Csepel.info

Külföldön “ugyanúgy ki kell taposni az utat. Akinek itthon nem megy, ott sem fog”

Jobb-Állás Blog, Csepel.info

Tegnap konferencián jártam. A téma az egyik legforróbb Európában: Hogyan lehet fiatalok millióit munkához juttatni? Sok más előadó mellett a munkaadókkal napi kapcsolatban álló karrier-tanácsadók is megosztották tapasztalataikat. Azért gondolom tanulságosnak az általuk elmondottakat, mert jelzés, hogy ne a kifogásokat keressük, ne mástól várjuk a megváltást, hanem az álláskereső maga is sokat tehet azért, hogy munkához jusson. Íme 7 pontban a legfontosabb gondolatok.

Alábbiakban a Jobb-Állás Blog bejegyzésének folytatását olvashatják. A témával kapcsolatos véleményét a kommentek között írhatja le.

Álláslehetőség márpedig vannak, nem is kevés. Csak eltökéltség, megfelelő önismeret és a lehetőségek alapos feltérképezése kell hozzá. Többek között erről beszéltek karrier-tanácsadók az EURES, Eurodesk, Euroguidance és Europass hálózatok “Mutass utat” című budapesti konferenciáján.

1. Hiányzik a belső hajtóerő, kicsi a felelősségvállalás

“Amikor állásbörzéken arról kérdezem a fiatalokat, lényeges-e a szakmai gyakorlat az elhelyezkedéshez, akkor szinte mindenki igennel felel. Majd amikor arról érdeklődöm, hogy eddig mit tettek ezért, akkor kiderül, hogy szinte semmit. Sokan tudják, hogy mit kellene csinálni, ám kicsi bennük a felelősségvállalás”- említ egy személyes tapasztalatot Szűcs István, karrier-tanácsadó, az Ygen Humánerőforrás Központ vezetője.

2. Nincs megfelelő munkatapasztalat

Hajdú Csongor, a HVG Állásbörze szervezője szerint az sem mindegy milyen az a szakmai gyakorlat. “Legalább fél éves távlatban kell gondolkodni, annál rövidebb időre nincs értelme. Mi is minimum ennyi időre fogadunk gyakorlatosokat” – teszi hozzá. Az is fontos, hogy az egyetemista/főiskolás maga keressen ilyen munkaadót, így ugyanis álláskeresői kompetenciái is fejlődnek.

Ennek ellenére sokan az iskolapadból kikerülve gyakorlati tapasztalat és elképzelés nélkül ülnek tanácstalanul otthon. Szűcs István elárulta, náluk minden hónapban akad olyan eset, amikor az édesanya hozza be 25-30 éves kisfiát, kislányát állást keresni. “Ezeknek a fiataloknak különösen nehéz a helyzetük, ugyanis nem belső elhatározásból érkeznek, így nem is motiváltak.”

Sokat javíthat a fiatalok hozzáállásán, ha tanulmányaik alatt külföldön is kipróbálják magukat, például az Erasmus-program keretében. Ekkor ugyanis eltűnik a védőháló, maguknak kell megoldaniuk a problémáikat idegen nyelvi környezetben, más kultúrában.

3. Konkrét elképzelés helyett “Minden érdekel!”

Hajdú Csongor hiányosságként említette, hogy a pályakezdők néha még a területet sem tudják megfogalmazni. “Megretten a munkaadó attól, ha valakit a HR-től a marketingen át a pénzügyigs minden érdekel. Ez a cégek szemében a szakmai elkötelezettség teljes hiányára utal.”

Gyakran előforduló probléma, hogy a pályakezdők képtelenek meghatározni, hogy milyen célállásra akarnak pályázni. “Közgazdász pozíció nincs a hirdetésekben, ellenben általában közgazdász végzettségűt keresnek key account manager munkakörbe” – mondja Szűcs István.

Ahogyan pályakezdő pozíciók sincsenek, csak olyan állások, melyeket pályakezdőként is be lehet tölteni.

