Csepel.hu
Nemrég olvastam: „Egy felmérés adatai arról számolnak be, hogy az amerikai emberek 62 százaléka mélyen spirituális beállítottságúnak vallja magát. Amikor arról kérdezték őket, hogy ez a spiritualitás hogyan befolyásolja őket a döntéseik meghozásában, akkor 31 százalékuk válaszolta azt, hogy erkölcsi döntései azon alapszanak, amit éppen jónak és kényelmesnek érez, 18 százalék mondta azt, hogy ami éppen számára a legjobb, 14 százalék mondta azt, hogy ami a legkevesebb konfliktussal jár, és csupán 16 százalék volt a döntésük alapja az, amit Isten igéje mond.”
Egy ilyen felmérés nálunk is hasonló eredménnyel járna. A Reformáció napja a bátorság és szabadság ünnepe. Csak bátor ember képes kiállni a szabadságért, de csak a szabad ember bátor. Bátorság és szabadság összetartoznak. Ma egyre kevesebb a bátor ember. Miért? „Mondj igazat, s beverik a fejed” – tartja a közmondás. A bátorságra bizony rámehet az ember élete. Ez igaz. Mégsem ez az igazi ok. A bátor ember azért bátor, mert lelkében szabad. De kevés ilyen ember van!
Szenvedélyek, ideológiák, babonák, lélektelen vallásoskodás, gyűlölködés rabjaivá lettek sokan. A rabság mindig félelemmel jár. Leszünk-e még bátrak valaha? Jézus mondja: Az igazság szabadokká tesz titeket. (János 8,32.) Isten igéje igazság. (János 17,17.) Ezt a szabadságot élték át és a vele járó bátorságot élték meg a reformátorok, akik az egyház és a társadalom megújításán fáradoztak a XVI. században. Október 31-e egy jelentéktelen szerzetes bátorságának emléknapja. Luther akkor, 1517-ben nyilvánosságra hozta 95 tézisét. Az ennek nyomán kibontakozó mozgalmak pezsdítő hatással voltak az egész európai szellemtörténetre. Onnan ered a demokrácia, a tudományos gondolkodás és a művészet szabadsága. Luther nyomán még sokan vették akkor a bátorságot, hogy jobbá tegyék a világot. Ma is lehetünk bátrak. Nekünk is erőforrásunk Isten igéje, hogy kiálljunk üldözöttek mellett, el merjük mondani fenyegetett helyzetben is az igazságot, alapítsunk családot, neveljünk gyermekeket, ne csak önmagunkért éljünk, sőt halálunkra is békességgel gondoljunk.
Zólyomi Mátyás evangélikus lelkész
Forrás: Csepel.hu
Nincs kegyelem kizárták a csepeli kislányt.
„Készítette: Tóth Ágota
Ma kaptam egy hivatalos levelet amiben tájékoztatnak, hogy idézem: ” Az ISU tájékoztatása alapján a Szocsi Téli Olimpia gyorskorcsolya szakágban kvalifikáltak létszáma elérte a maximális, azaz 180 főt, ezért sajnálatos módon az 500 méteren elért, szintidőn belüli eredménye ellenére az Olimpián történő részvételére az ISU nem biztosít lehetőséget…”
Tudtam, hogy erre számíthatok de a szívem legmélyén másban bíztam. Mindent megtettem, hogy sikerüljön, de tudom, hogy voltak a felkészülésemben hibák amikre most jöttem rá…senkit nem szeretnék felelősségre vonni semmiért, hiszen nem lenne értelme. Emlékszem Anya és Apa sokszor mondta, hogy felnőttnek lenni sokszor nem könnyű, mert saját magunknak kell döntéseket hoznunk, azok mellett kitartanunk és minden döntésünk következménye is a miénk.
Nem fogok lehajtott fejjel járni, mert nincsen okom rá, de kell egy kis idő, hogy pozitívan tudjak újra előre tekinteni.
Mindenkinek hatalmas ölelés aki drukkolt nekem, minden egyes jó eredményt amit eddig elértem hatalmas izgalommal pötyögtem le Nektek, minden “lájk” és “komment” egy elismerése volt a munkámnak, és nem utolsó sorban lelki táplálék, hogy minden egyes nap újult erővel tudjak hozzáfogni az edzésekhez.”