Csepel.info

Így mulatott az alvilág a Horn-korszakban

Origo

Portik Tamás és Radnai László a bíróságon
Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Mennyi ideig tart megszámolni 30 millió forintot? Mekkora volt egy átlagos fizetés a kilencvenes évek közepén az alvilágban? Mit csinálnak szex közben a testőrök? A Prisztás-gyilkosság vádjával Portik Tamás és társai ellen májusban indult perben a mostanra egymás ellen fordult szereplők hosszú órákon át tartó vitái minden eddigi beszámolónál elevenebben mutatják, hogyan éltek a kilencvenes évek közepén a kétes ügyletekből óriási vagyonokat kereső figurák. Jó ízlés, gyantáztatott fanszőrzet, pénzzel teli szatyrok, kézigránátok és bujkáló milliárdosok a rendszerváltás utáni Budapesten.

Gyűrött, homokbarna, kissé nagyra szabott nyári zakóban, fehér, halvány kockás ingben, világos vászonnadrágban, mindig kissé borostásan, megviselt arccal áll a bíróság előtt Portik Tamás. Egyáltalán nem látszik rajta az a jólét, amit a nevével összefonódó milliárdok jelenthetnének, de hamar kiderül, hogy messziről felismeri a luxust, és pontosan tippeli meg egy ritka kiadású óra értékét is. “Milyen autóval jársz most? A7-essel? Az 30 millió forint. Ott a kezeden egy többmilliós óra. Gondolom senki nem fizetett neked azért, hogy én ide kerüljek” – mondja gúnyosan a most ellene valló egykori üzlettársának, Radnai Lászlónak, akinek drága Moschino papucscipője a második tárgyalási napon beszédes kontrasztja volt Portik olcsónak tűnő, bumfordi, billegős talpú cipőjének.

Május közepe óta tart a Prisztás-gyilkossággal megvádolt Portik Tamás pere, amelyben a kilencvenes évek közepén még összetartó, mostanra egymás ellen fordult szereplők már eddig is hosszú órákon át faggatták egymást. Portik és a vele korábban közeli kapcsolatban álló tanúk állításai fényévekre vannak egymástól, ám a legapróbb részleteken rugózó beszélgetéseikből, ha nem is teljes részletességgel, de kirajzolódik, milyen életet éltek a kilencvenes évek Budapestjének valószínűleg leggazdagabb és az elbeszélések szerint rettegett alakjai.

Az eddig meghallgatott tanúk egy kivételével olyan emberek, akik akkoriban maguk is tagjai voltak ennek a társaságnak, azóta pedig különböző ügyletek miatt többször álltak már bíróság előtt, ültek börtönben. A vallomásaik sokszor ellentmondásosak, nem teljesen világosak, és a vádlottak a legtöbb állításukat kétségbe vonják, de ha nem is feltétlenül igaz és hiteles minden, amit elmondanak, az egymással egybecsengő elbeszéléseik vagy a hétköznapokról szóló, sokszor abszurd részletekre kitérő beszélgetéseik valószínűleg közelítik a valóságot.

Mégis, mennyi pénzük volt?

Lehetetlen ezt pontosan megmondani, de az biztos, hogy nagyon sok. Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni évek legjövedelmezőbb illegális üzlete volt, amelyből különböző becslések szerint akár több százmilliárd forintot is kerestek azok, akik ezzel foglalkoztak. Portik az olajüzletekben utazó Energol Zrt. egyik vezetője volt, a cég ellen 1996-ban indított nyomozás szerint a tevékenységükkel több mint hétmilliárd forint veszteséget okoztak az államnak – igaz, a vádak többségét később ejtették.

