találta meg a birkózóból lett sörfőzőben.

Németh Szilárd egy csepeli címerrel ékesített zászlót is átnyújtott Rizmajernek, aki megjegyezte, hogy ez nagyon tetszik neki, mert ló is van benne.

Jobb a ló, mint a kasza.

– szögezte le Csepel korábbi címerére célozva.

Ezzel befejeződött a ceremónia, a hangszórókból felzendült a sramlizene, és az egybegyűltek nekiestek az asztalokon elhelyezett hidegtálaknak és csülökszeleteknek. Tarlósnak és Némethnek egy-egy korsó Cingulust nyomtak a kezébe. Bele is hörpöltek.

Kihasználtam az alkalmat és gyors értékelésre kértem meg a főpolgármestert.

Jó sör.

– értékelt tömören. Majd hozzátette, hogy ő személyesen inkább sörös, a barna sör barátja. Ritkán iszik viszont, mert ha csak ránéz a sörre, már attól súlygyarapodása lesz.

A sörre a politikusok toltak egy kis csülköt is, amit gondosan dokumentáltam a mobilommal, majd kimentem egy újabb pohár IPÁ-ért.

Amíg a pultnál várakoztam, arra jött a főpolgármester, és elmondott nekem egy adomát egy újságíró kollégáról, aki egy közgyűlési ebédszünetben szemérmetlenül végigfotózta az éppen étkező képviselőket, aztán maga is nekilátott egy dupla adag ingyenpörköltnek. De ráfázott, mert a főpolgármester egyik sajtósa őt is lefotózta, majd közölte vele, ha le meri hozni a zabálós képeket, akkor az övé is nyilvánosságra kerül. Nem is kerültek az újságba a képek – fejezte be a sztorit Tarlós, és közben csuklóból lekezelt egy mellette álló melóssal.

Nem nagyon értettem, miért mondta el ezt nekem, de mikor otthon leszedtem a képet a telefonról, és megnéztem nagyobb méretben, egyből leesett. Na, nem is kerül be a cikkbe ez a kép sem. Úgyis homályos egy kicsit.

Forrás. Index

This entry was posted on 2014. február 28. péntek at 08:40 and is filed under Érdekes, Csepel, Gazdaság. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.