Origo
Alig két és fél év után megint a katonaság lendítette túl a belpolitikai holtponton Egyiptomot. Mohamed Murszit, az ország első demokratikusan megválasztott elnökét majdnem ugyanolyan körülmények között távolították el a hatalomból, mint az utolsó diktátort, Hoszni Mubarakot. Murszi azonban úgy tűnik, kaphat még egy esélyt.
Megint a hadsereg döntött Egyiptomban arról, merre is menjen tovább az ország. Szerdán bejelentették, hogy eltávolították az elnököt, felfüggesztették az alkotmányt és az új választásokig az alkotmánybíróság vezetőjét tették meg átmeneti elnöknek. Mohamed Murszi egyiptomi elnök egyelőre nem hajlandó elfogadni lemondatását, azt állítja puccs történt, híveit békés ellenállásra buzdítja, annak ellenére is, hogy a hadsereg jelezte: ha akarja, újra indulhat az elnöki posztért a rendkívüli választáson.
Elődjének ezt a lehetőséget nem adták meg a katonák. Amikor 2011. februárjában közel három hetes véres tüntetések után egyebek mellett a hadsereg nyomásának engedelmeskedve végül lemondott posztjáról Hoszni Mubarak elnök, nagyon hamar bíróság előtt találta magát. Kedden volt egy éve, hogy a korábban teljhatalmú elnököt életfogytig tartó börtönre ítélték a fegyveres erők által 2011-ben meggyilkolt tüntetők miatt.
A két elnök sorsában azonban vannak hasonló elemek. Ugyan Mohamed Murszi (ha csak ki különbséggel is) demokratikus választásokon nyerte el a posztot tavaly, ám mostani lemondatásához majdnem ugyanazok az okok vezettek, mint amik kiváltották a Mubarak távozását eredményező tüntetéseket 2011-ben. Romló életkörülmények, a dráguló élelmiszerek és üzemanyagok, rossz közbiztonság mellé Mubaraknál az elnyomó rezsim elleni harc társult, Murszinál pedig a be nem váltott ígéretek miatti düh.
A tavaly megválasztott elnök azt ígérte, 100 nap alatt felrázza az országot, de első dolga volt, hogy összetűzés került a hadsereggel politikai szerepe miatt. Az emberek hiába várták az országot évek óta szorító problémák megoldását: a magas munkanélküliségre, a gazdasági válságra, a rossz közbiztonságra nem csak 100 nap de egy év alatt sem tudott gyors megoldást találni az új elnök. Az emberek egyre inkább unták, hogy a vezetés az előző rendszerre mutogat, és elődeit hibáztatja, miközben minden pozícióba a csókosokat, a kormányzó Muszlim Testvériség embereit ültetik.
A Mubarak elleni tüntetések indulásának második évfordulóján, idén januárban soktízezres demonstrációkat szerveztek Egyiptomban, amit az elnök és a kormány kemény kézzel kezelt. Már ekkor követelték Murszi távozását, az alkotmány felfüggesztését és garantált minimálbért. A biztonsági erőkkel zajló összecsapásokban több tucat ember vesztette életét ekkor, volt olyan város, ahol kijárási tilalmat rendeltek el.
Egyiptom márciusban visszautasított egy jelentős IMF-hitelt arra hivatkozva, hogy új gazdasági reformokat indítanak, amelyekkel egy nagyobb hitelhez juthatnak majd később. Eközben az ország valutatartalékai a 2011-es szint harmadára apadtak, benzinhiány lépett fel, az élelmiszerárak drasztikusan emelkedtek. Áprilisban kopt keresztények elleni gyilkos támadások szították a vallási ellenségeskedést, Murszi elnök pedig megpróbált kormányátalakítással úrrá lenni a bizonytalanságokon, hiába.
Májusban kapott erőre a lemondását követelő Tamarod (lázadó) alulról induló mozgalom, amelynek aktivistái június végére azt állították 22 millió aláírást gyűjtöttek össze ahhoz a petícióhoz, amelyben a gyengélkedő gazdaság, a rossz közbiztonság és a szegények helyzetének rendbe rakását, valamint az elnök távozását követelték. Murszi elnökségének egy éves évfordulójára – most vasárnapra – 14 millió embert vittek utcára, országszerte, majd ultimátumot adtak az elnöknek: mondjon le július 2. délutánig, vagy polgári engedetlenséghez folyamodnak.
A romló politikai helyzetet érzékelve a hadsereg is lépett. Hétfőn ők is előálltak egy ultimátummal: 48 órát kap az elnök, hogy rendezze a politikai nézeteltérést, ha nem megy, ők jönnek. A katonák ideje, közel két és fél év után szerda este jött el ismét.
Forrás: Origo
83 millióan élnek ott, ki döntsön, ha áll a bál?