A Prisztás-gyilkosság tárgyalásán az egykori üzlettársak beszélgetéseiben tízmillió forint olyan bagatell összegnek tűnik, amit úgy cserélgettek, mint ahogy manapság egy hétköznapi ember kölcsönad kétszáz forintot kólára a munkatársának. A vagyonok nagyságát talán az érzékelteti a legjobban, hogy az 1996-ban megölt Prisztás József örökösei 2,7 milliárd forintnyi hivatalos, papíron is szereplő – cégekben, ingatlanokban felhalmozott – hagyatékon osztoztak. Ez Prisztás lányának a vallomásából derült ki: ő a gyilkosság idején csak 18 éves volt, és az apja élettársa, arra hivatkozva, hogy nehogy az apja sorsára jusson és bántódása essen a sok pénz miatt, rávette, hogy érje be az örökség 1 százalékával, ő pedig majd felügyeli a 99 százalék sorsát. A lány így körülbelül 27 millió forintnyit kapott a vagyonból: egy lakást és egy jól menő céget.

Az is biztosnak tűnik, hogy akármilyen hatalmas is a 2,7 milliárdos vagyon, Prisztásnak nem csak ennyije volt. A tárgyaláson többen is rákérdeztek a lánynál, mi lett az apja egyéb formában felhalmozott vagyontárgyaival. Kiderült például, hogy Prisztás szívesen fektette a pénzét műkincsekbe, amelyeket az élettársával közös vidéki házában tartott, és amelyeket aztán állítólag teherautóra pakolva hordtak szét a házból.

Gyors pénz, nagy kockázat

És hogy miből lehetett ennyi pénzt szerezni akkoriban? Az egyik tanú (aki rejtve, az arca és a neve nélkül, torzított képű videokapcsolaton keresztül tett vallomást) szerint Prisztás nemcsak az olajozásban volt benne, sok mindennel üzletelt: ingatlanokat adott-vett, kamatra adott kölcsönöket kártyásoknak, kaszinósoknak és egyéb alvilági figuráknak, voltak irodái, telkei, raktárai, sörözője, kereskedett autóval, de mikrohullámú sütőt is tudott olcsón szerezni. Ruhákat is árult, sokszor a csomagtartójából kínálgatta a portékát. Az akkori élettársáé volt (és máig az) a Magistral fürdőruhamárka is, és az őt jól ismerő tanú szerint Prisztás is gyakran járt a Kanári-szigetekre, ott fotózták a fürdőruhákat bemutató modelleket.

A vallomások szerint pénzkölcsönzéssel majdnem mindenki foglalkozott abban az időben. Nem aprópénzek cserélgettek gazdát, a vád szerint például Prisztás 100 millió forintot adott kölcsön a Kisbandi néven ismert Lakatos Andrásnak, aki egy takarékszövetkezet létrehozásáról álmodott. Kisbandi is kamatos kölcsönökkel, ingatlanokkal foglalkozott, irodája is volt a Rákóczi úton, ott működött a beszédes Quick Cash (gyors készpénz) nevű cége, amelynek az akkori cégtársa szerint ismert emberek, sportolók, művészek is ügyfelei voltak. A kamatos kölcsönökben a vádirat és az egyik koronatanú szerint volt ugyan kockázat, de nagyon gyorsan sok pénzt lehetett vele keresni.

Kisbandi általában jelzálogra adott kölcsönt, így volt ez akkor is, amikor Medveczky Ilona házára adott ki pénzt (a perben fel fogják olvasni Medveczky Ilona vallomását is, de erre egyelőre még nem került sor, így az ő verzióját még nem hallottuk). A vád és az akkoriban Kisbandi titkárnőjeként dolgozó tanú szerint a művésznőnek akkoriban egy Bodnár nevű ember udvarolt, aki benzinkutat szeretett volna nyitni, erre kellett neki a pénz. Medveczky budai villája már akkoriban is ért vagy 60 millió forintot. Bodnár állítólag rávette Medveczkyt, hogy adja fedezetül a házát a kölcsönhöz: ez annyit jelentett, hogy a pénzért cserébe aláírtak egy opciós adásvételi szerződést a házra, miszerint ha az ígért időn belül nem fizetik vissza a kölcsönt, a ház Kisbandi (vagy valamelyik embere) nevére kerül.

