Csepel.hu
„Húsvét után… erő, diadal, élet!” – írja Túrmezei Erzsébet hasonló című versében. S valóban, nézőpont kérdése, de leginkább hit kérdése, hogy ki mit lát húsvét után. Erőt, diadalt, életet? Vagy erőtlenséget, veszteséget, elmúlást?
„Tessék választani” – mondhatnánk, de milyen sokszor nem választás kérdése. Úgy jön az élethelyzet, vagy beleesünk, vagy elér, vagy mi is tehetünk róla. Utólag mindig okosabb az ember. Utólag mindig máshogy látjuk.
„Ha újra kezdhetném…”, „ha még egyszer…” – de nincs ha, nincs újra. Csak a keserű valóság, a reménytelen helyzet. Valahogy így voltak Jézus tanítványai is. Erőtlenül, összezavarodva, talán nem is értve a helyzetet. „Hogy történhetett ez”. „Mi is gyávák voltunk”. „Mi lesz most?” Erőtlenséget, vereséget, elmúlást éreztek.
De aztán húsvét lett. „Feltámadott a Mester.” S kaptak erőt, átélték a diadalt, amit Krisztus aratott a halál felett és új távlatok nyíltak fel az életet illetően. S ma is, aki a Feltámadottal találkozik, erőt kap. Mennyei erőt vesztek – ígéri Jézus. Amivel a lehetetlen is lehetséges lesz. Az elképzelhetetlen is megvalósul. A reménytelen is reménységbe fordul át. Hit által. Mert a hit, a fel nem adás, a felfelé való tekintés és a keresztbe való kapaszkodás elkezdi kihúzni az embert reménytelen helyzeteiből. S elkezdi érezni az ember a diadal ízét. Nem a kis csatácskáinkról van itt szó, hanem arról, hogy részesei lehetünk Krisztus diadalának. Miszerint az ő kereszthalála nem vereség, hanem győzelem. Győzelem a bűnök felett. És ez a diadal a húsvéti üres sírral lesz teljesség. „Halál, hol a te győzelmed?” – kérdi Pál apostol. Sehol. Mert az élet győzedelmeskedik. Keresztyén/keresztény hitünk veleje, magva ez: a húsvéti reménység, hogy Jézus él, s vele mi is élünk, s élni fogunk. És ezt már most el lehet kezdeni. Húsvét után…
Temesvári Imre
Csepel-Királyerdői Református Egyházközség
Forrás: Csepel.hu
