Csepel.info
November 4-én, délelőtt 10 órakor, a Csepeli Temető kopjafájánál tartotta a Fidesz-KDNP csepeli frakciója az 1956-os Forradalom és Szabadságharc áldozatairól szóló megemlékezését. Az ünnepségen dr. Simicskó István elevenítette fel a szovjet megszállók elleni hősies küzdelmet és a megtorlást, amely Csepelen is sok áldozatot követelt. Az alábbiakban a forradalom utolsó óráit és a megtorlást elevenítjük fel.
1956. november 4-én, hajnali negyed ötkor 17 szovjet hadosztály, mintegy 60 ezer katona indított általános támadást a magyar forradalom eltiprására. Csak Budapesten 5 hadosztály vonult fel.
Reggel 5 órakor az ungvári rádió bejelenti a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását. Marosán, Dögei és Róna csak a rádióból értesül erről.
Fél hat előtt 10 perccel elhangzik Nagy Imre drámai bejelentése: Csapataink harcban állnak. Reggel 8-ig a Nagy Imre-csoport menedékjogot kér a jugoszláv nagykövetségen, a Parlamentben marad Bibó István államminiszter, aki megírja híres kiáltványát.
A délelőtt folyamán Kádárék Szolnokra repülnek.
Megkezdődnek az utcai harcok. Reggel nyolc óra körül a Juta-dombnál tüzet nyitnak arra a szovjet menetoszlopra, amelyik Maléteréket viszi fogolyként. Több szovjet járművet kilőnek, majdnem egy tucat szovjet katona és magyar ávh-s meghal, kettőt kivégeznek. A szovjet egység visszavonul, Maléteréket később helikopterrel viszik Tökölről Mátyásföldre.
Délután egykor az Élessaroknál négy szovjet harckocsiból hármat kilőnek. A szovjet nehéztüzérség elkezdi lőni Csepel központját. Bekapcsolódnak a harcba a Royal szálló felkelői, s súlyos veszteségeket okoznak a benyomuló szovjet csapatoknak. A Ferencvárosban elkeseredett harc kezdődik, főleg a Mester és a környező utcákban. Átállnak a felkelőkhöz a foglyul ejtett ÁVH-s sorkatonák is.
Bár a szovjet parancsnokok gyors sikerre számítottak, Budapesten egy héten át, november 11-ig folytak a heves utcai harcok. Vidéken tovább tartják magukat az felkelők. A fegyveres ellenállás kisebb csoportokban november végéig, december elejéig tart. A politikai ellenállás (sztrájkok, tüntetések) 1957 tavaszáig.
November
November 6-án kapitulál a Széna tér, folytatódik a harc a Móricz Zsigmond körtéren és a Ferencvárosban.
November 7-én szovjet páncélosokon megérkeznek Kádárék Budapestre, a Parlamenthez. A Várban harcok folynak a Levéltár környékén, a Baross téren súlyos tűzharc alakul ki. Angyal István, a Tűzoltó utcai felkelők parancsnoka, mint meggyőződéses kommunista, kitűzeti a vörös zászlót is a nemzeti lobogó mellé és úgy harcol a szovjet tankok ellen. A csepeli felkelők lelőnek egy szovjet IL-28-as bombázó repülőt.
November 8-án az óbudai Schmidt-kastélynál, Ferencvárosban, Kőbányán felszámolják az ellenállást.
Pufajkások
November 10-én Csepelen továbbra is keményen harcolnak. Megkezdi működését az 1. Forradalmi Karhatalmi Ezred. Hamarosan több, hasonló alakulat is létrejön. A pártmunkásokból, ÁVH-sokból, volt partizánokból és kommunista katonatisztekből álló karhatalmisták, ismertebb nevükön, a “pufajkások” a következő hetekben különös kegyetlenséggel állnak bosszút a felkelőkön és több gyilkosságot és emberiség elleni bűncselekményt (sortüzek) hajtanak végre.
Másnap, november 11-én elesik Csepel is. Folytatják a magyar fiatalok deportálását Szovjetunióba. November második hetétől sorozatos letartóztatások kezdődnek el.
November 22-én Nagy Imrééket Kádárék a szabad elvonulás hamis ígéretével kicsalják a jugoszláv követségről és Romániába hurcolják.
November 30-án Szerov, Kádár és Münnich kijelöli azt a 6-8 vezetőt (Dudás József, Szabó bácsi), akiket ki kell végezni.
December 4-én a Hősök terén sor kerül a néma nőtüntetésre, amit a karhatalmisták szovjet segítséggel feloszlatnak.
December 5-én az egyetemisták megakadályozzák, hogy a kollégiumokból a szovjet egységek elhurcoljanak magyar fiatalokat.
December 6-án Budapest több stratégiai pontnál kommunista gyűléseket szerveznek, ahol a kormányt és az MSZMP-t éltetik. A hazafelé tartó munkásokkal összetűzésbe kerülnek, az Oktogonnál tűzharc alakul ki, a Nyugati téren hat embert agyonlőnek.
December 8-án Salgótarjánban a munkástanács vezetőinek letartóztatása miatt tüntető munkásokat és bányászokat a karhatalom egy előre felállított csapdába csalja és halomra gyilkolja. 50 halott (egyes források szerint 130) és több mint 80 (150) sebesült a sortűz eredménye.
December 12-én újjászervezik az internáló táborokat, a Bosnyák téri tüntetést szétveri a karhatalom.
December 15-én elfogják, statáriális eljárás keretében halálra ítélik és ki is végzik Soltész Józsefet Miskolcon. Ő a hivatalos megtorlás első áldozata.
A fegyveres harcokban hozzávetőlegesen 20 ezer ember sebesült meg a fővárosban és vidéken 1956. október 23. és december 31-e között. A korabeli anyakönyvi kivonatokban sok esetben természetes halálesetnek tűntették fel a harcok vagy a sortüzek áldozatait.
A források alapján nagyjából a harcok során 2700 ember halt meg, ebből kb. 350 ember esett áldozatul a forradalom alatt lezajlott sortüzek.
Németh Szilárd 2007 ben és 2013 ban no komment