A kamat nem volt alacsony: a Medveczky-villára úgy adtak ki 50 millió forintot, hogy három hónap múlva 65 milliót kértek vissza. De a hitelfelvevő még az 50 milliót sem kapta meg egészben, mert Kisbandi ebből levett még néhány millió forint jutalékot. A pénzt – legalábbis az akkori titkárnője, és az őt ismerő tanúk szerint – Kisbandi is kölcsönből szerezte, Prisztás és nagyon sok más ember mellett Portik is hitelezett neki. “Óriási körforgás volt ez az egész, amibe laikus embernek nehéz belelátni, nehéz megérteni” – mondta az egyik tanú, aki szintén adott kölcsön Kisbandinak. Többen állítják, akkoriban városszerte tudták, hogy Kisbandi összesen 800 millió forint körüli összeggel tartozott Portiknak, és Prisztásnak is több százmillióval. A kölcsönöket nem mindig papírozták le ingatlanokkal vagy más módszerrel, amit több tanú azzal magyarázott, hogy akkoriban még más világ volt, a jó ismerősök adtak egymás szavára. Persze a cél az is lehetett, hogy az ügyleteknek ne maradjon nyomuk, Portik Tamás most is azzal védekezik, hogy senki nem tudja bebizonyítani, hogy ő valaha is adott volna kölcsön Kisbandinak – azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy ő ennyi pénzt odaadott volna hozomra akárkinek is.

A Medveczky-villára kötött üzlet nem bizonyult túl jónak, mert az adós nem tudta visszafizetni a pénzt. Ha nem fizettek neki, Kisbandi is bajba került, mert ő sem tudott fizetni, őt is szorongatták a hitelezői – a vallomások szerint végül azért lépett le Amerikába, mert “összecsaptak a feje felett a hullámok”. A hitelezők pedig, legalábbis a vádirat szerint, elkezdtek marakodni a hagyatékán, a vádirat szerint Prisztásnak is az lett a veszte, hogy ugyanazokat az ingatlanokat akarta megkaparintani a pénze fejében, amelyeket Portik is a magáénak szeretett volna.

A hatalmas összegek természetesen készpénzben vándoroltak az emberek között, így semmi nyomuk nincs. Portik többször ezt a tényt felhasználva próbálta kétségbe vonni a tanúk elbeszéléseit. Az egyik tanú például azt állítja, együtt volt Kisbandival, amikor elhozott Prisztástól 30 millió forintot, ő vezetett, Kisbandi pedig a kocsi anyósülésén számolta meg a pénzt, vagy ahogy ő mondta Portiknak: pörgette, “tudod, Tamás, olyan sajátosan tudta pörgetni a pénzt”.

“Mennyi ideig ültetek a kocsiban? Nyolc-tíz perc alatt oda kellett érnetek. Ennyi idő alatt nem lehet megszámolni 30 millió forintot. Képtelenség. Nem mintha én tudnám, mennyi idő alatt lehet megszámolni 30 millió forintot, csak megkérdeztem valakitől, aki ért ehhez” – mondta a tanúnak Portik. Azt is megkérdezte a nőtől, miben volt a pénz. Egy nagy szatyorban – szólt a válasz, de Portik ezen is csak nevetett, szerinte 30 millió forint nem fér el egy szatyorban. (A beszélgetések során többször kitértek rá, hogy akkoriban ötezres volt a legnagyobb címlet. 30 millió forint 6000 darab ötezrest jelent, azaz a bankban megszokott százas kötegeléssel 60 köteg papírpénzt.Korábban kiszámoltuk, az biztos, hogy 15 millió forint tízezresekből elfér egy Nokiás-dobozban.)

Mihez kezdtek ennyi pénzzel?

A beszélgetések alapján a nagy bevételekkel nagy kiadások is jártak. Bár Portik ezt határozottan tagadja, a vádirat és a tanúk elmondása szerint is volt egy neki dolgozó, több tíz fős banda, és a “csicskákon”, “katonákon”, mindenes ügyintézőkön kívül is voltak olyan emberek, akik ilyen-olyan okból rendszeres havi fizetést kaptak. Az egyik tanú azt állítja, a fizetéseket egy időben ő osztotta szét  egy beceneveket és összegeket tartalmazó lista alapján, amit minden hónapban elvittek neki az egy vagy két sporttáskába bepakolt pénzzel együtt. Volt, aki csak néhány tízezer forintot kapott, mások akár félmilliót is. Állítólag évekig ennyi volt a hallgatási pénze a per harmadrendű vádlottjának is, aki a vádirat szerint odacsalta a gyilkosság helyszínére Prisztást.

