Index.hu
Szombatra virradóra, életének 102. évében elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni nyugdíjas magyar nyelvtanár, oktató, férjének, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója, írja a Népszava. A hírt a 13. kerület sajtóreferense megerősítette, és azt is hozzátette, hogy a kerület saját halottjának tekinti az özvegyet.
Gyarmati Fanni 1912. szeptember 8-án született, Radnóti Miklóssal 1926-ban, 14 évesen ismerkedett meg. Szerelmük egy évvel később kezdődött, diákszerelemként. Mivel Gyarmati Fanni, Fifi szülei diplomás, állással rendelkező férjet akartak lányuknak, a fiataloknak jó pár évig várnia kellett, végül 1935 nyarán házasodtak össze. Akkor költöztek a Pozsonyi út 1.-be is, ahol Radnótiné halála napjáig élt.
Radnóti Miklósnét 1999-ben a 13. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. Több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának közrebocsátásáért 2009 decemberében A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. 99. születésnapján a Kohányi Társaság köszöntötte kilenc szál sárga rózsával, amely Gyarmati Fanni kedvenc virága. Ekkor a Kohányi Társaság örökös tiszteletbeli tagjának jelölték. Radnóti Miklósnak és Gyarmati Fanninak Szeged városa 2010-ben állított közös szobrot a Radnóti Gimnázium bejárata elé.
Radnóti Miklós felesége olyan versek ihletője volt, mint a Hetedik ecloga vagy a Levél a hitveshez. Vagy az Október, Délután:
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, –
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
Zelk Zoltán, a pár régi barátja így írt Gyarmati Fanniról:
Vele csak úgy lehetett beszélgetni, ha Miklós is az asztalnál ül. Nem szerénység ez, nem is szerénytelenség, nem is megfontolás szülte magatartás: ez az ő lénye. Mindig is így volt. Mindig a Miklós verse volt a szándék és a cél, ezért ébredt reggel, ezért varázsolta otthonná a Pozsonyi úti lakást, ezért pörkölt kávét, ezért törölte le az asztalt, ezért tanított. És mégse, dehogyis volt ő mártíralkat, a világ örömeitől elforduló, úgynevezett költőfeleség. Akár kislány és menyasszony korában, Radnóti Miklós feleségeként is ő volt a korcsolyán futó, sítalpakon repülő ifjúság. Aki csupa báj, és mégis csupa keménység. Aki ha társalog, ha kirándul, ha kenyeret keres, minden dolga mögül az asztalra figyel, melyen a papír, a papíron a költő tollat szorító keze fekszik.
Gyarmati Fanni naplója, amely a költőről is sok emléket őriz, halála után kerülhet nyilvánosságra.
Forrás: Index.hu
