Csepel.hu
Puskás Jenő képzőművész kiállításával ünnepli a Magyar Festészet Napját a Nagy Imre ÁMK Galéria.
A vegyes technikával készült festmények 10 év munkásságát mutatják be. A Munkácsy-díjas alkotóval beszélgettünk.
A képei előtt elhaladva többen is megjegyezték: nem is gondolták volna, hogy műanyagból készültek. Szándékos, hogy a modern világhoz köthető anyagból készít a fához, illetve a fémhez hasonló felületeket? Palástolja a műanyag tulajdonságait vagy megmutatja őket?
A műanyag tulajdonságait nem palástolom, inkább használom őket. Ezek a képek úgy készülnek, ahogyan élünk: a sorsunkat is meghatározza a véletlen, a gondolataink, az akaratunk. A műanyag egy érdekes emberi találmány. Ma a high-tech és a gagyiság jut róla eszünkbe, a két szélsőség. Ez is mutatja: rengeteg lehetőséget rejt a műanyag – ahogyan az élet is. A megmunkálás során a gondolataim és a véletlen összefonódnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy van egy alapgondolat, amit szeretnék megjeleníteni. Tűzzel dolgozom, a képeimet gyakran felgyújtom, megolvasztom, itt lép közbe a véletlen. Ahogyan bármelyikünkkel történik: a véletlen beleszól az életbe és vagy tudatosan megállítom vagy hagyom hatni, esetleg továbbgondolom. Ezzel a technikával azt a komplex rendszert, azt a bonyolult struktúrát szeretném kifejezni, amit életnek neveznek.
A színezés biztosan nem véletlen.
Nem, az nem véletlen. Az arany használata beleillik ebbe a gondolatmenetbe: az arany lehet hamis, lehet valódi. Lehet nagy érték, de arany mögé elrejthetünk értéktelen dolgokat is.
Sokan rácsodálkoztak a falakra, hiszen ezek – két képet kivéve – nem kifejezetten ecsettel készült festmények. De a visszhangja szerencsére nagyon jó volt. Remélem úgy hatnak a képek, ahogyan minden alkotó szeretné: rácsodálkoznak a látogatók, elgondolkodnak, elindul egy érzelmi folyamat. A festmények címe csak egy pici lökés, hogy mi jut eszembe a képről, de a jelentést mindenkinek magának kell megtalálnia.
A kiállítás megtekinthető 2013. november 4-ig hétköznapokon 9-19 óráig, szombaton 9-13 óráig a Nagy Imre ÁMK Galériában.
Forrás: Csepel.hu
“A képeimet gyakran felgyújtom”
Ezt nevezzük önkritikának! 😛