A Portik ügyeit intéző nő azt állítja, hogy ő nem fizetést kapott, de Portik minden költségét állta, ezekre havonta körülbelül háromszázezer forintot kapott tőle. De ha kellett, ezen felül is adott, például amikor a nőnek egy bútorozatlan lakást béreltek ki egy ismert színészházaspártól a Vígszínház közelében. “Adtál ötszázezer forintot, hogy vegyek belőle ágyat meg ilyesmit” – emlékeztette Portikot a nő, aki korábban Kisbandi üzlettársa és titkárnője volt, majd miután Kisbandi eltűnt, Portik mellé szegődött. Állítása szerint neki egyébként nem egyedül Portiktól – vagy korábban Kisbanditól – volt pénze. “Amikor a Bandinál már minden bejövő pénz csak a tartozásaira ment el, függetleníteni akartam magam, úgyhogy nyitottam egy ingatlanirodát a Madách téren. Akkoriban lehetett megvásárolni a tanácsi lakásokat, aztán kereskedni velük. Jól ment az üzlet, ebből havonta egy-másfél millió forint jövedelmem volt” – mondta.

Sok ment el kocsikra is, mert a nagy luxusautó elengedhetetlen kelléke volt az életnek ezekben a körökben, az általában a Conti-carnál beszerzett kocsikat épp úgy adták-vették-cserélgették, mint az ingatlanokat. Portiknak a tanúk szerint volt egy fekete Mercedes 140-ese és egy Grand Cherokee-ja is, de másokkal kapcsolatban is ezt a két típust emlegetik a leggyakrabban. Portiknak és üzlettársainak ráadásul a Mercedesből két páncélozott változatuk is volt, egy sötét és egy világos – állította az egyik tanú, aki szerint Portik az egyiket kölcsön is adta neki, miután megpróbálták felrobbantani.

Intimgyanta és jó ízléssel válogatott régiségek

A luxusautók szúrták a parkolóőrök szemét – állította Portik, aki szerint kimondottan utaztak rájuk a Deák tér közelében lévő törzshelye, a Művészinas környékén. Az étterem előtt nem volt parkoló, az oda érkezők ennek ellenére sokszor megálltak ott vészvillogóval, amiért gyakran kaptak komoly büntetéseket – mondta Portik.

A Művészinas nevű étterem 1996 körül nem Portik nevén volt ugyan, de mindenki tudta, hogy az övé – állítják a tanúk. Az után került az érdekeltségébe a korábban még Sirály néven futó hely, hogy az előző tulajdonosa öngyilkos lett. Egy ideig Portik nevén volt a cég, majd – ahogy az más üzleteinél is jellemző volt – átkerült az egyik emberének a nevére, aki a hétköznapi üzletvezetői teendőket is ellátta. A beszélgetésekből az derül ki, hogy gyakorlatilag a Művészinas volt Portik munkahelye: itt intézte az üzleti tárgyalásait, ide jártak hozzá az üzletfelei, az ismerősei – akik között a tanúk szerint olyan ismert emberek is voltak, mint Hofi Géza -, és az újságírók, akiknek “diktálta a róla szóló cikkeket”. A tárgyalások a leghátsó asztalnál, szűk körben zajlottak, Portik testőre és sofőrje – aki most a tárgyalás másodrendű vádlottja – ezek alatt egy másik asztalnál várakozott. Portik saját bevallása szerint soha nem ivott, nem cigarettázott és nem drogozott. Az biztos, hogy amikor egy-egy találkozó részleteiről kérdezgették a tanúkat a bíróságon, mindig az derült ki, hogy ő teát ivott.

Amikor Portik átvette a helyet, az egyszerű, puritán étterem volt, ő azonban jelentősen átalakította – állította az egyik tanú. “Mindig igényes voltál a környezetedre, szeretted csinosítgatni az étteremet is” – mondta Portiknak egy másik tanú is. Az elbeszélések szerint a Művészinast régies, antik hatású búrokkal rendezte be, beállított több könyvekkel teli szekrényt, és egy ódon vaskályhát is.