4. Hiányzó proaktivitás, talpraesettség

Filáj Gábor business coach (Umbrella Consulting) megjegyzi, hogy az álláskeresés nem a fair play-ről és nem szociális szempontokról szól. “Az első nyer, a többi üres kézzel tér haza.” Éppen ezért annak jobb az esélye, aki küzd érte és megelőzi versenytársait. “Ha értékesítőt keresek, akkor a hirdetésre beérkező önéletrajzokra két héten át nem reagálok. Megvárom azt, hogy ki jelentkezik telefonon, ki gondolja komolyan a jelentkezést. Úgy gondolkodom, hogy ha valaki álláskeresőként képtelen proaktív módon viselkedni, utánamenni a munkalehetőségnek, akkor hogyan szerez majd ügyfeleket?” – mondta toborzási fogásáról.

5. Irreális célkitűzéssel vágnak bele

Hajdú Csongor a tanácsadók és a tanárok felelősségét is hangsúlyozza. “A legjobb egyetemek azt a képet sugallják magukról, hogy az itt végzők a legjobbak és vezetői munkakörökben, magas fizetésért kezdhetik pályájukat. Ez nyilvánvalóan nincs így, és téves képzetet kelt a fiatalokban.”

Szűcs István erre reagálva egy szomorú, ám reális forgatókönyvet is felvázol, amelyet karriertorzulásnak nevez. “A pályakezdő fiatal júliusban megkapja a diplomáját, szeptemberben elkezd keresgélni. Nem keresni, hanem keresgélni. Vezetői vagy több éves szakmai tapasztalatot igénylő szakértői munkákra adja be jelentkezését. Nem érkezik válasz, így visszajelzést sem kap az irány helytelenségéről. Majd egy-másfél év múlva – amikor még mindig nincs állás – szülői nyomásra a végzettségéhez képest sokkal szerényebb munkát vállal el. Aztán bekerül a mókuskerékbe és onnan már nem akar kijönni.”

6. Tévhitekkel, kibúvókkal mentik ki magukat

“Kifogást mindig lehet találni arra, hogy miért nem vesz fel a munkaadó” – mondja Filáj Gábor. “A fiatalok azt mondják, hogy csak a tapasztaltak kellenek, de a kisgyermekeseknek, negyveneseknek, ötveneseknek is megvannak a kibúvó mondataik. Arra kellene fókuszálni, hogy hogyan lehet a hátrányokból előnyt kovácsolni. Ehhez felmérést kell készíteni magunkról és ennek tükrében keresni a tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz passzoló munkaadókat.” Hajdú Csongor hangsúlyozza, hogy vannak állások és nem is annyira nagy a túljelentkezés. “A legutóbbi HVG Állásbörzén több mint 5 ezer állásajánlatot hirdettek meg a munkaadók, és 11 ezren látogattak ki a rendezvényre. Bár a munkaadók többsége a rendezvény óta eltelt két hónapban már több álláskeresőt is felvett – köztük sok olyan cég is van, amely több mint 10 alkalmazottal bővítette csapatát- akadt sok pozíció, amit a látogatók nagy száma ellenére nem tudtak betölteni a munkaadók.”

Filáj Gábor munkaerő-közvetítőként ráerősít erre. “Ameddig a vállalatok munkaerő-közvetítő cégek segítségét kérik megfelelő munkaerő felkutatásához, addig vannak állások.”

7. A külföldben látják a megváltást

Filáj Gábor óva inti a fiatalokat attól, hogy sikertelen próbálkozások után a külföldben lássák a megváltást. “Ott is ugyanúgy ki kell taposni az utat. Akinek itthon nem megy, ott sem fog. Ha mégis, akkor diplomás létére mosogathat, pizzafutárként, felszolgálóként találhat állást. Elképzelhető, hogy így is többet keres, mint itthon a szakmájában. Ám kárba vész a tanulmányokba fektetett energia és pénz, nincs előrelépési lehetőség és szerényebb körülmények között éli életét.”

Karácsony Zoltán írása

jobb-allas.postr.hu

This entry was posted on 2013. november 29. péntek at 13:37 and is filed under Érdekes, Gazdaság, Média, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.