Futóblog
Szekeres Ferencről (1947) tudjuk, hogy 10 évig tartotta az országos maratoni csúcsot, a Wikipedián olvashatunk az elért eredményeiről. Nekem azonban sikerült lakásán feltárni legmélyebb titkait is: bepillanthattam futónaplóiba, megnézhettem régi képeit, olvasgathattam kézzel írt versenybeszámolóit, az újságokból kivágott, naplóiba beragasztott róla szóló cikkeket. Az időutazás közben arra gondoltam, hogy ezt az egész országnak meg kell ismernie. Remélem, hogy ez sokaknak erőt, motivációt ad majd.
Abonyban született. Sportpályafutása a középiskolában kezdődött, ahol 2-3 évet kosárlabdázott. A csapat Budapest 3. helyezett volt, de ő komolyabb meccseken csak a kispadon foglalt helyet. Lejárt esténként a tornaterembe is focizni a haverokkal. Érettségi után abbahagyta a sportot és a Csepel Vas- és Fémművekben kezdett el dolgozni.
A mozgás viszont egy idő után hiányozni kezdett. Megismerkedett a bérelszámoláson dolgozó 800-as futónőnóvel, Töreki Gizellával, akit 1967 januárjában (20 évesen) lekísért a Csepel SC-be az edzésére. Nemcsak a nő volt a dologban, de szeretett volna ő is hobbi szinten futni. Kincses Lajos edzőnél jelentkezett és január 5-én már ment is a Barna nénihez a szertárba felvenni az első szerelését.
Másnap, az első edzésén 3 kört kellett futnia a pálya körül, amit ő félreértett, és az egész létesítményt futotta háromszor körbe, ami így összesen kb. 3,3 km volt. Megállás nélkül végigment, de teljesen kifutotta magát. A kezdő csoportban indult, de három héttel később már a haladókhoz került át. Január végén már lefutotta a csepeli híres, tízes kört is.
1967 február végén rendezték a csepeli Szabadkikötőnél az akkori futóévad nyitó mezei versenyét, a Rausch István emlékversenyt. Erre a legelső versenyére így emlékszik vissza:
“Már a bemelegítés is erős volt, mert az egyik jó futóval mentem el, aki 4:20-as iramban melegített. A versenyt végigcsináltam, nagyon elfáradtam, és egész jó helyen értem célba. Itt el is dőlt, hogy a hobbifutás helyett inkább versenyző szeretnék lenni.”
Ezután jöttek a tavaszi mezei versenyek és néhány hónap után már bekerült a legjobb öt csepeli futó közé, akik már évek óta csinálták.
“Jó volt a nálam erősebb futókkal edzeni, nagyon húztak és hétről-hétre erősebbnek éreztem magam. Akkor még kb. 60 km volt a heti adag, ami nekem még soknak számított. Kemények voltak az edzések, sokat futottunk a friss szántásban a bulgárföldeken. Heti két alkalommal jártunk tornaterembe, vezényelt gimnasztikákra, erősítésekre. Akkoriban még nagyon rossz cipők voltak, állandóan elverte a lábunkat, és hónapokig fájt a csonthártyám, de csináltuk, én pedig egyre jobban éheztem a futásra.”
1967. május elsején volt az első pályaversenye, ahol ő is meglepődött, hogy a 3000 méteres síkfutásban, szögesben, salakon a 2. helyen végzett 9:00:2-vel. Egy fotó arról a versenyről, Szekeres balról a második (a képen még a hatodik helyen):
Mindez azt jelenti, hogy 4 havi edzés után már három perces iramban futotta a háromezret. Folyamatosan javítgatta idejét ezen a távon, és augusztus 31-én Pasaréten 8:36 os egyéni csúcsot futott.
1968-ban utánpótlás-válogatott lett. Gdanskban 5000 méteren egyéni csúccsal, 14:38-al végzett a 4. helyen. Erről az évről sokkal beszédesebb ez a táblázat, amelyben összefoglaltam az éves futásait. Ezek részleteit, beszámolókat, saját kéziratokat stb. itt láthatjátok.
Az első maratoni
Őssszel a versenyszezon végén, a pihenési időszakban már csak focizni jártak le a pályára. Ekkor szóltak nekik, hogy el kéne indulni a november 7-e tiszteletére minden évben megrendezésre kerülő Csepeli maratonon. Kevés volt a csepeli induló és az csapat kapta a legtöbb pontot, amelyik a legtöbb sikeres befutóval rendelkezett. Eddig még 20 km-t is csak egyszer-kétszer futottak csapattársaival. Csináltak gyorsan a pályán egy 20 km-es felmérőt, ahol 1:10-et mentek. “Meg tudjátok csinálni!” – bátorította őket Kincses Lajos edző. Még volt hátra két-három hét.
“Odaálltunk és úgy eljópofáskodva a dolgot nekiindultunk. Nem volt tét, csak teljesítenünk kellett. 38 perc körüli 10 kilométerekkel mentünk, ami egy jóleső futás volt. A forduló után láttam, hogy egyre kevesebben vannak előttem. Ettől beindultam, és elkezdtem nyomni, a csapattársak már leszakadtak. Végül hatodiknak futottam be 2:34:47-tel.”
Ennek ellenére továbbra sem a maratoni felkészülés volt a cél, hanem az 1500–10000 méteres pályaversenyek és mezei versenyek. Abban az időben összesen három utcai futóversenyt rendeztek egy évben: a csepeli, ózdi és a szegedi maratont. Rengeteg pályaversenyen lehetett viszont elindulni. Szekeres ebben az évben összesen 2500 km-t futott.
1969-ben a maratoni táv (Csepel maraton 2:38:38) kivételével jól látszik a táblázatában, hogy szinte minden más távon javítani tudott egyéni csúcsain. Az éves futóadagja 3600 km volt.
1970-ben már voltak 200 km-es hetei is, és továbbra is főleg 1500–10000 méteres versenyeken indult. Ezt követően sorozatosan futotta az egyéni csúcsokat maratonon: augusztusban az ózdi OB 2:34:40, október 5-én Kassa: 2:29:21. Ezzel végre felkerült az első osztályba és a szövetség javaslatára elkezdett edzőjével tudatosan a maratoni távokra készülni. A kassai és a csepeli beszámolója itt található. Az éves tervek és tényadatok pedig itt.
“1971-ben már az első negyedévben 2100 km-t futottam, Karl-Marx-Stadtban volt a nagy áttörésem (2:20:04). Ezzel a idővel átvettem a magyar ranglista első helyet, amit később Tóth Gyula (akkori országos csúcstartó, hatszoros országos maratoni bajnok, nemzetközi klasszis) visszavett tőlem, de ez már elég volt ahhoz, hogy rám, mint fiatal tehetségre, jobban odafigyeljenek, és kerettag legyek a müncheni olimpiára.”
1971. szeptember 4-én délután 3 órakor nősült meg, majd első útjuk rögtön a Vasas pályára vezetett, mivel 3000 méteres verseny volt (8:12, egyéni csúcs, 3. hely).
Az 1971-es terveket, eredményeket és beszámolókat itt olvashatjátok. Ősszel a dunavarsányi edzőtáborban kezdték el az alapozást és decemberben (csak ebben a hónapban 902 km-t futott) a Mátrában folytatták. A cél: 1972 München.
Forrás: Futóblog
Napjainkban is itt fut Csepelen, Isten éltesse!