Portik az elbeszélések szerint nemcsak a környezetére, saját magára is nagyon adott. Bár elég apró termetű – nem véletlenül nevezték többen Kicsinek -, mindenki úgy írja le, hogy nagyon jó megjelenésű volt. Az interneten fellelhető akkoriban készült pár rossz minőségű fotó szerint olaszos, zselézett frizurája volt, és lazán öltözött.

A sofőrje nemcsak edzésekre hordta rendszeresen – bokszolt és edzőterembe is járt -, de szoláriumba is. Volt saját szalonja is, természetesen ez sem a saját nevén, hanem az egyik tanúén, de állítják, mindenki tudta, hogy hozzá tartozik. A sofőrje szerint akkor is éppen az egyik szalonban voltak, amikor valakitől telefonon hírt kaptak arról, hogy Prisztást megölték. A hívás után Portik rezzenéstelen arccal ment fel szoláriumozni, miközben én tovább csevegtem a recepciós lánnyal – mesélte a testőr.

Portik a Prisztás-gyilkosság idején csak 29 éves volt, de kozmetikushoz is rendszeresen járt. Legalábbis ezt állítja az akkoriban neki dolgozó nő, aki szerint Portik neki is megparancsolta, hogy abba a szalonba járjon, ahova ő is. “Csak annyit kellett mondanom, hogy a te ismerősöd vagyok, és máris kaptam időpontot bármikorra. Volt, hogy együtt mentünk, de te még gyakrabban jártál, mint én, Tamás. Még a fanszőrzetedet is gyantáztattad! Te az alsónadrágjaidat meg a zoknikat nem mosattad, hanem kidobtad. Velem vetetted az újakat, volt a Király utcában egy bolt, onnan kellett hoznom őket” – zúdította rá Portikra a nő az egyik tárgyaláson. A tárgyaláson a tanúkkal mindig fölényesen, határozottan, cinikusan beszélő Portik erre szokatlanul halkan csak ezt válaszolta: “Erre most mit mondjak?”, aztán gyorsan témát váltott.

Csak a szexhez nem kell testőr

A beszélgetésekből azt szűrtük le, hogy Portik nem azért irányította a nőt abba a szalonba, mert bevételt akart hajtani a kozmetikusoknak, hanem azért, mert úgy gondolta, hogy az a hely biztonságos, és ott senki nem látja meg őket. A tanúvallomások szerint Portik nagyon óvatos és bizalmatlan volt, és már a bujkálása előtt is sok energiát fordított arra, hogy csak az érje el, akivel ő is szeretne találkozni, beszélni. A közelebbi munkatársai közül is csak a bizalmas barátai tudták, hogy hol lakik. A sofőrje arról beszélt, hogy ő sem feltétlenül azért kapta az állást, mert jól vezetett, hanem azért, mert akkoriban 140 kiló volt, és “elrettentési, erődemonstrálási” feladata is volt Portik mellett.

“Jó ez a ház, nekem is jó lenne itt egy lakás, mert nem látja senki, hogy ki jön-megy” – a volt munkatársa szerint ezt mondta Portik, amikor felment hozzá megnézni, mennyire biztonságos a budai bérleménye. A nő azt mesélte, hogy amikor Kisbandi lelépett Amerikába, úgy érezte, a hátrahagyott, rendezetlen ügyei miatt két lehetősége van: vagy Portik, vagy Seres Zoltán mellé szegődik. Ő Portikot választotta, aki rávette, hogy költözzön el a saját lakásából, amit azzal magyarázott neki, hogy sokat fogják rajta keresni Kisbandi pénzét, ezért jobb, ha olyan helyre megy, ahol senki nem ismeri. Először a Vígszínház mellé költözött, de csak egy-két hónapja lakott ott, amikor újra költöznie kellett, mert Portik attól tartott, hogy a Vígszínház környékén sokan megláthatják a nőt.

