Magyar rekordot állít a Depeche Mode frontembere

Blikk.hu

Kecses férfi. Kisugárzásának ugyanolyan szerves része a keresztbe vetett láb és a finom mozgás, mint a lezserség és a barátságosság.

A Depeche Mode legendás frontemberével a párizsi sajtónapon találkoztunk, ahol tőlünk tudta meg, hogy az együttes május 21-i budapesti koncertjén magyarországi rekordot fog beállítani.

Még mindig nem szereti, ha faggatják?

Dave Gahan: Inkább úgy mondanám, nem élvezem, de ez a biznisz része. Ha rajtam múlna, írnék egy közleményt, hogy akinek nem tetszik a Depeche Mode, az ne vegye meg a lemezünket és ne jöjjön el a koncertünkre.

Önnek milyen zene nem tetszik?

A zene ízlés dolga. Vannak olyan lemezeim, amelyeket imádok, a feleségem viszont nem bírja elviselni. Nagy rejtély, kinek mi tetszik, mi nem, és miért. Több mint 30 éve ténykedek a zeneiparban, és még mindig azt gondolom a muzsikáról, amit tinédzser koromban. A zenészt és a hallgatót is személyes érzések vezérlik, és koncerteken ünneplik meg egymást. Ennyi.

De ez a rejtély önt híres emberré tette, még nálunk, Magyarországon is.

Elsőként mindig az ötlik fel bennem önökről, hogy bár hivatalosan Magyarországon nem jelenhetett meg a Depeche Mode első albuma, mégis ezrek megszerezték, megszerették, és a sutyiban kijuttatott levélben könyörögtek, hogy menjünk koncertezni Budapestre. Elmentünk, bár anyagilag majdnem belebuktunk, ez a fajta megbecsülés semmi máshoz nem hasonlítható. Így lehet igazán közel kerülni ehhez a bizonyos személyes érzéshez (1985. július 23-án adott koncertet Budapesten a Depeche Mode, első ízben a vasfüggöny mögött – a szerk.).

Május 21-én a Depeche Mode kilencedik alkalommal jön Budapestre, de ön szólistaként is énekelt nálunk 2003-ban, tehát most lép fel tizedik alkalommal, ami magyar viszonylatban példátlan. Afféle rekord. Köszönjük.

Ó, nagyon szívesen, ez nekem is különleges, de a magyar közönség tényleg nagyszerű. A szólókoncerten is éreztem, évtizedek óta kapcsolatban vagyunk egymással, a legutóbbi turné budapesti állomásán pedig együtt tisztultunk meg a felhőszakadásban. Felejthetetlen volt.

Hogyan fest egy átlagos napja?

Amikor én viszem a lányomat a suliba, korán kelek, reggeli közben átlapozom a New York Timest, és már indulunk is. Utána taxiba ugrom, felmegyek a stúdiómba, ott napi szinten több órát is el tudok szöszmötölni, de az edzőteremben is előfordulok. Különböző helyeken ebédelek, utána általában találkozóim vannak, ha úgy alakul, barátokkal, ismerősökkel is összefutok, amiből esti program is lehet.

Broadway?

Csak színházba járni nem szeretek, nem tudom, miért. A nejem néha addig rágja a fülem, hogy nézzünk valamilyen új darabot, amíg igent mondok. Mozizni jobban szeretek meg vacsorázni járni, ami New Yorkban afféle kötelező program, de főzni is szoktam, állítólag nem is rosszul.

Honnan jönnek a barátai? A zeneiparból?

Sok köztük a zenész, a művész, de az egyik barátom, Dennis például tűzoltó. Van egy közös ismerősünk, aki egy pizzázóban bemutatott neki, aztán kiderült, neki is van egy nagyfia, aztán csináltunk közös programot, és összehaverkodtunk. Nem vagyok zárkózott, bárkivel szívesen barátkozom, sőt ez a nyitottság az egyik fő ok arra, amiért szeretek New Yorkban élni.

Négy éve azt mesélte, Jonas Brothers-koncertre ment a lányával, akiből azóta tinédzser lett.

Bizony, a Jonas Brothers a múlté, most a One Direction tagjaiért van odáig. (nevet) Stellának amúgy jó érzéke van a melódiához és a dalszöveghez is, de persze még nem tudja, mi lesz belőle. Meg szoktam mutatni neki, épp milyen dalokon dolgozom, és előfordul, hogy valami tetszik neki.

Hogyan csörög a telefonja, amikor Stella hívja?

Egy Beyoncé-számot állított be. Mindegyik gyerekem máshogy szól. Jack rapszámot kért, azt hiszem, Eminemet, Jimmy pedig rockot, a Linkin Park egyik dalát.

Gyerekei az USA-ban születtek, és ott is nőnek fel. Ön is amerikainak tartja magát?

Egy angol úr vagyok New Yorkban, ahogy Sting énekelte. Éveken át képes voltam reggel lemenni a brit árukat forgalmazó boltba friss kolbászkáért, de ma már nem eszem ilyesmit. Az olimpián például az USA-nak ugyanúgy szurkoltam, de amikor brit sportoló nyert, elérzékenyültem.

Szokott hazajárni? Volt valaha osztálytalálkozón?

Gyűlöltem az iskolámat, soha nem mennék oda vissza, de a rokonságot gyakran látogatom. Főleg édesanyámat. Most picit bosszús is vagyok, mert a sajtónap miatt nem tudtam elmenni a nővérem születésnapjára. Persze felhívtam őket tegnap este. Ott volt az egész família.

Ön nyugalmat áraszt. Sosem kapja fel a vizet?

Ez a higgadtság csak látszat. Show. (nevet) Való igaz, minél idősebb leszek, annál kevésbé izgatnak olyan dolgok, amelyek korábban idegesítettek. Apaként néha-néha felemelem a hangom, amire szerintem szükség is van, de nem jellemző.

És mi izgatja?

Az egészségem. Amióta tumort találtak a húgyhólyagomon, rendszeresen kivizsgáltatom magam, egészségesen táplálkozom, jógázni is szoktam, és tényleg jobban érzem magam, amit a vérnyomásom is igazol.

Forrás: Blikk.hu

Egy hozzászólás “Magyar rekordot állít a Depeche Mode frontembere” bejegyzésre

  1. mind_the_gap szerint:

    Sose gondoltam volna, hogy Dave interjút fogok olvasni a Csepel.info-n..
    Sajnos az út, amit választottak legutóbbi és az azelőtti albumukkal nagyon nehezen emészthető a DM rajongóknak. Úgy látom sokan kizárják ezt a két albumot az életükből és így tudnak csak depesesek maradni..

Itt lehet hozzászólni !