Az albérleteket Portik fizette, és testőröket is adott a nő mellé, akik a nap 24 órájában vele voltak, ott is aludtak a lakásában. A nő azt állítja, a Prisztás-gyilkosság napján mégis egyedül ült a kocsijában, amikor Portik felhívta. “Persze, állandóan őriztettelek, de akkor nem voltak ott a testőrök, ugye?” – kérdezte tőle Portik gúnyolódva. “Nekem akkoriban intim viszonyom volt a Taxis Gyuszival, és épp akkor volt a légyottunk” – magyarázta a nő, majd Portik kekeckedésére hozzátette: a testőrök a randikra soha nem kísérték el, “nem hiszem, hogy magyarázni kell, hogy szex közben nem kell senkit védeni”. Portik vagy az egyik embere egyébként rendszeresen adott pénzt is a nőnek a testőrök ellátására, mert azok “nagyon sokat ettek”. A nő azt állítja, az őrzésével megbízott férfiaknak pisztolyuk is volt, rendszeresen előfordult, hogy a lakásban, előtte tisztogatták az asztalnál. De ezt nem tartotta furcsának, mert Portik embereinél is gyakran látott fegyvereket, kézigránátokat – mondta.

Míg az ügy egyik mellékszereplőjéről, Kisbandiról már kiderült a tárgyaláson, hogy rendesen benne volt az éjszakai életben, folyton kártyázott, biliárdozott, bulizott, Portik magánélete egyelőre csak egy-két elejtett mondatban került szóba. Még valamikor 1994-ben ismerkedett meg azzal a lánnyal, aki később az élettársa lett, és négy gyereket szült neki. A balettművésznek készülő, nagyon csinos lány akkor még csak 16 éves volt. Az egyik tanú azt mesélte, hogy amikor Portik bemutatta neki mint a menyasszonyát, megkérdezte tőle, hogy nem nagyon fiatal-e, mire Portik csak annyit válaszolt: nem, pont jó. A lány anyja – aki minden tárgyaláson ott ül a hallgatóság soraiban – korábban több interjúban is elmondta, hogy Portik száz szál vörös rózsával udvarolt a lányának, a tizennyolcadik születésnapjára Monte-Carlóba vitte, és hamarosan teherbe ejtette, majd teljesen elzárta a családjától és a külvilágtól is, a lány később a nevét is megváltoztatta. Az asszony több helyen elmesélte már, hogy amikor egyszer Portik fenyegette, a lányára utalva foghegyről odavetette neki azt is, hogy “engem a pénz jobban érdekel, mint a pina”.

Portik ellen néhány hónappal a Prisztás-gyilkosság után, 1997-ben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki az Energol Zrt. olajügyei miatt. 1999-ben emeltek ellene vádat, de a bíróság előtt soha nem jelent meg, és hiába körözték, nem is jutottak a nyomára. Az akkori újsághírek szerint az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában bujkált egészen addig, amíg 2003-ban egyszer csak elévülés miatt nem törölték az ellene kiadott körzést. A Prisztás-ügy tárgyalásán viszont több vallomásban is azt állították, hogy Portik ezekben az években is Magyarországon, egy Budapesthez közeli településen – valahol Érd környékén -, egy klasszikus sátortetős családi házban húzta meg magát. Több tanú állítja, hogy Portik hívására jártak a házban, de hogy pontosan hol van, azt nem tudják, mert kocsival, csuklyával a fejükön vitték oda őket, és csak az ajtó előtt vagy a garázsban nézhettek körbe újra. A korábban mindig szikár, sportos Portik abban az időben vagy 10-15 kilót magára szedett – mondták.

2003 után Portik hivatalosan is visszatért Budapestre, és visszakapaszkodott az üzleti életbe, de továbbra is rejtőzködik. Nincsenek a nevén cégek, pedig azóta is sok mindennel foglalkozik. A tárgyaláson nem firtatják, hogy mennyit költ, mennyit keres. A rendőrök tavaly abban a hatalmas budai villában fogták el, amely 2004 körül került át Gyárfás Tamás birtokából Portik élettársának a nevére.

This entry was posted on 2013. július 14. vasárnap at 08:47 and is filed under Krimi, Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.